- Valahol le kell majd kanyarodnunk balra - mondta Miki. -A következőnél bekanyarodom. Lehet itt balra menni?
- Biztos, mert ott a nyíl, hogy "Köröshegy arra" - nyugtattam meg. Amint azonban bekanyarodtunk volna, egy nagggyonmenő ezüstszínű kocsi száguldott el mellettünk és bevágott elénk.
- Siess csak, nehogy elkéss! - biztatta Miki, majd fékezett, mert egy idős néni vonszolta át magát előttünk az úton. - Ez komolyan olyan, mint egy akadálypálya.
Hamar kiderült, hogy rossz helyen kanyarodtunk le, ezért megfordultunk. Az akadálypálya következő feladatként egy biciklis lányt kellett megkerülnünk, majd visszakeveredtünk a főútra, és hamarosan megtaláltuk az utcát.
- Ott lesz a bejárat a keresztutcában! - kiáltottam. - Látom a kiírást.
- Micsoda navigáció! - gratulált Miki és befordult. Sajnos kiderült, hogy a feliratból csak az "üdülő" szót sikerült jól elolvasnom, a többit a fantáziám tette hozzá, más szóval ez nem a mi üdülőnk volt. De semmi baj, visszafordultunk, és hamarosan már ott álltunk egy széles és nagyon zárva levő kapu előtt. Szerencsére valakik épp kijöttek, és a még mindig nyitva levő kapun be tudtunk slisszolni - hogy aztán tanácstalanul álljunk meg. Az udvarra ugyanis nem tudtunk beparkolni, egy kis fekete autó orra elállta a bejárást.
- Ki volt ez az okos, aki így parkolt? - mérgelődött Miki. Hamarosan kiderült, hogy ez az okos Veri volt, aki rögtön megjelent és hátrébb húzódott a kocsijával. Miki behajtott az udvarra - és megállapította, hogy egyetlen helyre se fér be. Visszament hát a behajtóra. Naná, hogy nem sokkal később egy mikrobusz szeretett volna bejutni az udvarra.
2017. augusztus 21., hétfő
2017. augusztus 9., szerda
Hajszárított grill nukleáris vodkával
Újpest Városkapunál hosszasan kerestem a 204-es megállóját; még egy nénit is megkérdeztem, de azt mondta, ő nem azzal megy (én meg nem fejtettem ki, hogy attól még tudhatná, hol áll meg). Képzelhető az örömöm, mikor az egyik megállóban – miközben próbáltam elolvasni a táblákat – megállt egy 204-es. Gyorsan felszálltam rá, és csak Rákospalotán kezdtem gyanakodni, hogy valószínűleg rossz irányba.
A helyszínre érkezve újabb nehézség fogadott. A házat ugyan könnyen megtaláltam, a kertben székek és asztal jelezték, hogy kerti parti készül – csak épp mind üresen álltak, a kapu zárva, csengő sehol. Vadul kerestem a telefonomban Miki telefonszámát, de közben megérkezett még egy vendég és felhívta, így végül bejutottunk. Azt azért nem mondhatnám, hogy addig a kutya se foglalkozott velünk, mert a kerítés rácsain kidugta fekete orrát egy kedves, medveszerű fekete jószág. Mint utóbb kiderült, Herkulesnek hívják és hovavat, vagyis hős német pásztorkutyák leszármazottja. Hősiessége esetünkben abban merült fel, hogy önfeláldozóan megevett minden olyasmit, amire mi nem tartottunk igényt.
Berci már a facebookon jelezte, hogy hoz nutellás vodkát; ezt páran nukleárisnak olvasták és sugárzástól tartottak. Berzenkedve bár, de megkóstoltam, és várakozáson felül jónak bizonyult.
- Tulajdonképpen logikus, hogy az ember összekombinálja a két kedvenc kajáját – merengett Ilona.
- Hát az esetemben a nutellás padlizsán lenne, és az azért elég bizarr – jegyeztem meg.
Vodkázás után kimentünk a kertbe. A fiúkra hagytuk a grillezést, mi pedig leültünk a salátákkal és sós sütikkel megrakott asztal körül. A különböző kerti és horgászszékek között egy egészen picit is felfedeztem.
