Pontos útbaigazítás

Ezen a folyosón még nem jártam. A konzultációra oda se találtam volna, ha Éva nem áll ott a kanyarban és integet. A konzultáció végeztével viszont halvány fogalmam se volt, merről jöttem. Jobb híján megkérdeztem az utánam jövő, a keskeny folyosón ácsorgó srácot.
- Merre lehet itt kijutni?
A srác gondolkozott egy kicsit.
-Hát vagy erre - mutatott az egyik irányba -, vagy arra - mutatott a másikba.

Na így már minden egyértelmű.

A paramara és a déli félteke más kreatív lakói

- Nézd, ott a mara! – kiáltotta Laci.
Kissé meglepődtem a lelkesedésén, egyrészt mert a budapesti állatkertben annyira nem különleges esemény marát látni, másrészt Laci nem tartja túl sokra a dél-amerikai növényevőket (meggyőződése szerint ezek azért teremtettek, hogy az anakondának legyen mit ennie). Amikor megfordultam, minden világossá vált. A mara ugyanis nem a kifutójában volt, hanem egy gondozó vezette pórázon és magyarázott a köréjük gyűlt gyerekeknek, akik simogatni próbálták az állatkát. A mara ennek annyira nem örülhetett, mert erősen húzta a pórázt és úgy viselkedett, mintha el akarna szaladni.


Elgondolkoztam, miért hozta ki őt a gondozó. Talán ingergazdag környezetet akart teremteni neki; mikor később a Barlang Étteremnél újra összefutottunk velük, épp a fóka-showra készültek.

Mielőtt a makikhoz bementünk, Laci gondosan becsomagolta az epret, nehogy megkóstolják és valami bajuk legyen tőle. A makiknak azonban igen jó a szaglása, főleg, ha gyümölcsről van szó (a témában ld. még a Szomjas makik c. tavalyi bejegyzést). Hamar kiszagolták az epret is, és bár csak a nejlonzacskóját piszkálhatták, így is megérte nekik, hogy Laci karjára és vállára telepedjenek.



Őszintén szólva nem szoktam bejárni a lajhárházba, mert őket mindig is unalmas állatoknak tartottam. Nos, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Valóban nem túl gyorsak, viszont az egész házat és annak minden berendezését saját tulajdonuknak tekintik. Mikor bementünk, egyikük a korláton függeszkedett, egy másik a sarokpad alól kandikált ki.


Mikor Laci leült a padra, a lajhár felnyúlt és hosszú karmaival belekarolt, így ültek egy darabig kart karomba öltve.



Az állatsimogatóban, mint mindig, zajlott az élet. Egy feketeruhás fickó elkövette azt a hibát, hogy kezében zoo-csemegével mászott be; néhány éhes kecske kis híján leteperte. Valaki más a vízcsapot nyitotta meg. A láma megpillantotta az új vízforrást: odalépett és lelkesen, hosszan ivott. Látszott rajta, hogy nem a szomjúság hajtja, hanem az izgalmas új játékot akarta kipróbálni.

Interjú aranyköpések I. kötet

Az etnográfiai interjú spontán műfaj, ennélfogva előfordul, hogy az alany - vagy éppen az antropológus - nem egész pontosan fogalmaz. Ilyen szituációkból származnak az alábbi mondatok, egyébként teljesen normális és értelmes emberek szájából.

Fogalmazási vagy emlékezési nehézség?
- én utólag azt gondolom, hogy Sztellának hívták (a páromat)

Családleírás:
- Itt van az összes állat. Macskák a kutyák meg mindenki a családból.


A leszbikusok gyermekvállalásának anyagi oldaláról:
- mert én azt gondolom, hogy 100.000 forint a minimum indítási tőke ahhoz,hogy egy leszbikus kapcsolatban legyen egy pete.

Fiatal lány meglátása a melegséghez való társadalmi viszonyulásról és annak lehetséges megoldásáról:
- az embereknek a hozzáállása meg a véleménye erről, az szerintem egy nagyon ilyen szűk látókörű.
- És mi kellene ahhoz, hogy ez változzon? Vajon?
- Hát szerintem az emberek hozzáállásának kéne leginkább megváltoznia.

