Kultúrtáj fagyasztva

Amúgy se nagyon van olyan őrült, aki a Gödöllői-dombságba megy túrázni. Olyan pedig, aki mindezt a tél leghidegebb hétvégéjén, hóviharban teszi, végképp csak mi vagyunk.

Tóni előre elküldte a túraútvonalat, amit a GPS-be ugyan nem sikerült letöltenem, tudniillik a gép újratelepítése után a mapsource programot is újra kellett volna telepíteni, ám elveszett a telepítőkódja. Viszont a neten megnéztem, és megállapítottam, hogy nem kerülünk túl messze a lakott helyektől. Utóbb megtudtuk, hogy utunk elvezet majd egy crosspálya, egy volt katonai támaszpont és egy szeméttelep mellett, valamint keresztezünk néhány műutat; a szántóföldekkel kombinálva igazi kultúrtáj-túra lesz.

Talán ezért is volt, hogy nem sokan jelentkeztünk rá. A vonatra felszálláskor még csak négyen voltunk, bár Attila is beígérkezett. Tóni felhívta és megkérdezte, vegyünk-e neki jegyet.
-Ha odaérek, akkor vegyetek, ha nem érek oda, akkor ne-hangzott az elliptikus válasz. Így hát nem vettünk, de ennek ellenére odaért.

Persze az időjárásnak megfelelő felszerelésben indultunk útnak. Én a vonaton le is vettem az esőnadrágot a síeléshez való meleg aláöltözet fölül, hogy ne melegedjen rám. Csak arra nem számítottam, hogy Pécel a Budapest utáni legelső megálló, így kissé megrémültem, mikor bemondták, hogy mindjárt következik. Megdöntöttem a gyorsöltözés országos rekordját, és csodával határos módon semmit sem sikerült a vonaton felejtenem.

Az éghajlat erősen rányomta a bélyegét a túrára. Egy hosszabb egyenes szakasz után Sanyi javasolta, forduljunk vissza, hogy az arca másik oldala is megfagyjon. Az ebédszünet rövid volt, de nem problémamentes. Tóni sokáig nem értette, miért állunk arccal mind feléje, amíg rá nem jött, hogy egyedül így nem fújja a havat a szánkba a szél. Megpróbáltam úgy teát tölteni a termoszomból, hogy nem veszem le a síkesztyűt, így viszont az összes tea a kesztyűre ömlött (ennek bőrbetéte utólag aranyosan megmerevedett). András viszont igazi jeges teát hozott, a műanyag flakonban hatalmas jégdarab alól szivárgott ki némi folyadék. Attila, mint mindig, másokra is gondolt.
-Török édesség vagy finn csoki?-kérdezte. Én erősen nyomattam a finn csokit, így végül az győzött. Csakhogy túlzottan megfagyott, nem lehetett eltörni. Attila végül túrabotja hegyével törte darabokra (legalább lett valami haszna a túrabotnak, én az enyémet fölöslegesen vittem). Az így feldarabolt csokit csomagolással együtt felemelte a földről, de sajnos nyílással lefelé, így a csokidarabok fele a hóba hullott. Otthagytuk az erdő állatainak a tea mellé.

Fenti ebéd egyébként nem a szemétlerakónál zajlott (Tóni terveivel ellentétben, aki ott szeretett volna guberálni egy kis desszertet). Maga a szemétlerakó láthatóan már használaton kívül volt és amúgy is befedte a hó. Találtunk viszont egy sittlerakót (tettünk is miatta egy szép nagy kerülőt), egy spontán kialakult műanyag-lerakóhelyet és egy repülőteret. Ez utóbbit már a műút mentén, a piros jelzést követve, miközben vártuk, hogy letérjen valami földútra. Nem tért le. Tóni megnézte a térképet és megállapította: a piros valóban a műúton halad, csak ezt ő nem vette észre...

Gödöllőn a cukrászdázás után átvágtunk a parkon a vasútállomásra menet. Örömmel üdvözöltük a fákat: ilyen sokat egész túra alatt nem láttunk.

