Elhalálozás

A mellettem ülő fiatalok az időjárás szervezetre gyakorolt hatásáról beszélgettek.
-Hidegben az emberek ingerlékenyek.
-Jó, de melegben meg gyakrabban halálozol el.

Hát nem tudom, keveseket ismerek, akik ez utóbbit rendszeresen művelik, időjárástól függetlenül.

Stex

Tóni kitalálta, hogy előadás után menjünk a Stexbe. KZ első reakciója rögtön a parkolás kérdése volt.
-Ott a Corvin-háznál lehet parkolni, nem?
-Ugyan már, olyan messze? Én általában csak megyek a körúton, aztán a közelben megállok. Mindig van parkolóhely.

Nos, ez az este lett a kivétel, amely erősíti a szabályt. Ahogy a Baross utcához közeledtünk, Tóni folyamatosan pásztázta a járdaszegélyt, de hiába. Végül befordult egy keresztutcába és visszament majdnem egészen a Corvinig, míg a kocsi vidéki utasai örömmel üdvözölték e rövid városnézést a nyolckerben. A körút Corvin melletti szakaszán persze megint nem volt hely. Tóni bekanyarodott egy újabb keresztutcába.
-Ha itt továbbmegyünk, pont odaérünk Attilához.
-Biztos nagyon örülne nekünk.
-Miért, tutira nem alszik. Valószínűleg nincs is egyedül.
Kikanyarodtunk a Baross utcára. Itt már látszott néhány ígéretesebb lyuk a parkoló autók között.
-Oda fogok beállni!-mutatott előre Tóni.
-Kivágjam a fát?-ajánlkozott segítőkészen Doki. Tóni ekkorra már talált egy újabb parkolóhelyet, de itt is csalódás várta.
-Ide meg ideparkolt a tűzcsap!
Visszaértünk a körútra, mentünk tovább a Blaha felé.
-Ha elérünk a Wesselényi utcához, tegyetek ki légyszi-kértem. Nem értünk el azonban odáig, mert ismét befordultunk, egyszer már végigjárt utcákon újabb kört leróva. Végül a Rigó utca sarkán ránk mosolygott a szerencse: igaz, hogy fel kellett hajtani a járdára és ott kerengeni egy darabig, de találtunk parkolóhelyet. Amint leállt a motor, megszólalt Tóni mobilja. Mint kiderült, a másik kocsi utasai már lecsekkolták az úticélt.
-Stornó az egész! Nincs hely a Stexben.

Nyelvészkedés a Gödöllői-dombságban

Míg Tóni az almáit rendezgette, Hörbi előresétált a peronon, de azonnal vissza is jött.
-Gyerekek, rossz helyen szálltunk le! Ez nem Erdőkertes!
-Még visszaszállhatunk-mozdultam a vonat felé, amely azonban épp akkor elindult és otthagyott minket.
-Ha nem Erdőkertes, akkor micsoda?-csodálkozott Tóni. Hörbi az állomáson található táblára mutatott, amelyen ez állt:


Miután úgy döntöttünk, hogy mégis jó helyen vagyunk, elindultunk. A faluban gyalogolva ugyan ismét elbizonytalanodtunk párszor, mert az egyik utcanévtáblán Erdőkertes, a másikon Veresegyház állt; szerencsére azonban a sárga négyzet jelzést sűrűn felfestették, a biztonság kedvéért rendszerint ugyanarra az oszlopra kétszer is. Így nem okozott gondot kiérnünk az erdőbe, és némi gyaloglás után megtaláltuk a Margita-kilátót. A betontorony tetejére valaki okosan magyar koronát illesztett, ettől minket az építmény nagy népnemzeti dildóra emlékeztetett. Míg mi Sanyival megmásztuk, Tóni sms-t küldött Péteréknek: "Üdvözlet a Margitáról!" Persze számított a félreolvasásra és be is jött. Péter csodálkozva írt vissza: "Mit kerestek ti Erdélyben?"

Ekkor Tóni éppen nem Erdélyben keresgélt, hanem a hátizsákjában, és előhúzott egy doboz bonbont. Igazi magyar különlegességként szerepelt: boros csoki. Mint kiderült, bor nemcsak mellette volt egy üvegben (már persze mielőtt Tóni kezébe került volna a csomag, mert akkor a bor igen gyorsan elfogyott), hanem a kis bonbonokban is. Amikor megkóstoltuk őket, a bornál némileg töményebb alkoholt fedeztünk fel belül. A dobozt jobban végigolvasva kiderült, hogy a csoki bort és/vagy borlikőrt tartalmaz (nem derült ki, hogy csak vagy is-is). Megkóstolva inkább likőrszerűnek éreztük a tölteléket. Pont 10 darab volt, tehát mindenkinek jutott kettő. Tóni az utolsót vette ki, azaz próbálta volna kivenni, de a bonbon valószínűleg megolvadt és beleragadt a papírba; mikor Tóni erősebben próbálkozott, a csokiburok eltört, a belseje kifolyt, a csokidarabok meg leestek a hóba. Otthagytuk őket az erdő állatainak (vagy Attilának, hátha erre jár valamikor).

