A pofátlan postás pórul jár

 Mikor megérkeztünk, Balázs már az előszobában várt.

- Itt járt a postás. Hozott egy csomagot, de nem tudtam kifizetni, mert nem volt nálam készpénz. Még itt van az utcasarkon.

- Igen, láttam is a postásautót, csodálkoztam, miért itt tart ebédszünetet - válaszolta Julieta és el is indult, hogy rendes feministaként ő fizessen a férje helyett. Balázs eközben nekem méltatlankodott.

- Hihetetlen, hogy már mindenhol lehet kártyával fizetni, csak a postásoknak nem. 

- Meg egy-két heurigerben. Ahol korábban laktunk, volt a környéken egy hely, ami azért volt készpénzes, mert a tulaja szerint a kártya az ördög bibliája.

- Szerintem a postások a borravalóért csinálják. Azt remélik, hogy nem lesz apród, és megtartják a maradékot.

- Ez tök pofátlanság. Mert persze, adnál borravalót, de ha így kitrükközik, az gáz.

Balázs gyanúja beigazolódott, mert Julieta hamarosan visszatért és elmesélte, mi történt.

- Mondta, hogy 325 forint, de nem tud visszaadni, adjak nyugodtan 500-ast. Mondtam, nem kell, megoldom. Azt mondta, 400-at is adhatok, de abból se tud visszaadni. Én meg leszámoltam neki szépen a 325 forintot.

Postás bácsi még nem jött rá az örök igazságra, hogy egy latin-amerikai feministával nem érdemes ujjat húzni.

Macskák a vécében

Közismert, hogy a Cat Caféban vécére menni nem olyan uncsi foglalatosság, mint általában. Ott van mindjárt Pongó, aki, mint egy kiírásból is megtudhatjuk, "A női vécé réme". Ki tudja nyitni az ajtót, bejön veled és követeli, hogy nyisd meg neki a csapot. Ezt egyébként olyan régóta műveli, hogy Lujzának van egy 2014-es képe róla csapból ivás közben. A múltkor megpróbáltam egyezséget kötni vele (Pongóval, nem Lujzával), hogy előbb pisilek, aztán adok neki vizet, de megsértődött ezen a mellőzésen és mire kijöttem a fülkéből, már nem volt ott. December végi látogatásunkkor azonban nem lehetett rávenni, hogy társaságul szegődjön a pisiléshez, mert sokkal jobban lefoglalta a vécével szemben a polcra helyezett fonott kosár.

Hamarosan helyet is foglalt benne:

Az alagsorban az embervécén felül macskavécé is van, rajta természetesen macskaajtóval. Amikor lementem, éppen takarították. Az emberi személyzet természetesen nem a macskaajtón, hanem a rendes ajtó kinyitásával távozott, ám a bájos törpe perzsa Mirr-Murr (Pongóval ellentétben) a szabálykövető macskák nem túl népes csoportját gazdagítja. Noha már türelmetlenül várakozott a folyosón, nem ment be a kinyitott ajtón: megvárta, míg azt becsukják, és utána szép szabályosan a macskaajtón át mászott be a legkisebb helyiségbe. Miután ottani teendőivel végzett, lent maradt az alagsorban, hogy - hasonlóan más társaihoz, például Nermálhoz - lekapcsolja a vécére tartó vendégeket egy kis simogatás erejéig.

Persze azért néha Mirr-Murr is feljött a felszínre, és rátelepedett a szomszédos asztalra. (Lehet, hogy mégsem mindig olyan szabálykövető?) Természetesen ennek társaságunk minden tagja megörült, és a fotósok rohantak megörökíteni az asztalon trónoló szépségét.

- Odanézz, milyen gyönyörű! - lelkendezett Rita. Gitta egy más körülmények között furcsának ható mondattal válaszolt:

-Ja, őt már simogattam a vécében.

WCR teszt

 András hétfőn szabadnapos volt, kedden állt munkába. Már két órája úton volt, mikor felhívta Karl.

- Teszted van?

- Háromszor oltottak - emlékeztette András.

- De most a cég kitalálta, hogy három oltás mellett is kell kétnaponta PCR teszt vagy naponta antigén. Nekem is három oltásom van, és tőlem is kérik.