- Jé, a macskának is hoztatok széket? – csodálkoztam, mert a macska amúgy a házban maradt és azt próbálta eldönteni, barátkozni akar velünk, zsákmányállatnak tekint minket vagy inkább fél.
- Az gyerekszék.
- Hát maximum egyéves gyereket ültetnék rá – jegyeztem meg és eltöprengtem: - Mondjuk egy egyéves gyerek baromira élvezheti a horgászást.
Kristóf gonoszul vigyorgott.
- Viszont milyen jó csalinak!
A hátunk mögött magasra csaptak a lángok a grillen.
- Kinek van meg a tűzoltók telefonszáma?
- Én úgy tudtam, grillezni parázson szoktak – jegyezte meg Veri. A srácok is rájöttek erre, és azon ügyködtek, hogy minél előbb leégjen a szén. Ennek érdekében Miki kihozott egy hajszárítót és azzal fújta a tüzet. Mi emiatt kicsit aggódtunk, de végülis ellenkező irányban ültünk, és figyelmeztetéseink hatására Berci sem gyulladt ki. Megszületett a parázs és hamarosan az első megsült húsok is tányérra kerültek. Itt lépett be az a probléma, hogy műanyag villával kicsit nehéz volt elvágni.
- Azt az egész húst a kutyának adtátok? – csodálkoztam, mivel Herkules egy szép nagy hússzeletet majszolt. Kristóf megmagyarázta:
- Eredetileg nem így akartam, de lerepült a tányéromról, mikor megpróbáltam kettévágni.
Patri közben elővett egy girlandot, amely egymásba kapaszkodó flamingókat ábrázolt, és kitalálta, hogy felteszi a fára.
- Jaj, de ez az, amit nem szoktam tudni kibontani!
- Nem, ez az, amit nem szoktál tudni visszacsomagolni – emlékeztette Veri.
A girland felkerült a fára, nagyon jól mutatott, és ez újabb ötletet adott Patrinak.
- Csináljunk egy fotót úgy, hogy állunk és fogjuk egymás kezét, mint a flamingók!
- A flamingók nem fogják egymás kezét – világosítottam föl. – Azért, mert nincs nekik.
Végül beálltunk a fa alá, de már majdnem besötétedett, így a girland nem látszott rendesen, és a kézfogós változat sem működött, mert túl sokan voltunk. Azért lett belőle kép.
Miki valamiért úgy gondolta, hogy előbb minden húst megsüt, és csak utána a zöldségeket – ezt Patri úgy értelmezte, hogy a vegetáriánusokat éheztetik. Unalmában (és talán lázadásból) hosszú grillkolbászokkal kínálta meg Herkulest, aki a többiektől is kapott egyet s mást.
- Ez a kutya több kaját kap ma, mint máskor egész nap – jegyeztem meg. Miki csodálkozva nézett rám.
- Csak most kapott egy kis darab húst.
- Ja, én adtam neki pár dolgot – közölte Patri könnyedén, ezzel is illusztrálva a "pár" szó relativitását.
A helyszínre érkezve újabb nehézség fogadott. A házat ugyan könnyen megtaláltam, a kertben székek és asztal jelezték, hogy kerti parti készül – csak épp mind üresen álltak, a kapu zárva, csengő sehol. Vadul kerestem a telefonomban Miki telefonszámát, de közben megérkezett még egy vendég és felhívta, így végül bejutottunk. Azt azért nem mondhatnám, hogy addig a kutya se foglalkozott velünk, mert a kerítés rácsain kidugta fekete orrát egy kedves, medveszerű fekete jószág. Mint utóbb kiderült, Herkulesnek hívják és hovavat, vagyis hős német pásztorkutyák leszármazottja. Hősiessége esetünkben abban merült fel, hogy önfeláldozóan megevett minden olyasmit, amire mi nem tartottunk igényt.
Berci már a facebookon jelezte, hogy hoz nutellás vodkát; ezt páran nukleárisnak olvasták és sugárzástól tartottak. Berzenkedve bár, de megkóstoltam, és várakozáson felül jónak bizonyult.