A rokon értelmű szavak jelentése bizonyos helyzetekben eltérhet:
- előtte én nagyon dugott meleg voltam. Márminthogy
- [nevetünk] Dugott? Már márminthogy rejtett, úgy érted?
- [nevet] Igen,úgy is.
- Énnálam a dugott meleg egy másik kategória…

Bonyolult kommunikációjú család:
- végülis olyan szempontból igaza van Vencelnek (a páromnak) ebben a kérdésben, hogy a kommunikáció nincs meg. Csak mondom, de megvan a kommunikáció.

Miben hasonlít Olaszország Magyarországra?
- ott is van egy nagy olasz baloldal meg egy olasz jobboldal ugyanúgy, mint Magyarországon.

Mazochista reakció anyuka játszmáira:
- Nekem az tetszik, ami – bár nem tetszik, mert föl szokott idegesíteni

Amikor egy nő a férjének coming outol, fontos kihangsúlyozni:
- ez nem rólam szól hanem rólam szól

zavaros identitású ismerősök:
- mert zömébe heteró lányok voltak, akik vagy… fölvállalták a biszexualitásukat

anyuka jótanácsa:
- Hát, csak nehogy úgy járjak, mint én!

Végül a kutató demonstrálja a biológiai és társadalmi nem szétválasztását:
- Tehát hogy azt gondolod, hogy egy apa az máshogy áll hozzá?
- Igen. Igen igen igen igen igen.
- Ez miből fakadóan? Abból, hogy férfi, vagy abból, hogy nem anya?
- Hát ez az egyik a másikat kizárja.

Katasztrófák Kiskőrösön

A srácok éhesek voltak, mikor megérkeztünk, így Ica rendelt egy óriás pizzát. A megérkezett termék azonban alig érte el egy átlagos nagytányér méretét, ráadásul a feltét sem pont az volt, amit kértek. Egy darabig vártunk, hátha a pizzafutár észreveszi tévedését és visszajön, de mindhiába, így végül testvériesen elosztották azt, amit kaptak. Szerencsére volt még rétes, padlizsánkrém és különböző borok, így hamarosan Ica és Tóni csaknem vérre menően összevesztek azon, hogy egy helybéli vállalkozót igaztalanul vádoltak-e meg borhamisítással.

Mikor eljött a lefekvés ideje, Csabával úgy gondoltuk, besegítünk Icának és öntevékenyen kihúzzuk a díványt. Sajnos mint kiderült, nem kihúzni kellett volna, hanem megdönteni, így utána Ica egy csomót küszködött, hogy visszaállítsa eredeti helyzetbe, és csak aztán kezdhetett neki ismét a kinyitásnak.

Tóni reggel 5-re tervezte az ébresztőt, amit már akkor se értettünk, lévén az izsáki busz csak 7-kor indult. Mikor aztán 5-kor csörgött az óra, Tóni álmos hangon fölvetette:
- Még ne keljünk fel!

Aztán persze csak fölkeltünk, és Ica elkezdte házigazdai tevékenységeit végezni: vizet forralt és lefőzte a kávét. Mire az elkészült, Tóni is felkelt már, így kénytelen volt visszafeküdni, hogy Ica ágyba vihesse neki a reggeli kávéját.

Mire kiértem a konyhába, a felforrt víz egy része már a csészékben volt. Sanyi az asztalnál ült és rosszallóan méregette a teáját.
- Mi a baj? – kérdezte Ica.
- Kicsi.
- Hát miért, ez egy bögre!
- Nem. A bögrének függőleges a fala és nagyobb.
A hajnali nyelvi továbbképzés hatására Ica – aki nem iszik se teát, se tejeskávét – kotorászni kezdett a szekrényben és végül talált is egy repiajándékba kapott kupát, amit kis jóindulattal bögrének lehetett tekinteni. Ebbe átöntötte Sanyi teáját, majd a csapból töltött még rá meleg vizet. Ezen meg én borzadtam el, de nem szóltam semmit, elvégre nem az én teámmal csinálták.

