Műkritika egy bábelőadásról

-Láttam a Bábszínházban a Kabarét, Alföldi rendezésében - mesélte Justin.
-Na, és hogy tetszett?
-Hát, engem kicsit zavartak a bábok...

Püspökszentlászló - krimisorozat 4 részben

1. rész. Az ágyneműhuzatok rejtélye

Az ágyneműhuzatok az előtérben a padra voltak kirakva. Mivel hevert néhány a zacskókon kívül is, elsőre nem volt egyértelmű, melyik mire való, de valahogy sikerült kiválogatnunk magunknak egy-egy lepedőt, párnahuzatot és paplanhuzatot. A szobánkba fölérve azonban cseppet sem voltunk elégedettek az eredménnyel. Az én állítólagos lepedőm szélessége épphogy megközelítette egy átlagos gyapjúsálét, Sztell viszont arról panaszkodott, hogy a párnája nem fér bele a párnahuzatba. Minthogy lepedő-ügyben úgyis készültem lemenni a földszintre, felajánlottam, hogy hozok neki egy másikat. Útközben összetalálkoztam Gazsival, akinek megmutattam a félresikerült lepedőutánzatot.
- Tudod, mi ez? – villant be neki a megoldás. – Oltárterítő!
Tisztára eldobtam az agyam azon, hogy oltárterítővel akartam megágyazni, bár Sámuel felvetette, hogy esetleg csak nagyon sovány emberekre méretezett lepedő volt. Lementem a földszintre, beszereztem egy normál szélességű lepedőt (az oltárterítőt otthagytam a többi ágyneműhuzat, hátha másnak Jules és Feri is azzal ágyaznak meg véletlenül, de ez nem jött össze), és nekiláttam párnahuzatot keresni Sztellnek. Széthajtottam az összeset: mind ugyanakkora volt.

2. Az eltűnt kávé esete

Az eltűnt kávé rejtélyét Sztell a következőképpen adta elő. Kora délután visszaértek a szállásra és lefőztek maguknak három adag kávét. Ezeket bögrében kitették a pultra, majd lefeküdtek aludni azzal a megfontolással, hogy kávézás után ez nem működne. Pár óra múlva Feri és Jules ébresztették őket; ekkor a lányok lementek a konyhába, ám a három kávé helyett csak kettő várta őket.
Krimirajongó lévén rögtön nyomozásba kezdtem, és megkértem őket, sorolják fel a lehetséges gyanúsítottakat (vagyis azokat, akik felébredésükkor a házban tartózkodtak). A listából Jules-t találtam a leggyanúsabbnak, ezért amikor bejött a szobánkba, vallatóra fogtuk. Ő persze tagadott, Feri meg alibit igazolt neki, de elfogultsága miatt ezt nem vettük figyelembe. Viszont másnap reggel Jules is beszámolt egy esetről, amikor készített Sztellnek kávét és fel is hívta a többiek figyelmét, hogy az nem szabad préda, mégis eltűnt addigra, mire Sztell leért a földszintre. Ezúttal azonban közvetett bizonyítékot találtunk, ugyanis mikor Sztell a konyhába lépett, Tamáska melegített magának kávét a mikróban, mellette a bögre pedig üres volt. Tamáska bűnösségét ezzel bizonyítottnak tekintettük és az ügyet lezártuk.

3. Zokni a zuhanyzóban

A női zuhanyzóban szürke zoknit találtam. Ezt szobatársaim egyike sem vallotta magáénak, ami arra utalt, hogy hímnemű egyed használta a zuhanyzónkat. Azt tudtam, hogy Gergő csinált ilyet, mert pont előttem foglalta el (Sztell azt az enyhítő körülményt találta neki, hogy nem volt ott első este, így nem tudhatta, hogy ez a női zuhanyzó). Zsoltinak én magam adtam engedélyt a női zuhanyzó használatára vacsoránál, miután mi már mind lefürödtünk. Gyanús volt ezenkívül a ház összes férfi lakója, különösen Jules (szokás szerint) és Feri. Amikor Jules-t kávéügyben kivallattuk, rákérdeztünk a zokni-témára is, de akárcsak András és Feri, váltig állította, hogy nincs szürke zoknija. (Nem tudom, miért olyan ciki szürke zoknit birtokolni, nekem több is van.) Ezután Zsoltit kerestem meg, aki magáénak ismerte el a bizonyítékot és el is indult a zuhanyzó felé, hogy eltegye. Mivel Sztell nem tudta, kicsoda ő, megkértem, hogy előbb nézzen be hozzánk. Ez annyira megzavarta, hogy a zoknit végül elfelejtette magához venni: az még másnap reggel is a zuhanyzó padlóján árválkodott.

