Apám szokás szerint bekapcsolta a tévét, majd leült a fotelbe és elaludt. Arra ébredt, hogy valaki épp a közelgő világvégével fenyegetőzik.
Apám ezt a következőképpen foglalta össze:
-Olyan jól szunyókáltam, de felébredtem a világvégére!
Más azon lenne kiakadva, ha átaludta volna...
2012. február 11., szombat
2012. február 6., hétfő
Mi okozta a légitársaságok csődjét?
A Spanair egyik utolsó járatával jöttünk vissza Teneriféről: a társaság nem sokkal később csődbe ment. (Mondjuk a szolgáltatás színvonala alapján nem csodálom, ld. Titsa és tsai c. bejegyzésemet.) Az erre vonatkozó linket elküldtem Hörbinek, amiből az alábbi emailváltás alakult ki:
Hörbi: A MALÉV-val mostanában mikor utaztatok???
én: Múlt nyáron, Rotterdamba. Egész sokáig húzták még :-)
Hörbi: Remélem, hogy az IBERIA-t mellőztétek az elmúlt öt évben, mert a májusi valenciai kiruccanásomról nem szeretnék lemondani :-)
Hörbi: A MALÉV-val mostanában mikor utaztatok???
én: Múlt nyáron, Rotterdamba. Egész sokáig húzták még :-)
Hörbi: Remélem, hogy az IBERIA-t mellőztétek az elmúlt öt évben, mert a májusi valenciai kiruccanásomról nem szeretnék lemondani :-)
2012. február 5., vasárnap
Spenót
Minden mirelit spenóton más információt találunk. A legutóbbira például ráírták, hogy tegyem be 1 percre hideg víz alá, így ki tudom majd szedni a csomagolásból. (Enélkül is ki tudtam.) Elkészítésére viszont összesen ennyi vonatkozott:
"Előfőzött termék, de további főzést igényel."
Kedves, hogy szólnak. Esetleg azt nem írnák rá, hogy mégis mennyit?
"Előfőzött termék, de további főzést igényel."
Kedves, hogy szólnak. Esetleg azt nem írnák rá, hogy mégis mennyit?
2012. január 29., vasárnap
Mosómedve
A Lajosforrás melletti réten maradt meg a környék egyetlen szánkózható hófoltja: néhány elszánt kisgyerekes család lelkesen mászott fel és siklott le a majdnem 3 négyzetméteres területen.
Hörbi vette észre először az állatot, minthogy ő állt (gondolta, így hatásosabb lesz, ha a kekszbe sütött almadarabok fulladásos allergiás reakciót váltanak ki nála).
-Odanézzetek! Az milyen állat?
A férfi cipelte a karjában. Nem kutya-, inkább macskaformája volt; először maine coonnak hittem, de a mintázata és a feje formája minden kétséget elűzött. Mosómedve! Mikor gazdái letették a földre, az is kiderült, hogy hámot és rövid pórázt visel. Hamarosan eltűntek.
-Hova lett?
-Lementek a patakhoz.
-Ja persze, mosni.
Nemsokára ismét előbukkantak, a mosómedve a férfi nyakába tekeredve.
-Ja, hogy nyakmelegítőnek hozta!
-Egy sálat azért nem könnyebb cipelni?
A mosómedve és gazdái eltűntek a rét aljában, majd hamarosan követte őket egy apuka és kisfia lila színű bobon.
-Hogy meg fognak lepődni, ha összeütköznek egy mosómedvével!
Már befejeztük az ebédet, amikor a mosómedvés párocska ismét megjelent. Most tőlünk tíz lépésre tették le állatukat a földre. Kérőn néztem Hörbire.
-Nem nézzük meg a mosómedvét?
Tóni is velünk tartott. A medve tulajdonosai szerencsére barátságosak voltak, és megengedték, hogy állatukat megsimogassuk. Ez ügyben magával a medvével nem konzultálhattak, mert az meglehetősen ijedtnek látszott. A férfi lefogta, hogy ne szaladjon el.
-Próbáljuk eltéríteni az északi iránytól, de nem nagyon sikerül.
-Miért, tök hasznos, ha az embernek saját élő iránytűje van!
A mosómedve ekkor fölfedezte Tónit, és elszállt belőle minden félénkség: lelkesen szimatolgatta az új sínadrágot.
-Hú, nagyon tetszik neki Tóni nadrágja!
-Biztos látja, hogy milyen koszos. Ki akarja mosni!
Egy kisgyerekes apuka támadta le a mosómacit, mi pedig visszatértünk a többiekhez. Sanyi csalódott volt, mert remélte, hogy a mosómedve le fogja pisilni Tóni nadrágját. Tóni azonban kijelentette, hogy ezt se bánta volna. Elvégre hányan mondhatják el magukról, hogy lepisilte őket egy mosómedve?
1-2 óra múltán sms-t kaptunk Zolitól: csúfolódott rajtunk, amiért a jó meleg termálvíz helyett a hideg téli túrát választottuk.
-Írd meg neki, hogy ha velünk jöttek volna, láttak volna mosómedvét.
Tóni megírta. Hamarosan megérkezett Zoli szkeptikus válasza:
„Mosómedvét, na persze. És mosódiót evett, mi?”
Hörbi vette észre először az állatot, minthogy ő állt (gondolta, így hatásosabb lesz, ha a kekszbe sütött almadarabok fulladásos allergiás reakciót váltanak ki nála).
-Odanézzetek! Az milyen állat?
A férfi cipelte a karjában. Nem kutya-, inkább macskaformája volt; először maine coonnak hittem, de a mintázata és a feje formája minden kétséget elűzött. Mosómedve! Mikor gazdái letették a földre, az is kiderült, hogy hámot és rövid pórázt visel. Hamarosan eltűntek.
-Hova lett?
-Lementek a patakhoz.
-Ja persze, mosni.
Nemsokára ismét előbukkantak, a mosómedve a férfi nyakába tekeredve.
-Ja, hogy nyakmelegítőnek hozta!
-Egy sálat azért nem könnyebb cipelni?
A mosómedve és gazdái eltűntek a rét aljában, majd hamarosan követte őket egy apuka és kisfia lila színű bobon.
-Hogy meg fognak lepődni, ha összeütköznek egy mosómedvével!
Már befejeztük az ebédet, amikor a mosómedvés párocska ismét megjelent. Most tőlünk tíz lépésre tették le állatukat a földre. Kérőn néztem Hörbire.
-Nem nézzük meg a mosómedvét?
Tóni is velünk tartott. A medve tulajdonosai szerencsére barátságosak voltak, és megengedték, hogy állatukat megsimogassuk. Ez ügyben magával a medvével nem konzultálhattak, mert az meglehetősen ijedtnek látszott. A férfi lefogta, hogy ne szaladjon el.
-Próbáljuk eltéríteni az északi iránytól, de nem nagyon sikerül.
-Miért, tök hasznos, ha az embernek saját élő iránytűje van!
A mosómedve ekkor fölfedezte Tónit, és elszállt belőle minden félénkség: lelkesen szimatolgatta az új sínadrágot.
-Hú, nagyon tetszik neki Tóni nadrágja!
-Biztos látja, hogy milyen koszos. Ki akarja mosni!
Egy kisgyerekes apuka támadta le a mosómacit, mi pedig visszatértünk a többiekhez. Sanyi csalódott volt, mert remélte, hogy a mosómedve le fogja pisilni Tóni nadrágját. Tóni azonban kijelentette, hogy ezt se bánta volna. Elvégre hányan mondhatják el magukról, hogy lepisilte őket egy mosómedve?
1-2 óra múltán sms-t kaptunk Zolitól: csúfolódott rajtunk, amiért a jó meleg termálvíz helyett a hideg téli túrát választottuk.
-Írd meg neki, hogy ha velünk jöttek volna, láttak volna mosómedvét.
Tóni megírta. Hamarosan megérkezett Zoli szkeptikus válasza:
„Mosómedvét, na persze. És mosódiót evett, mi?”
Izlandi módszerek magyar vizeknél
Baldur félcipőben indult el, a vonaton vette át a bakancsát: azt mondta, reggel nem volt ideje a cipőfűzőkkel vacakolni. Az impregnálószert is otthon felejtette. Eleinte nem tűnt úgy, hogy ez problémát okozhatna: hó sehol, csak némi dér borította a fagyott talajt. Csak a kóspallagi víztározó után kezdődtek a problémák.
Az első átkelés csak némi vízátfolyás volt az úton, de Baldurnak abba is sikerült belelépnie. Nem csinált nagy ügyet belőle: felidézte azt, amikor odahaza Izlandon térdig érő patakokon kellett átgázolnia. Ilyenkor a túrázók többsége leveszi a bakancsát és zokniját, majd a jéghideg víz túlsó partján ismét felhúzza, de Baldur szerint, ha elég gyorsan szaladsz át a patakon, a víznek nincs ideje befolyni a bakancsodba.
A Malom-völgyi patak ennyire nem volt ugyan mély, viszont sokszor kellett átkelnünk rajta, mert Vajk (akárcsak tavalyi túráján Gazsi) elvétette a zöld jelzést. Persze járható volt a patakpart is, csak mindig másik oldalon, így több átkelést kellett eszközölnünk kidőlt fákon és kiálló köveken, amelyeket mind vékony réteg jég borított. Ehhez képest egész jól átjutottunk, többek közt a két pár túrabot segítségével (amelyeket mindig visszadobtunk a még átkelés előtt állóknak). A befagyott törökmezői víztározó előtt átkeltünk a jobb partra, noha a terep jóval kevésbé hasonlított útra, mint a balparton. Baldur lement a víztározó jegére és felvetette, hogy ott akadálymentesebben haladhatnánk: ha elég gyorsan megyünk a jégen, kevésbé fog beszakadni alattunk. A lányok nem voltak hajlandók kipróbálni a módszert, amíg Baldur nem demonstrálja, így maradtunk a parton. Hamarosan vissza kellett azonban fordulnunk: előttünk meredély, balra jég, jobbra függőleges sziklafal. Visszamentünk az utolsó átkelőhöz, ahol Baldur hosszas egyensúlyozás után száraz lábbal átjutott – majd beleállt a patakba (a cipőtalpa felső pereméig ért a víz), ami eddigi erőfeszítését meglehetősen értelmetlenné tette. Jobbról kezdük kerülni a tavat, mialatt olykor kövek repültek le mellettünk: Baldur tesztelte általuk, milyen erős a jég.
A háznál persze megtaláltuk a jelzett utat, és többé nem fenyegetett a patakba lépés veszélye. Vidáman sétáltunk Zebegény felé, amikor reccsenés hallatszott. Baldur tudniillik – tesztelésképpen – rálépett egy befagyott pocsolyára, és lábszárközépig merült a sáros vízbe.
Az első átkelés csak némi vízátfolyás volt az úton, de Baldurnak abba is sikerült belelépnie. Nem csinált nagy ügyet belőle: felidézte azt, amikor odahaza Izlandon térdig érő patakokon kellett átgázolnia. Ilyenkor a túrázók többsége leveszi a bakancsát és zokniját, majd a jéghideg víz túlsó partján ismét felhúzza, de Baldur szerint, ha elég gyorsan szaladsz át a patakon, a víznek nincs ideje befolyni a bakancsodba.
A Malom-völgyi patak ennyire nem volt ugyan mély, viszont sokszor kellett átkelnünk rajta, mert Vajk (akárcsak tavalyi túráján Gazsi) elvétette a zöld jelzést. Persze járható volt a patakpart is, csak mindig másik oldalon, így több átkelést kellett eszközölnünk kidőlt fákon és kiálló köveken, amelyeket mind vékony réteg jég borított. Ehhez képest egész jól átjutottunk, többek közt a két pár túrabot segítségével (amelyeket mindig visszadobtunk a még átkelés előtt állóknak). A befagyott törökmezői víztározó előtt átkeltünk a jobb partra, noha a terep jóval kevésbé hasonlított útra, mint a balparton. Baldur lement a víztározó jegére és felvetette, hogy ott akadálymentesebben haladhatnánk: ha elég gyorsan megyünk a jégen, kevésbé fog beszakadni alattunk. A lányok nem voltak hajlandók kipróbálni a módszert, amíg Baldur nem demonstrálja, így maradtunk a parton. Hamarosan vissza kellett azonban fordulnunk: előttünk meredély, balra jég, jobbra függőleges sziklafal. Visszamentünk az utolsó átkelőhöz, ahol Baldur hosszas egyensúlyozás után száraz lábbal átjutott – majd beleállt a patakba (a cipőtalpa felső pereméig ért a víz), ami eddigi erőfeszítését meglehetősen értelmetlenné tette. Jobbról kezdük kerülni a tavat, mialatt olykor kövek repültek le mellettünk: Baldur tesztelte általuk, milyen erős a jég.
A háznál persze megtaláltuk a jelzett utat, és többé nem fenyegetett a patakba lépés veszélye. Vidáman sétáltunk Zebegény felé, amikor reccsenés hallatszott. Baldur tudniillik – tesztelésképpen – rálépett egy befagyott pocsolyára, és lábszárközépig merült a sáros vízbe.
2012. január 25., szerda
Gazdag gyerekek jogai
Egy hosszú nap végén úgy döntöttem, felkészülök a pénteki tolmácsolásra. Jó döntés volt, mert kiderült: az egyik résztvevő több emberi jogi dokumentumból is idéz szó szerint. Találtam például egy ilyen félmondatot:
"the child needs special safeguards and car"
Egy pillanatig értetlenül bámultam a képernyőre. Melyik nemzetközi egyezmény rögzítheti a gyerekek autóhoz való jogát??
"the child needs special safeguards and car"
Egy pillanatig értetlenül bámultam a képernyőre. Melyik nemzetközi egyezmény rögzítheti a gyerekek autóhoz való jogát??
Queer meets Benjamin Button
Két részlet egy interjúból egy huszonéves fiúval.
-Öcsédnek van párja?
-Igen.
-Férfi vagy nő?
-Az öcsém??
-Szüleid dolgoznak még?
-Igen, persze.
-Jó, ez nem annyira egyértelmű. Van, aki idősen születik.
-Öcsédnek van párja?
-Igen.
-Férfi vagy nő?
-Az öcsém??
-Szüleid dolgoznak még?
-Igen, persze.
-Jó, ez nem annyira egyértelmű. Van, aki idősen születik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)