- Tulajdonképpen logikus, hogy az ember összekombinálja a két kedvenc kajáját – merengett Ilona.
- Hát az esetemben a nutellás padlizsán lenne, és az azért elég bizarr – jegyeztem meg.
Vodkázás után kimentünk a kertbe. A fiúkra hagytuk a grillezést, mi pedig leültünk a salátákkal és sós sütikkel megrakott asztal körül. A különböző kerti és horgászszékek között egy egészen picit is felfedeztem.
- Jé, a macskának is hoztatok széket? – csodálkoztam, mert a macska amúgy a házban maradt és azt próbálta eldönteni, barátkozni akar velünk, zsákmányállatnak tekint minket vagy inkább fél.
- Az gyerekszék.
- Hát maximum egyéves gyereket ültetnék rá – jegyeztem meg és eltöprengtem: - Mondjuk egy egyéves gyerek baromira élvezheti a horgászást.
Kristóf gonoszul vigyorgott.
- Viszont milyen jó csalinak!
A hátunk mögött magasra csaptak a lángok a grillen.
- Kinek van meg a tűzoltók telefonszáma?
- Én úgy tudtam, grillezni parázson szoktak – jegyezte meg Veri. A srácok is rájöttek erre, és azon ügyködtek, hogy minél előbb leégjen a szén. Ennek érdekében Miki kihozott egy hajszárítót és azzal fújta a tüzet. Mi emiatt kicsit aggódtunk, de végülis ellenkező irányban ültünk, és figyelmeztetéseink hatására Berci sem gyulladt ki. Megszületett a parázs és hamarosan az első megsült húsok is tányérra kerültek. Itt lépett be az a probléma, hogy műanyag villával kicsit nehéz volt elvágni.
- Azt az egész húst a kutyának adtátok? – csodálkoztam, mivel Herkules egy szép nagy hússzeletet majszolt. Kristóf megmagyarázta:
- Eredetileg nem így akartam, de lerepült a tányéromról, mikor megpróbáltam kettévágni.
Patri közben elővett egy girlandot, amely egymásba kapaszkodó flamingókat ábrázolt, és kitalálta, hogy felteszi a fára.
- Jaj, de ez az, amit nem szoktam tudni kibontani!
- Nem, ez az, amit nem szoktál tudni visszacsomagolni – emlékeztette Veri.
A girland felkerült a fára, nagyon jól mutatott, és ez újabb ötletet adott Patrinak.
- Csináljunk egy fotót úgy, hogy állunk és fogjuk egymás kezét, mint a flamingók!
- A flamingók nem fogják egymás kezét – világosítottam föl. – Azért, mert nincs nekik.
Végül beálltunk a fa alá, de már majdnem besötétedett, így a girland nem látszott rendesen, és a kézfogós változat sem működött, mert túl sokan voltunk. Azért lett belőle kép.
Miki valamiért úgy gondolta, hogy előbb minden húst megsüt, és csak utána a zöldségeket – ezt Patri úgy értelmezte, hogy a vegetáriánusokat éheztetik. Unalmában (és talán lázadásból) hosszú grillkolbászokkal kínálta meg Herkulest, aki a többiektől is kapott egyet s mást.
- Ez a kutya több kaját kap ma, mint máskor egész nap – jegyeztem meg. Miki csodálkozva nézett rám.
- Csak most kapott egy kis darab húst.
- Ja, én adtam neki pár dolgot – közölte Patri könnyedén, ezzel is illusztrálva a "pár" szó relativitását.
Kismarosi jegypénztár
Már többször volt problémánk a kismarosi jegypénztárossal, aki igen lassan dolgozik, elég rosszul hall és némi nehézséget okoz neki a bankkártyás fizetés. Ma számítva a lassúságára, vonatindulás előtt majdnem negyedórával értünk oda. (Hamarabb fölösleges lett volna: a 4.17-es vonathoz 4-kor kezdi kiadni a jegyeket, addig pihenőideje van.) Ennek ellenére már hosszú sor kígyózott a pénztárcsarnokban és onnan ki. Sejtve, hogy nem fogok időben sorra kerülni, előrenéztem és láttam, hogy Attila és Tomi néhánnyal előttem áll. Bepréseltem magam az ajtón (ez nem volt könnyű, mert csak a fél szárnya volt nyitva, és ugye a sor is ott állt) és odamentem hozzájuk.