Prezentáció malőrökkel

Az előadást a mozi nagytermében tartották, a powerpointot hatalmas méretben (bár nem túl éles betűkkel) vetítették ki a mozivászonra. Előadónk, Tamás, éppen a pontokba szedett problémákat sorolta, mikor a vászon alján, a vászon méretével arányos hatalmas betűkkel, megjelent a felirat:

"A windows szoftver nem eredeti. Hogy megtudja, hogyan szerezhet be eredeti szoftvert, kattintson ide."

Ez az aprócska malőr Tamást is megzavarhatta, mert következő mondatát némileg érdekesen fogalmazta meg:
-Nagyon fontos a G pont.

Ezzel többen egyetértettünk.

Cápaharcsa

A múltkoriban a budapesti mongol étterem felé vitt az utam, amely előtt nagy tábla hirdette a napi specialitásokat - köztük cápaharcsát akármilyen szószban, meg még egy halételt. Meg is állapítottam magamban, hogy ezek echte Góbi-sivatagi specialitások lehetnek, de gondoltam, utánanézek az állatkának, mielőtt poénkodnék rajta a blogomon. Elvégre lehet, hogy tényleg sivatagi időszakos vízfolyásokban él. Ezért fölmentem a horgasz.hu-ra, ahonnét megtudtam, hogy a cápaharcsa Délkelet-Ázsiában honos (amibe Mongólia nem tartozik bele). De megtudtam mást is:

"2007-ben a WWF bojkott listájára is felkerült mert a tenyésztési módszerek környezetkárosodást idéztek elő. A szennyezett környezetben élő példányok húsa toxikus és mérges anyagokat tartalmazhat. "

Jó étvágyat hozzá.

Egységár

A kisboltban, ahová borért mentem, egyetlen szőke lányka unatkozott eladó gyanánt. Bor se volt túl sok. Levettem a polcról egy vöröset, de az árát kicsit borsosnak találtam. Visszatettem és levettem egy másikat, de ennek is ugyanaz volt az ára. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon egységáron vannak-e itt a borok, amikor az eladólány magyarázatot nyújtott a jelenségre:
-Az ugyanaz, mint a másik.
Na igen, ez sokmindent megmagyaráz.

Már megint a számok

Részletek levelezésemből Wagner úrral, hazautazásával kapcsolatban:

W: "Az Air Asia uj Kuala Lumpur - Parizs jaratot nyitott, promo fare 4ezer Ft-ra jott ki taxsszal, kajaval es 2 kilo poggyasszal."
MM: "4 EZER FORINT?? Ez vicc??"
W: "Nem vicc csak nem mukodik a gepen a 0 billentyu! Negyvenezer."

Na lám, nemcsak nekem van problémám a számokkal.

Jókedvű buszsofőr

A busz közönsége nem volt biztos benne, hogy sofőrünket nemrég helyezték át valamely sínen közlekedő járműről, vagy csak jókedvében van, ugyanis a következő mondattal jelentette be a megállót:
-Déli pályaudvar. Az ajtók a jobboldalon nyílnak.

Túrára menet

A buszon egy nyugdíjascsoport is velünk utazott. Elődnek felcsillant a szeme: régóta keres túratársaságot az édesanyjának. Az egyik hölgy úgy utasította, hogy az ősz hajú úrtól kérjen felvilágosítást. Előd tehát előrement és megállt az előttem levő ülés mellett.
-Elnézést, önhöz irányítottak, a túracsoportjuk felől szeretnék érdeklődni.
-Egy csoportban vagyunk, zsenikém-felelte lesújtóan Misi.

Ezenközben Szilárdék azzal szórakoztak, hogy tiltott kommunista jelképeket rajzoltak a busz ablakát belepő párába. Ezen felbuzdulva én labriszokat és lambdákat rajzoltam, ami beszélgetést indukált fiúk és lányok között a szubkulturális szimbólumokról.
-A labrisz miért leszbikus jelkép?
-A mitológia szerint az amazonok fegyvere volt, akiknek ugye nincs szükségük férfiakra.
-Ki is haltak!
-Na jó, egy csak férfiakból álló társadalom is kihalna!
-De addig milyen jól éreznék magukat!