András engedelmesen elment a patikába PCR-tesztet csináltatni. Sorbanállás közben azon gondolkodott, hogy 1. mégis hogyan fertőzne meg bárkit, ha egyedül ül a kocsiban és egyedül takarítja a WC-t 2. miért nem tudtak erről hétfőn szólni neki, akkor már kész teszttel ment volna dolgozni, merthogy 3. így másnap napközben fogja megkapni az eredményt, és ha az pozitív, akkor mégis mit csinál? Otthagy csapot-papot a parkban és hazajön karanténba, ők meg oldják meg, ahogy tudják?

A 3. miatt nem kellett volna aggódnia. Ugyanis elég sok cég egyszerre vezette be azt, hogy az oltottaktól is tesztet kérnek; emiatt túlterhelődtek a laborok és nem tudták 24 órán belül megküldeni az eredményt. András másnap is úgy ment dolgozni, hogy nem tudta igazolni, hogy nem fertőzött. A negatív teszteredmény szerda este, jóval a műszakja után érkezett meg. A teszteléstől számított 48 óráig, vagyis csütörtök délelőtt 11-ig volt érvényes. András munkaidejéből egy egész órára volt igazoltan negatív. A legszórakoztatóbb azonban az volt, amikor a szabadnapja előtti napra vonatkozó tesztjét csak a szabadnapja előtti napon, munkaidő után kapta meg. 

Online jegyvásárlás

 A MÁVSTART jegyvásárló oldala, amely megújulása óta egyre szarabb, reggel nem működött. Amikor beírtam a születési dátumomat (amit nem értem, miért kell, ha egyszer regisztrálva vagyok; igazán megjegyezhetné és megjeleníthetné, amikor beírom a nevemet), közölte, hogy 3 év alatti kisgyermek vagyok, akinek nem kell jegy. Felmerült bennem, hogy csinálok egy képernyőfotót és azt mutogatom a kalauznak, de aztán letettem róla, és a pályaudvaron az automatából vettem jegyet. Feri és Emese is az automaták felől érkeztek a találkozóhelyre: láthatóan ők is hasonlóan jártak. Így már meg se lepődtem, amikor megérkezett Gergő és dühöngve nyomogatta a mobilját.

- Azt mondta, öt perc, de már tíz is letelt, miért nem csinálja már?!

- Neked is bedöglött az oldal? - kérdeztem részvéttel.

- Nem, csak elfelejtettem a jelszavamat!

A pályaudvar személyzete viszont a kijelzőkre felejtette el kiírni, melyik vágányról indul a vonatunk. Mivel általában az elsőről szokott és állt is ott egy motorvonat, Misiék automatikusan elindultak arra, de nekem feltűnt, hogy a négyesen álló vonathoz (de a központi kijelzőre még mindig nem) kiírták, hogy "Vác-Szob zónázó", így gyorsan visszatérítettük Misiéket a megfelelő vágányra.

A vonaton Gazsi elmondta, milyen buszjegyet vegyen az, akinek van Volánbusz applikációja. Mariann felvetette, hogy letölti most útközben, amit Gazsi is megfelelő megoldásnak talált.

- Ez nem úgy megy, mint a vonat, hogy bankkártyáról, hanem feltöltesz egy egyenleget, és a rövidebb utakat abból fizeti - magyarázta. Mariannak gond nélkül sikerült ezt abszolválnia, Ági azonban küszködött az applikációval. Mi csak azt láttuk, hogy egyre dühösebben nyomkodja a telefonját, majd egyszer csak felkiáltott:

- Most meg 12 ezer!

- 12 ezret fizettél a jegyért??

- Nem, annyit töltött fel. Először ötezret akartam rárakni, de közölte, hogy feltöltés sikertelen. Megint megpróbáltam ötezret, megint ugyanez. A végén kétezret próbáltam, erre kiderült, hogy az összeset rátette. Életemben nem fogok 12 ezer forintot elbuszozni!

- Vedd meg mindenkinek a jegyét a buszon - javasolta Betti a kézenfekvő megoldást, Ági azonban felháborodva nézett rá.

- Hogyisne! Az az én pénzem!

Mikor bementünk Katalinpusztára (ez látható a képen), Gazsi elmagyarázta, hogy pár perc különbséggel két busz fog érkezni: az egyik közvetlenül Budapestre, a másik Vácra megy. Szóval figyelni kell, melyikre szállunk.

- De az is lehet, hogy megvárjuk, melyik jön előbb, és akkor eldöntjük.

- Persze, csak akkor nem lehet előre jegyet venni. Ez neked lehet probléma - fordult Gazsi Bettihez.

- Semmi gond, megveszem a jegyet készpénzben.