- Figyelj, tudnátok nekünk is venni két jegyet?
- Persze, kérdezd meg a többieket is, hogy kell-e valakinek.
Ismét kipréselődtem az ajtón és összegyűjtöttem az igényeket. Tomiék listáján végül kilenc jegy szerepelt, sőt még a mögöttük álló vadidegen lányka is megkérte őket, hogy vegyenek neki egy diákot. Hiú remény volt azonban azt hinni, hogy így elérjük a zónázót: pont akkor gördült be, amikor a pénztáros néni lecseszte túratársainkat, hogy ne abba a mikrofonba beszéljenek, hanem a másikba. Testületileg lekéstük tehát a zónázót és vártuk a személyvonatot az egyre erősödő esőben.
Az idegen lányka kivételével Tomiék a vonaton tervezték lerendezni az anyagiakat. Itt azonban akadályba ütköztünk. Noha az egy darab 90%-os mellett csupa teljes árú jegyet kértek (kettő kivételével Budapest-bérlettel), a csomagban eggyel kevesebb jegy volt, kettő pedig 33%-os volt.
- Az milyen a 33%-os? – kérdeztem.
- 26 év alattiaknak – felelte Gazsi és körülnézett. – Van köztünk 26 év alatti?
Nem volt.
- De Attilát el lehet adni annak.
- Kérni fogják a személyijét – figyelmeztetett Gazsi.
- Majd azt mondom, hogy otthon hagytam – mondta Attila. – De még mindig eggyel kevesebb jegy van.
- Nem lehet, hogy véletlenül otthagytátok?
- Nem, direkt megnéztük, hogy mindent összeszedtünk – felelte Tomi. – És egyébként kérdezte is, hogy 33%-os, és mondtuk, hogy NEM!
- Ez családi jegyet adott – állapította meg Gazsi.
- De miből gondolta, hogy gyerekek vannak velünk?
- Ha a kalauz sokat utazik ezen a vonalon, talán megszokta már az ilyesmit és hinni fog nekünk – reménykedtem. Egy másik túratárs feldobta, hogy vesz az interneten e-jegyet, de Gazsi lebeszélte róla.
- A kilencedik jegy itt van beütve a blokkon, azt megmutathatjuk.
- És elmondjuk azt is, hogy mi egyáltalán nem kértünk 33%-os jegyet! – tette hozzá Tomi, bár én nem voltam meggyőződve róla, hogy a kalauz hinne is nekünk. Aggódva vártuk a kalauzt. Ahogy elhagytuk Budapest határát, Gazsi némileg megkönnyebbült.
- Ha most jön a kalauz és leszállít minket, már hazamehetünk BKV-val.
Aggodalmunk azonban fölösleges volt: egyáltalán nem jött kalauz.
- Figyelj, tudnátok nekünk is venni két jegyet?
- Persze, kérdezd meg a többieket is, hogy kell-e valakinek.
Ismét kipréselődtem az ajtón és összegyűjtöttem az igényeket. Tomiék listáján végül kilenc jegy szerepelt, sőt még a mögöttük álló vadidegen lányka is megkérte őket, hogy vegyenek neki egy diákot. Hiú remény volt azonban azt hinni, hogy így elérjük a zónázót: pont akkor gördült be, amikor a pénztáros néni lecseszte túratársainkat, hogy ne abba a mikrofonba beszéljenek, hanem a másikba. Testületileg lekéstük tehát a zónázót és vártuk a személyvonatot az egyre erősödő esőben.
Az idegen lányka kivételével Tomiék a vonaton tervezték lerendezni az anyagiakat. Itt azonban akadályba ütköztünk. Noha az egy darab 90%-os mellett csupa teljes árú jegyet kértek (kettő kivételével Budapest-bérlettel), a csomagban eggyel kevesebb jegy volt, kettő pedig 33%-os volt.