4. A csíkos ajtó titkai

Szombaton esős reggelre ébredtünk. Túrázás helyett mindenki alternatív programot talált ki: a legtöbben aludtak, mi pedig kitaláltuk, hogy kártyázni fogunk. A padlástér melletti tárolóhelyiség (Gazsi hálószobája) alkalmas terepnek bizonyult – volna, csak éppen az ezt a teret a padlástér-szobától elválasztó falból hiányzott az ajtó. A padlástérben többen aludtak, akiket nem akartunk felzavarni, viszont Sztell bejelentette, hogy ő nevetgélés nélkül nem tud kártyázni. A megoldást a tárolóhelyiségben heverő csíkos matracok jelentették, amelyeknek a mérete éppcsak pár centivel haladta meg az ajtónyílásét. Miután mindannyian bent voltunk, egy ilyet illesztettünk az ajtónyílásba (ezzel új értelmet nyert a „tedd be az ajtót” kifejezés) és megoldottuk a hangszigetelést.
A játék során Jules bevallotta: régi vágya, hogy akcióhős módjára betörjön egy ajtót. Mivel matraccal ez viszonylag fájdalommentesnek ígérkezett, kiment a helyiségből (bentről kifelé egyrészt krimikben is ritkább, másrészt fennállt volna a veszély, hogy ráesik az ott alvók valamelyikére), majd tigrisugrással az ajtónak vetette magát, amely hatalmas puffanással landolt előttünk.

Slow service mozgalom

Slow food mozgalom tényleg létezik: a gyorskaják elterjedésére válaszul indult, és célja, hogy az étkezés hangulati elemeit visszaállítsa. Noha az óbányai kocsma ételkínálata nem túl bőséges, a kiszolgálást nyugodtan értelmezhetjük a felgyorsult modern életforma elleni lázadásnak.

Csak annyi időnk volt, amíg a többiek megnézik a tájházat, pedig a nagy melegben nagyon szomjasak voltunk. Beálltam a sorba a többiek mögé, akik különböző folyadékokat vettek. A kocsma a bolttal volt egybekötve, és számomra nem nyilvánvaló logika szerint egyes italok a kocsmatérben, mások hátul a bolt hűtőjében lapultak. Ha valaki vegyíteni próbálta a kettőt (például kért egy kólát és egy kávét), a pultosnéni hátrasétált a boltba, majd több perc után került elő a kólával. Általában is lassított felvételre emlékeztetett, ráadásul a termékek egy részének árát nem tudta fejből, ezért be kellett neki diktálni.

Az első extra lassító tényező Előd volt, aki akut fokhagymahiányban szenvedve örömmel fedezte fel a helyi termékek polcán a fokhagymakrémet. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy ezen kívül milyen más specialitást vásároljon. Miközben habozott a padlizsánkrém és a laskagomba-pástétom között, a törzsvendégek egyike a helyzet bonyolításának érdekében ajánlgatni kezdte a szárított gombát. Persze állt a sor, amíg Előd végre döntést hozott, és aztán további percekbe került az ár beazonosítása, az ugyanis nem szerepelt a termék csomagolásán.

A következőkben a néni rendesen belezavarodott, hogy ki hány sört kér, de közös erővel sikerült megoldani. Örömmel állapítottam meg, hogy előttem már csak Endre van, aki nem sörözik. Valóban nem sörözött, ehelyett a bejáratnál specialitásként említett meggyes pitét kérte. Miután megtudta, hogy ez elfogyott, már óvatosabban kérdezett rá a másik specialitásra:
-És forró csoki van?
- Hát van, ha ráveszem magam, hogy csináljak - sóhajtott a néni. Én ezen a ponton visszakoztam volna, de Endre (mint utóbb kifejtette) csakazértis kitartott a válaszása mellett. A néni lassú mozdulatokkal elővette a csészét, és hosszasan gondolkodott, hogy a kávégép melyik pontjára helyezze el. Több percbe telt a forró csoki elkészítése. Mikor megvettem a hosszúlépésemet (a néni megkérdezte, ez milyen arányokat jelent, de aztán sikerült összehoznia), kimentem. Endre kiskanalanként szürcsölgette az igen forró és állítása szerint nem is túl jó minőségű forró csokit. Három kanálkáig jutott, mikor megjelent a tájház ajtajában Gazsi és közölte, hogy két perc múlva indulunk.

Maga Gazsi is belekóstolhatott az óbányai kocsma működésébe másnap. Most egy másik hölgy volt a pultban. Gazsi kért egy sört és egy kávét azzal, hogy az utóbbi ráér később is, de előre kifizeti. Amikor azonban a sör végeztével visszament, már egy újabb pultosnőt talált.
- Én vagyok az, aki kérte a kávét-jelentette be abban a reményben, hogy a pultosok átadták egymásnak az infót.
- Ja, hogy egy kávé rendel?-és a pultosnő mondta az árat.
- Én ezt már kifizettem a kolléganőjének.
- Ja, csak ő hátrament- magyarázta a hölgy. Azt már nem tudtam meg, sikerült-e Gazsinak meggyőznie őt, hogy a kávé ki van fizetve, vagy elő kellett keríteni a kettes számú pultost.

Hogy mindezek mellett valami pozitívumot is mondjak: a kocsma előtti feliratból megtudhattuk, hogy Óbánya lakói áttértek az egészséges életmódra és sör helyett ma már mézet isznak:

Dátum

Én: Ma huszonkilencedike van?
Robi: Igen. Ja nem, április!

Politikai kompromittálás

Meg vagyok én áldva ezzel az Ágival. Egyrészt mindig akkor kerül elő, amikor egy rég látott baráttal beszélgetek, de ettől még simán elkezd beszélni hozzám jó hangosan, figyelembe se véve a másik ott levő személyt. Az Élet Menetén is ezt csinálta, amikor Csillával beszélgettem, és azzal se sikerült jó darabig leráznom, hogy folytattam a Csillával kezdett beszélgetést. A napokban meg Kitkával álltunk sorba egy közértben a sajtpultnál, amikor előkerült Ági, és jó hangosn rám köszönt. Ezek után ugyanilyen hangerővel, ám a múltkori esemény nevére némileg pontatlanul emlékezve (bár, mint Kitka utóbb megjegyezte, legalább a magánhangzók stimmeltek), egy zsúfolt bolt kellős közepén ezt kérdezte:
-És a múltkor végig maradtál a Békemeneten?

Úszólecke

Sokal szórakoztatóbb az úszás, ha a szélső sávban oktatás folyik. Kedves emlékem az ELTE uszodájából, amikor Jafcsák tanár úr fel-alá rohangászott a medence mellett és azt kiabálta: "Brekeke! Brekeke!" - ezzel próbálván javítani a mellúszás lábtempón.

Ma a Sportban egy darab kislányt oktatott egy fiatal úszásoktató. Akkor figyeltem fel rájuk, mikor a fickó az alábbi utasítást adta:
-Akkor most először próbáljuk meg levegővétel nélkül!
Akartam szólni, hogy ez esetben a kislány előbb-utóbb megfullad, maga a kislány azonban egészen másban talált hibát. Az oktató ugyanis közben a medence szélén állva próbálta illusztrálni a lábtempót.
-De te csak egy lábbal csinálod!-vetette ellen a kislány.
-Persze, mert nekem a másikon állnom kell!

Diák-tanár játszma

- A házi feladat: a papíron levő instrukciók alapján levelet írni. Szótárt lehet hozzá használni.
- Jaj, de mi pont most festettünk és mit tudom én, hol hevernek a szótáraim!
- Hát ez valóban komoly probléma. Főleg napjainkban, amikor egy darab szótár nem található meg az interneten.
- Na de hát órákba telik, amíg azt kinyomtatom!
- Te ki akarod nyomtatni az internetes szótárat??
- Nem, az egész internetet...