- Jó, csak az lenne a cél, hogy használj az egyenlegedből, amin így ott marad a rengeteg pénz.

- De nem én töltöttem fel rá 12 ezret, hanem az Ági.

Művelt macskák a különteremben

 A Cat Caféra ugyan ki volt írva, hogy telt ház van, de amikor szóltam, hogy a különterembe megyek, azt mondták, rendeljem meg az italom a pultnál és majd ők odavezetnek. Aslan vélhetően arra számított, hogy neki is rendelek valamit, ugyanis odajött mellém és felnyúlt a pultablakig (pont elérte). Ha nem vigyázok, még az italomat is leveszi magának.

A különteremben még csak Miklós és Terézia tartózkodott, akik megkérdezték, nem látom-e a nagy vörös macskát, akinek itt kell lennie valahol; ugyanis megkérték őket, hogy tartsák számon a teremben levő macskákat. Közöltem, hogy a nagy vörös macska fent van a pultnál és éppen italt kunyerál a vendégektől. Helyette viszont bejött velem a szépséges Nermál, így Teréziáék megnyugodhattak, hogy a macskalétszám változatlan. Ez azonban nem maradt sokáig így. A különterem ajtaja rendszerint zárva van, ezért a macskák számára különleges alkalom volt, hogy bejöhetnek és felderíthetik az itt tárolt macskászati felszereléseket. Egy idő után azt vettük észre, hogy kint sorakoznak az ajtónál várva, hogy valaki bejöjjön és beslisszolhassanak.

Volt itt rengeteg felfedeznivaló, például különböző ketrecek és hordozók, valószínűleg az orvosi kezelés miatt vagy más okból elkülönített macskák részére. Figarónak ezek tetszettek a legjobban.

Volt továbbá egy hatalmas macskabútor. Egyértelműen ez vonzotta ide Nermált, aki sorra végigpróbálta rajta az összes ülőhelyet, míg meg nem találta az igazit:

Más macskák is érdeklődtek a macskabútor iránt. A nevét meghazudtolóan óriási és agresszív Mini azonban nem akart közösködni, és a helyét veszélyeztető macskákat és embereket egyaránt heves fújással támadta le:

Időközben megérkezett a szerző és a többi vendég, elkezdődött a felolvasás. Míg Judit a novellákat olvasta, Bálint szerényen félrehúzódott az asztalhoz, ahol azzal foglalatoskodott, hogy Pongót próbálta megakadályozni a poharak és tányérok tartalmának ellenőrzésében. Pongó figyelme azonban nemsokára másfelé terelődött: megtalálta ugyanis a kabátomat, amelynek vélhetően Folti-szaga volt. Pongó a holmimra telepedett, és az este hátralevő részében el se mozdult onnan.

Elveszve a tanulmányban

 A szerkesztőségi értekezleten Agnieszkának az egyik tanulmány végéhez lett volna hozzáfűznivalója, csak nem találta a kifogásolt szakaszt.

- Bocsánat, mindjárt mondom, nem találom az összefoglalást...

Hadley segítőkészen közbeszólt:

- Szerintem a végén van.

Banki ügyben

 Cseng a telefon, felveszem.

- Jó napot kívánok, Gipsz Jakabné vagyok. Banki ügyben telefonálok, de még nem tudom biztosan, kivel kellene beszélnem. Egy kis türelmét kérem, amíg megkeresem.

Kissé meglepve tartottam a vonalat, miközben megpróbáltam egy kézzel gépelni. Körülbelül három perc múlva Gipsz Jakabné visszatért a vonalba.

- Megtaláltam, Fületlen Euláliát keresem.

- Hát az nem én vagyok - feleltem, és nem álltam meg, hogy hozzá ne tegyem: - Ha ezt mondjuk a hívás előtt tudta volna, akkor egy csomó időt megspórolunk.

- Igen, de ez csak most derült ki - védekezett az ügyintéző, szemlátomást nem érzékelve: arra céloztam, hogy először keresse meg az ügyfél nevét és azután telefonáljon. - De amúgy nekem Majomfejű Alajos is megfelel.

- Ő sem vagyok - válaszoltam némileg indignáltan, mert ezt azért a hangomból megtippelhette volna.

- És ismeri esetleg ezeket a személyeket?

- Fogalmam sincs, kik ezek.

- Akkor kérem, tartsa a vonalat egy kicsit, amíg ezt a telefonszámot tévesre állítom a rendszerben. - Újabb rövid szünet. - Megerősítené kérem, hogy milyen telefonszámot hívtam?