- Az milyen a 33%-os? – kérdeztem.
- 26 év alattiaknak – felelte Gazsi és körülnézett. – Van köztünk 26 év alatti?
Nem volt.
- De Attilát el lehet adni annak.
- Kérni fogják a személyijét – figyelmeztetett Gazsi.
- Majd azt mondom, hogy otthon hagytam – mondta Attila. – De még mindig eggyel kevesebb jegy van.
- Nem lehet, hogy véletlenül otthagytátok?
- Nem, direkt megnéztük, hogy mindent összeszedtünk – felelte Tomi. – És egyébként kérdezte is, hogy 33%-os, és mondtuk, hogy NEM!
- Ez családi jegyet adott – állapította meg Gazsi.
- De miből gondolta, hogy gyerekek vannak velünk?
- Ha a kalauz sokat utazik ezen a vonalon, talán megszokta már az ilyesmit és hinni fog nekünk – reménykedtem. Egy másik túratárs feldobta, hogy vesz az interneten e-jegyet, de Gazsi lebeszélte róla.
- A kilencedik jegy itt van beütve a blokkon, azt megmutathatjuk.
- És elmondjuk azt is, hogy mi egyáltalán nem kértünk 33%-os jegyet! – tette hozzá Tomi, bár én nem voltam meggyőződve róla, hogy a kalauz hinne is nekünk. Aggódva vártuk a kalauzt. Ahogy elhagytuk Budapest határát, Gazsi némileg megkönnyebbült.
- Ha most jön a kalauz és leszállít minket, már hazamehetünk BKV-val.
Aggodalmunk azonban fölösleges volt: egyáltalán nem jött kalauz.
2017. július 12., szerda
Darázsétkeztetés
Amint megálltunk pihenni, Attila elővette a szendvicsét és enni kezdett.
- Vigyázz, ott egy darázs! – figyelmeztette valaki. A rovar valóban ott röpködött a szendvics körül. Attila próbálta elhessegetni, de a darázs mindig visszatért.
- Valami nagyon spéci lehet abban a szendvicsben – jegyezte meg Tamás.
- Mondjuk mézes szendvics? – vetette fel valaki.
- Á, ez igazából nem darázs, hanem kém, aki utánunk szaglászik – vetette fel Gazsi. A darázs most a szendvicsből kilógó párizsi egy darabkáját próbálta lenyiszálni. Igyekezete még Attilára is hatással volt, aki abbahagyta az evést és figyelte, hogyan rágja a rovar a szeletkét. A darázs azonban hamarosan feladta és átrepült a szendvics másik oldalára, hátha ott könnyebb dolga lesz.
Ekkor érkezett meg Hosszú Gábor, és elővette szokásos túranasiját.
- Kér valaki Pilóta kekszet?
Miután elosztogatta a csomag tartalmát, magának is megtartva egyet, feltűnt neki, hogy Attila csak nézi a kezében a félig megevett szendvicset. Elmagyaráztuk a darázshelyzetet, mire Hosszú Gábor odalépett és ráfújt a szendvicsre, a többiek meglehetős elképedésére.
- Hát ha eddig megetted volna a szendvicset, most már nem fogod – jegyezte meg Tamás.
- Néha egy jól irányzott fújás hatásos lehet – magyarázta Hosszú Gábor.
- Igen, és így legalább enyhe Pilóta keksz-mellékíze.
- Vigyázz, ott egy darázs! – figyelmeztette valaki. A rovar valóban ott röpködött a szendvics körül. Attila próbálta elhessegetni, de a darázs mindig visszatért.
- Valami nagyon spéci lehet abban a szendvicsben – jegyezte meg Tamás.
- Mondjuk mézes szendvics? – vetette fel valaki.
