Már a túra előtt posztoltam a csoportba egy híradást a tehéntámadásokról. Gergő fel is hívta a figyelmünket, hogy ne barátkozzunk a szarvasmarhákkal, ahogy annó a Bodenalmnál tettük (ld. https://macskamedve.blogspot.com/2024/07/sajathutte.html), viszont megkönnyebbülve állapította meg, hogy az Alpokban legalább medvetámadástól nem kell tartanunk.
A túra időzítése folytán pont ebédidőben értünk a Mitterastenalmhoz, bár Gergő előre figyelmeztetett: nem biztos, hogy nyitva lesz. Nem is volt, de a tulajdonosok kedvesen otthagytak a medencében egy láda sört, amihez becsületkasszába lehetett betenni a pénzt.
Tibor ivott a vízből, majd tekergetni kezdte a csapot. Gergő fáradtan odaszólt neki:
- Tibor, azt nem tudod elzárni, az egy forrás.
Nem messze a hüttétől kis elkerített medence állt, amellett gyülekeztek a tehenek.
Hamarosan azonban észrevettek minket és elkezdtek felénk sorolni.
- Csukjátok be a kaput, nehogy bejöjjenek!-figyelmeztetett Gergő. Én egyelőre csak behajtottam a kaput, a tehenek viszont már odakint álltak, a lelkes túratársak pedig becézték őket és az orrukat simogatták. Ahogy a kapu felé mozdultak, rájöttem, hogy a behajtott kapu nem elég, és egy ott levő fehér nejlonzsinórral bekötöttem.
- És akkor mi hogy jutunk ki? - kérdezte Szilvi.
- El lehet menni a ház mögött - magyarázta Gergő. - De siessetek, mielőtt a tehenek átérnek arra az oldalra.
Ugyanis a tehenek is pont arrafelé indultak. Példás gyorsasággal összeszedtük a cuccainkat, és sikerült még pont beelőzni őket az ösvényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése