A vaddisznó mint alany

Az apámékkal szomszédos kertbe, ahol éppen építkeztek, betévedt egy vaddisznó. Lelkesen dagonyázott az alapozásnak kiásott gödörben, míg elő nem került két vadász, akik üldözőbe vették és vélhetően altatólövedékkel hatástalanították.

Apám számára a történet legnagyobb előnye az volt, hogy megírhatta a francia házi feladatában. Nagyon számított a sikerre, így következő találkozásunkkor megkérdeztem, hogy fogadta a tanár.
- Nem volt annyira lelkes - felelte apám csalódottan. - De mondjuk azóta szerintem már megették.
- Megették a franciatanárt??
- Nem, a vaddisznót. Mondjuk a nyelvtani hibákat kijavította...

Freud az Élő Könyvtárban

Módszertani probléma merült fel az iskolai Élő Könyvtárban: a tanárnő odament és belehallgatott a beszélgetésekbe. Mi könyvek azt javasoltuk, inkább külön beszélgessen velünk, mert így előfordulhat, hogy a gyerekek nem merik feltenni a kérdéseiket. Erre én rögtön hoztam egy példát:
- Egy srác megkérdezte, voltam-e már két nővel egyszerre. Ezt tuti nem kérdezte volna meg, ha ott a tanár!
- Rendben - felelte Feri, aki közben jegyzetelt. - Akkor ezt holnap kipróbáljuk. Mármint nem azt...-tette hozzá elvörösödve, de ekkor már késő volt...

De előfordul ez a legjobb családban is; amikor a PhD író szemináriumon felmerült, hogy a szerző foglalkozhatna a csábítás témájával is. Adriana egyetértett:
- A csábítás tökjó!

Túl sok a benzinkút

Eredetileg úgy volt, hogy Judit is velünk jön, ami igen praktikus lett volna, mert ő évekig élt Gödöllőn és a kisujjában van, hogy kell odamenni autópálya-díj fizetése nélkül. Judit azonban mégsem velünk jött, így a feladatra maradtunk ketten Catherine-nel, meg egy sor instrukcióval, amit Judit még délelőtt küldött át.
A KIKA után hajts fel az autópályára, aztán a Shell-kút után kanyarodj le jobbra – olvastam. Alig hagytuk el a KIKÁ-t, máris megpillantottunk egy benzinkutat jobboldalt.
Igen, emlékszem, erre kell menni! – örült meg Catherine és lekanyarodott. – Bár ez nem Shell, hanem MOL.
Akkor szerintem nem ez volt – feleltem aggodalmasan. – Különben is gyanús, még alig jöttünk az autópályán.
Hamarosan Catherine is ráébredt, hogy ez a kút nem az a kút, viszont innen már nem volt olyan könnyű visszakanyarodni. Némi tekergés után a Reiter Ferenc utcán lyukadtunk ki.
Ez jó, ez kivezet a Róbert körútra – jelentette ki Catherine, nagyvonalúan lespórolva nagy királyunk második keresztnevét.
Elvileg igen, de most a másik irányba megyünk rajta.
Újabb tekergés következtében sikerült megfordulnunk és visszajutottunk a „Róbert körút”-hoz – amelyen azonban csak jobbra tudtunk volna kanyarodni bal helyett. Megelégelve a komplikációkat, Catherine keresztben áthajtott a villamossíneken és ismét irányban voltunk.
Ott is van egy kút – jelentette be Catherine kb. 1 kilométer múlva, és előkészületképpen a középső sávot átszelve egyenesen kisorolt a szélső sávba.
Ez se Shell, ez OMV. Maradj az autópályán.
Catherine ennek ellenére lehajtott, de sikerült meggyőznöm arról, hogy a benzinkúton áthaladva visszamenjen az M0-ra. Jóval később megpillantottuk a Shell-kutat.
Na ez lesz az. Itt megyünk jobbra – navigáltam Catherine-t, aki valahogy azóta ismét a belső sávba keveredett.
Engeded, hogy menjek?
Ez a tónus meglepett, mert nem éreztem úgy, hogy túlságosan diktátorként viselkedtem volna.
- Ja, nem te. Mögöttem ez az autós nem tudom, mit csinál, sehogy se akar beengedni.

Update

Az interneten a mítoszok szerint mindig a legfrissebb információkat találhatjuk meg, de ez nem mindig van így. Ma tűnt fel például a turistautak.hu-n az alábbi felirat:
Turistaút-térkép (a folyamatosan frissülő adatbázisból óránként készül, legutóbb 2014.02.23 12:23-kor)
Ugyanekkor András az egyik jógastúdió honlapján örömmel értesült róla, hogy kontakt jóga tanfolyam indul 2009. x hó x-én.

Erre mondják, hogy megáll az idő?

Börzsönyi lost and found, avagy tanmese az erdőben eltulajdonított tárgyakról

A Nagy Hideg-hegy után kettévált a csapat: míg Tóni a többieket levezette egy mély völgybe és vissza fel, Attila és én egyenesen a Csóványosnak tartottunk. Mondjuk annyira egyenes nem volt, mert a legrövidebb út helyett a szép sziklákkal tarkított piros háromszögön indultunk el végül. Szerencsés ötlet volt: alig párszáz méter után találtam a földön egy teljesen működőképes kisméretű elemlámpát. Mivel kevéssé tudtam elképzelni, hogy tulajdonosa visszajönne érte, zsebre tettem. Attila gyorsan számba vette, hány zseblámpája van, és arra jutott, hogy a szükségesnél több, ezért a leletet átengedte nekem. Ő megelégedett azzal, hogy három geoládát is fel tudott keresni ezen a rövid útszakaszon (ez hárommal több volt, mint amennyire Tóni vezetésével lett volna lehetősége).

Tóniék a Csóványoson értek utol minket, és elpanaszolták, hogy útjuk egyáltalán nem volt szép, ráadásul csak 5 perc jutott ebédidőre. Ezt leginkább Péter szenvedte meg, aki ebédnél a kesztyűjére ült le a nyirkos fatörzs helyett. Mikor Tóni 5 perc után elkiáltotta magát, hogy „indulás!”, elfeledkezett az eredeti pécsi kesztyűről és otthagyta a fatörzsön. Erre csak a Csóványoson döbbent rá, amikor már nem lett volna ideje visszamenni érte akkor sem, ha történetesen nem jelzetlen úton történik mindez. Bosszankodva indult hát tovább.

Nekem is hamarosan akadt bosszankodnivalóm: fényképezőgépem, amely már több mint egy éve halódott (például vakuzni csak halszemoptikával volt hajlandó - ebből igen érdekes templombelső-fotók születtek), most végképp felmondta a szolgálatot. Jócskán lemaradtam, míg megpróbáltam működésre bírni: csak a Foltán-keresztnél értem utol a többieket. Péter fáradtan zuhant le egy padra.
- Baromi nehéz ez a kalapács! - sóhajtotta. Ekkor tudtam meg, hogy nem sokkal szétválásunk után (még 5 perces ebédjük előtt) ő egy kalapácsot talált az ösvényen és elrakta, hátha jó lesz valamire.

A kalapács-sztorit persze a többiek sem hagyták szó nélkül. Amikor, már Királyrét közelében, egy autólámpa hevert lefordítva az ösvényen, rögtön hátrakiáltottak Péternek, hogy nem akarja-e elrakni azt is.
- Kissé nyomottan néz ki - állapítottam meg, miután túrabotommal megfordítottam.
- Nem baj, majd a kalapáccsal helyrekalapálja - mondta Sanyi. Péter nem tette el az autólámpát, sőt a szintén az erdőben talált olajos hordót sem, amelyet szintén ajánlgattunk neki. Magát a kalapácsot csak lent a faluban pillantottam meg először, és megállapítottam, hogy elég rozsdás. Sanyinak erre is volt megoldása:
- Majd lejön róla a rozsda, miközben az autólámpát kalapálja.

Tanulság: ha az ember talált tárgyakat tulajdonít el az erdőben, az megbosszulja magát.

Balkézszabály

La Orotava uszodájában kellemesen kevesen voltak ahhoz képest, hogy az esős idő a más errefelé szokásos programokat (túrázás, strandolás, séta a városban) jelentősen megnehezítette. (A hostel többi lakója mondjuk szintén az uszodába készülődött, de csak kb. 2 órával utánunk, az ovisúszásra érkeztek meg.) Néhány sávot lefoglalt a felnőtt úszásoktatás, de még így is volt saját sávunk Andrással. Így felosztottuk azt és nem körbe, hanem egymás mellett úsztunk. Ennek persze az a fő hátulütője, hogy ha egy harmadik ember is bejön a sávba, annak esetleg nekimegyünk (főleg, ha hátúszásból kifolyólag nem is vesszük észre). Így történt, hogy a medence széléhez érve beleütköztem egy szakállas idősebb úrba. Sűrű bocsánatkéréseket zúdítottam rá, de ő nem volt kiakadva.
- English or German? – kérdezte.
- English – feleltem abban a hitben, hogy idegennyelv-tudásomat kérdezi.
- Mindjárt sejtettem. Az angolok ugye az autóúton is baloldalon mennek, gondoltam, biztos az uszodában is fordítva ússzák a köröket…

Karaoke buli

9-kor Dani felvetette, hogy menjünk le a Why Notba, mert karaoke buli lesz. Én egy kicsit húzódoztam.
- De hát az csak 10-kor lesz, innen meg 20 perc alatt odaérünk! Mit csinálunk addig?
- Mit, hát iszunk! – felelte Justin, amit elfogadtam érvnek és elindultunk. Hamar kiderült, hogy mégsem fogunk 20 perc alatt odaérni. Dani ugyan kocsival volt, de azt le akarta tenni a lakása előtt Budán és onnan tömegközlekedni. Justinnak eszébe jutott, hogy kapott egy kupont még tavaly (először azt mondta, szilveszterkor, aztán jobban belegondolva rájött, hogy emlékei szerint aznap le se ment a Why Notba), ami kedvezményt nyújt, és úgy döntött, hazamegy érte. Ekkor már én is bevetettem, hogy szívesen letenném otthon a marha nehéz hátizsákomat. Úgyhogy először elmentünk hozzám (a nagy beszélgetésben elfelejtettük Danit navigálni, úgyhogy párszor elég érdekesen váltott sávot), aztán Justinhoz, és végül át Budára. Itt viszont váratlan probléma adódott: a parkolóhelyek hiánya. Találtunk ugyan egy kis helyet, de Daninak nem sikerült belepréselnie az autót.
- Nem vagyok mindig ilyen béna, csak most zavarban vagyok, hogy itt vagytok.
- Becsukjuk a szemünket? – ajánlottam fel. Dani végül feladta a parkolóhelyet, bár Justin megjegyezte, hogy ő simán be tudott volna oda parkolni. Továbbmentünk, és került megint egy hely (Dani szerint akkora, mint az előző, Justin szerint nagyobb), de Dani nem merte megkockáztatni. Végre egy limuzin méretű résbe szerencsésen letettük a kocsit.
- Nem akarsz te is felugrani valamiért? – vetette fel Justin. Dani nem akart, így elindultunk a villamoshoz, és pont 10-re meg is érkeztünk a Why Notba.
Műsornak persze még híre-hamva sem volt. Viszont kiderült, hogy éppen akciós a Jägermeister, úgyhogy rendeltünk négyet (a plusz egyet Dani kapta, mert ő nem rendelt más alkoholt, legalábbis ezen a ponton). Egy idő után ismerősök is befutottak: Zsoltiék, Blumi és Peti. Kicsit csalódott voltam, hogy Blumi nem emlékszik legutóbbi közös karaokés élményünkre, amikor az egész estét szinte végig ő töltötte be, de ez vélhetően az alkohol hosszú távú hatásait igazolja. Peti viszont láthatóan megkönnyebbült, hogy éppen nem kell LMBT történeti hónapot szerveznie.
Végre elindultak a zenék. Justin azt mondta, ő csak nagyon részegen hajlandó szerepelni (annyira nem is forszíroztuk, miután kiderült, hogy legutóbbi ilyen produkciója a Barbie Girl volt), ezért mi csak magunknak a sarokban énekeltük a dalokat. Mondjuk lehet, hogy a We Are The World-öt ambíciózusan előadó két és fél srác (a harmadik ugyanis mellettük állt, de két sornál többet nem énekelt) nem díjazta, hogy mi közben a Hofi-féle paródiát nyomtuk.
Éjfél körül már kezdett erősen megoszlani a bár közönségének alkoholszintje, így a produkciók színvonala is. Peti például gyönyörű Sinatrákkal szórakoztatott minket, amitől valaki más is vérszemet kapott, de ő jóval rosszabb minőségben csinálta ugyanezt. Egy másik fiatalember nem tudott lépést tartani a dal sebességével (pedig ABBA volt, nem Dopeman), így a sorok redukált számban és nem pont a hivatalos helyükön következtek. Az előadó viszont ezt ellensúlyozta azzal, hogy reklámot adott a mostanában zajló eseményeknek, ugyanis a szám végén kétszer hangosan elordította magát:
- LMBT február hónap!