- Á, ez igazából nem darázs, hanem kém, aki utánunk szaglászik – vetette fel Gazsi. A darázs most a szendvicsből kilógó párizsi egy darabkáját próbálta lenyiszálni. Igyekezete még Attilára is hatással volt, aki abbahagyta az evést és figyelte, hogyan rágja a rovar a szeletkét. A darázs azonban hamarosan feladta és átrepült a szendvics másik oldalára, hátha ott könnyebb dolga lesz.
Ekkor érkezett meg Hosszú Gábor, és elővette szokásos túranasiját.
- Kér valaki Pilóta kekszet?
Miután elosztogatta a csomag tartalmát, magának is megtartva egyet, feltűnt neki, hogy Attila csak nézi a kezében a félig megevett szendvicset. Elmagyaráztuk a darázshelyzetet, mire Hosszú Gábor odalépett és ráfújt a szendvicsre, a többiek meglehetős elképedésére.
- Hát ha eddig megetted volna a szendvicset, most már nem fogod – jegyezte meg Tamás.
- Néha egy jól irányzott fújás hatásos lehet – magyarázta Hosszú Gábor.
- Igen, és így legalább enyhe Pilóta keksz-mellékíze.
2017. július 5., szerda
Nonverbálisan
Reggeli beszélgetés.
Kristóf (hangosan): Nyau, nyau!
én (suttogva): Kicsim, ne nyávogj, felébreszted Andrást. Tudod mit, most inkább nonverbálisan beszélgessünk.
Kristóf (hangosan): Nyau, nyau!
én (suttogva): Kicsim, ne nyávogj, felébreszted Andrást. Tudod mit, most inkább nonverbálisan beszélgessünk.
2017. július 1., szombat
Szülinapi piknik
Dóri eredetileg a Kertemben akarta tartani a szülinapját. Fel is hívta őket pár nappal előtte, hogy asztalt foglaljon, de lecseszték, hogy azt sokkal hamarabb kellett volna megtenni és nem egy konkrét napra (ez utóbbi kicsit logikátlan, lévén a legtöbb embernek egy konkrét napon van a születésnapja). Azért odamentünk, hátha találunk helyet, de már messziről láttuk, hogy reménytelen. Szerencsére hoztunk pokrócot, így miután megvettük az italokat és összeszedtük Mártit egy padról, ahol két társaság közé bezsúfolódva várt minket, felmentünk a dombra és letelepedtünk. Ennek az lett a hátránya, hogy senki nem talált meg minket automatikusan, csak telefonos segítséggel, valamint az esti sétára kihozott kutyák rendszeresen elszáguldottak mellettünk. Egy részük Szemikével próbált barátkozni, de volt, aki hátsó szándékkal közeledett. Egyszer azt éreztem, hogy valami besuhan mellettem a körbe, aztán már fordul is vissza: mint kiderült, az eb egy darab tortát is magával vitt eközben. Persze Szemike lett lecseszve, hogy miért nem folytat házőrzést, bár nem is voltunk házban.
Anna volt az egyik, aki csak hosszas útbaigazítás után talált meg minket. Viszont ő ajándékot is hozott: Dóri nagy örömmel bontotta ki a csomagolásból a könyvet.
- Látod a könyvjelzőt benne? – kérdezte Anna. – Na, ott tartok, szerintem pár napon belül kiolvasom.
- Ja, hogy akkor adjam vissza…
Lassan ránk sötétedett.
- Ági mit csinál? – kérdeztem, mert az említett személy felállt és világító mobiljával hadonászott a levegőben.
- Jelez a Marinak, hogy hol vagyunk.
- Mari repülővel jön?
Mari nem repülővel jött, hanem egy nagy táskával.
- Pókász hol van?
- Lementek sörért.
- Egy csomó sört hoztam – jelentette be Mari. – Szóljatok nekik, hogy forduljanak vissza.
- Alkoholmentes is van? – reménykedett Cilin.
- Az sajnos nincs…
- Akkor felhívom őket, hogy olyat vegyenek.
- És hozhatnának fröccsöt is – tette hozzá Anna és már nyomkodta is a telefonját. – Foglaltat jelez – állapította meg csalódottan, aztán Cilinre nézett,akinek szintén a fülénél volt a mobil. – Ja, hogy te is őket hívod!
Anna volt az egyik, aki csak hosszas útbaigazítás után talált meg minket. Viszont ő ajándékot is hozott: Dóri nagy örömmel bontotta ki a csomagolásból a könyvet.
- Látod a könyvjelzőt benne? – kérdezte Anna. – Na, ott tartok, szerintem pár napon belül kiolvasom.
- Ja, hogy akkor adjam vissza…
Lassan ránk sötétedett.
- Ági mit csinál? – kérdeztem, mert az említett személy felállt és világító mobiljával hadonászott a levegőben.
- Jelez a Marinak, hogy hol vagyunk.
- Mari repülővel jön?
Mari nem repülővel jött, hanem egy nagy táskával.
- Pókász hol van?
- Lementek sörért.
- Egy csomó sört hoztam – jelentette be Mari. – Szóljatok nekik, hogy forduljanak vissza.
- Alkoholmentes is van? – reménykedett Cilin.
- Az sajnos nincs…
- Akkor felhívom őket, hogy olyat vegyenek.
- És hozhatnának fröccsöt is – tette hozzá Anna és már nyomkodta is a telefonját. – Foglaltat jelez – állapította meg csalódottan, aztán Cilinre nézett,akinek szintén a fülénél volt a mobil. – Ja, hogy te is őket hívod!
2017. június 28., szerda
30 fok az állatkertben
- Qrva meleg van - közölte Auróra, és nyugágy hiányában elfeküdt egy fatörzsön.
Nem ő volt az Állatkert egyetlen olyan lakója, akinek melege volt. A kengurusimogatóban nem lehetett kengurut simogatni, mert mind az árnyékban hevertek, pedig a kengurut aztán tényleg nem vádolhatja senki azzal, hogy hideg égövi állat lenne. A kearöpdében a több órával azelőtt kitett fonott kosárnak csak az egyik oldala volt szétcincálva, pedig általában az ilyen tárgyak 1-2 óra után már felismerhetetlen állapotban vannak. Szerencsések voltak azok, akiknek lehetőségük volt fürödni. Sven és Sören, a fókák, épp csak levegőt venni jöttek a felszínre. A cerkófoknak protekciója lehetett, mert ingyen zuhanyt kaptak a kifutójukhoz.
Egyetlen társaságot nem érintett a hőség: a makik ugyanúgy őrjöngtek, mint máskor. Most a fákon és a rájuk aggatott köteleken nindzsatechnikákat gyakoroltak. Igaz, az egyik kiskorú maki igyekezett megspórolni a fárasztó gyaloglást és anyukájával vitette magát.
Mikor azonban már épp megesett a szívem a hőguta szélén álló kis jószágon, az lecsusszant anyja hátáról, és mint akit puskából lőttek ki, rohant csatlakozni a társaihoz.
Nem ő volt az Állatkert egyetlen olyan lakója, akinek melege volt. A kengurusimogatóban nem lehetett kengurut simogatni, mert mind az árnyékban hevertek, pedig a kengurut aztán tényleg nem vádolhatja senki azzal, hogy hideg égövi állat lenne. A kearöpdében a több órával azelőtt kitett fonott kosárnak csak az egyik oldala volt szétcincálva, pedig általában az ilyen tárgyak 1-2 óra után már felismerhetetlen állapotban vannak. Szerencsések voltak azok, akiknek lehetőségük volt fürödni. Sven és Sören, a fókák, épp csak levegőt venni jöttek a felszínre. A cerkófoknak protekciója lehetett, mert ingyen zuhanyt kaptak a kifutójukhoz.
Egyetlen társaságot nem érintett a hőség: a makik ugyanúgy őrjöngtek, mint máskor. Most a fákon és a rájuk aggatott köteleken nindzsatechnikákat gyakoroltak. Igaz, az egyik kiskorú maki igyekezett megspórolni a fárasztó gyaloglást és anyukájával vitette magát.
Mikor azonban már épp megesett a szívem a hőguta szélén álló kis jószágon, az lecsusszant anyja hátáról, és mint akit puskából lőttek ki, rohant csatlakozni a társaihoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