A maradék forró vízbe (amiből előbb le kellett önteni, mert túl soknak bizonyult) Ica néhány virslit dobott be. Tónival és velem persze nem számolt, Csabával viszont igen.
- Köszönöm, én ilyen korán még nem tudok enni – tiltakozott Csaba, és rávetette magát az estéről maradt rétesre.

Elkezdtük összepakolni a cuccainkat és azon filózni, hol lehet Attila, akit 5-re hívott Tóni a ház elé (igazából ezt se értettük, mert miért kéne végignéznie, amíg mi összekészülünk?). Miután az összes kinti parkolót végigvizslattuk az ablakból, Icának eszébe jutottak a virslik, de már későn. Az eredetileg hengeres alakú hentesáru úgy szétnyílt, mint a térkép, és a lapos bőrről lógtak le a húscafatok. Sanyi így is megette, de Ica abban hiába reménykedett, hogy bárki másnak megjön az étvágya hozzá. Ezután engem kezdett kritizálni, hogy miért nem figyeltem a virslire, noha több mint 20 éve nem főztem húsból készült változatot.

Attilát továbbra se találtuk, így negyed hét körül elbúcsúztunk Icától, aki még kezünkbe nyomott egy úticsomagot Attilának. Túratársunk érdekében reméltük, hogy nem virsli van benne.

Amikor kiértünk a ház elé, Attila kocsija abban a pillanatban kanyarodott be a parkolóba.

Vigyázz, ha jön a Lincoln!

A mozik homlokzatára rövidítve, egymás mellett kiírt filmcímek érdekes kombinációkat adhatnak ki. Még évekkel ezelőttről emlékszem, amikor az "Álljon meg a nászmenet!" és "Az ördög Pradát visel" kombinációjából az Alkotás mozi homlokzatán az alábbi felszólítás sikeredett:

"Álljon meg az ördög"

Most a Művész mozin találkoztam érdekes felirattal, íme:

Tabu nekem Budapest - Lincoln elszabadul"

Úgyhogy mindenki fedezékbe!

Vegetáriánus nyelvújítás

A "the meat of" angol kifejezés azt jelenti, valaminek a veleje, lényegi része. Amikor azonban Elissa ezt próbálta használni a szakdolgozatokkal kapcsolatban, szembesült azzal, hogy saját meggyőződédével és étkezési szokásaival ellentétes a megfogalmazás. Ezért aztán az alábbi megoldást választotta:
-Your fieldwork must be - not the meat, but the tofu of your thesis!

A titokzatos idegen

- Mit tudsz a Zsolti új párjáról? – hajolt oda hozzám Laci a színházban.
- Miért, van neki?
- Ezek szerint nem ismered?
- Lehet, hogy ismerem, csak nem tudtam, hogy együtt vannak. Te honnan ismered?
- Sehonnan, de egy új fiatalember ül mellette.

Hátrafordultam (valamiért Zsoltiék öt sorral mögöttünk kaptak jegyet) és szemügyre vettem az illetőt.
- Lehet, hogy láttam már, de nem biztos. Az se biztos, hogy már együtt vannak.
- Igaz, lehet, hogy ez még az ismerkedési fázis. Figyelni kell az interakcióikat, hogy hogyan kommunikálnak egymással.
Erre a tevékenységre mondjuk kevéssé vágytam, főleg, hogy hamarosan egy színdarab készült elkezdődni a színpadon, amelynek során pont Zsoltiékkal ellenkező irányba terveztem nézni.
- Van egy jobb ötletem. Tegyél fel kamerákat a Zsolti lakásában…
- Nem, annyira azért nem vagyok kíváncsi a részletekre – tiltakozott Laci. – Különben is, láttál te már olyan kamerát, ami egyben gyertyát is tart?

A szünetben aztán Zsolti bemutatta nekünk a titokzatos idegent.
- Ő G. Egyedül ő válaszolt a facebookon.
- Mármint mire?
- Feldobtam az összes ismerősömnek, hogy van egy fölösleges jegyem ma estére, és csak ő jelentkezett érte. Ezért vele jöttem…