A gödöllői egyetem gazdaságánál egy táblát találtunk, amelynek értelmében a biogazdaság megvalósulását az "Ökológiai földművelési növénytermesztési Célprogram" támogatta. Hörbi összevont szemöldökkel nézte a feliratot.
-Ez rosszul van írva. Vagy minden szót nagybetűvel kéne kezdeni, vagy egyiket sem.
-Nem tanultál angolul? A névelőket és az elöljárószókat nem kell nagybetűvel kezdeni!
-Ja értem, tehát a "földművelési növénytermesztési" a névelő és az elöljárószó!

Gödöllőre beérve kicsit lelassult a haladás, mert Hörbi és én minden kutyánál megálltunk barátkozni, Tónit viszont az építészet érdekelte.
-Az ott biztosan egy lakópark-mutatott jobbra, de mi csak egy üres telket láttunk.
-Persze, vakondoknak.
-Mi a "vakond" többes száma?
-"Vakondok". A "vakondok"-nak meg "vakondokok."
-És "látó-ondok" miért nincs?
-Hát azért, mert azt alapnak vesszük és ezért nem hangsúlyozzuk ki. Ez ugyanolyan, mint amikor azt mondják, "Pasolini, az ismert homoszexuális rendező", de olyat sose mondanak, hogy "Greenaway, a híres heteroszexuális rendező"...
-Miért, Greenaway heteroszexuális?
-Lehet, hogy nem, de érted, mire akarok kilyukadni.
-És "látóbél" sincsen. Pedig mondjuk az endoszkóp lehetne "látóbél".
-Nem inkább "bél-látó"?
-De hogy olyan, mint egy bél, nem?
-És a "vakmerő" ellentéte a "látógyáva"?
Satöbbi.

A HÉV-en ülve megállapítottuk, hogy a BKV is ad annyit a nyelvészetre, mint a MÁV. Ugyanis az egyik állomás restijén az alábbi felirat díszelgett:
"Nem csak vendégek részére fent tartott helység"
Jó látni, hogy Pest környékén egész települések lebegnek, méghozzá nem csak vendégek részére.

Magyar termék

Fölösleges volt ráírni az ischlerre nagy betűkkel, hogy "magyar termék". Ezt rögtön láttam amúgy is, nemcsak a nemzetiszínű ragasztószalagból, hanem abból is, hogy a műanyag dobozt még külön becsomagolták egy nejlonzacskóba, mintha ez lenne a legkörnyezetbarátabb anyag a világon. Igaz, így tovább tart kicsomagolni.

Beleharaptam az egyik sütibe, és határozott penészízt éreztem. Hátha csak ez az egy, gondoltam, és megkóstoltam egy másikat is. Ugyanolyan penészes. Mielőtt fölöslegesen vádoltam volna a gyártót, a biztonság kedvéért megnéztem a szavatossági címkét.

"Minőségét megőrzi: 2011.05.30."

Nem igazán akarom tudni, utána milyen lesz.

Etikai nehézségek

Amerikában az antropológusi etika betartását szigorúan ellenőrzik, és ennek érdekében mindenféle hivatalos formanyomtatványokat is alá kell írni. Módszertan-tanárunk, Elissa, annak idején komoly nehézségekkel került szembe az etikai előírások láttán.
-Alá kellett írnom, hogy nem interjúzok kiskorú gyerekeket és terhes nőket. Na de honnan tudjam, hogy ki terhes? Lehet, hogy még ő maga se tudja! Terhességi teszttel mászkáljak körbe, hogy "mielőtt elkezdjük az interjút, megtenné, hogy rápisil erre a papírcsíkra?"

Honnan jönnek a politológusok?

Hadley azt próbálta elmagyarázni, miért kell még a magától értetődőnek tűnő fogalmakhoz is magyarázatot fűznöm.
-Te érted, én is értem, mi itt a tanszéken értjük. De ha mondjuk egy politológus olvassa, aki csak úgy bejött az utcáról...
-Egy politológus bejött az utcáról??
-Tudod, a csatornából, vagy mittudomén, ahol ezek laknak.

Anyanyelviek kontra külföldiek nyelvismereti verseny

A tolerancia-kerekasztalt felvezető úriember angol létére kiválóan beszélt magyarul. Egy-két alanyi és tárgyas ragozáson kívül kevés nyelvi hibát ejtett; ezek közül a legkedvesebb abban a mondatban volt, amellyel az intoleranciára kívánt példát szolgáltatni.
-Franciaországban a 90-es években nem engedték a fejkendő viselését közhelyeken.

A közhelyeken imígyen túljutva, a - magyar ajkú - moderátor vette át a szót. Ő elsőként is szabadkozott, amiért a beszélgetés egyes résztvevőit ismeri, másokat viszont nem, ezért egyeseket tegezni, másokat magázni fog. De, mint erre felhívta a figyelmet, "ezt ne vegye senki udvariasságnak".

Nem vettük.