Las Lagunetas Santa Úrsula fölött helyezkedik el a meredek hegyoldalban. Már a találkozási ponthoz se volt könnyű feljutni, különösen az olyan szenior kocsiknak, mint Pacóé (róla részletesebben itt: https://macskamedve.blogspot.com/2026/04/roncsderbi.html). Paco elmondta, hogy a meredek utcán fölfelé menet többször félt, hogy beszakad a kocsi teteje, és amikor pont az ő autója mögé álltam be lefotózni a kilátást, gyorsan rám kiabált:
– Hozzá ne érj a kocsimhoz, mert képes és szétesik!
Ehhez képest a túránk egész lájtosan indult: enyhén emelkedő, aszfaltozott úton, amely mellett gondozott kertek húzódtak. Az egyik kerítés mellett egy citromfa ágai kilógtak az útra. Míg én azt próbáltam kideríteni, hogy lehet megkülönböztetni az éretlen citromot az érett lime-tól, néhány túratárs, köztük Amalia, bőségesen gyűjtött az érett gyümölcsökből. Hamarosan viszont kiderült: Carlos nem az enyhén emelkedő kijelölt utakon kíván menni, hanem betervezett néhány igen meredek rövidítést. A dús növényzet közt alig látszott az ösvény.
– Ez most vicc vagy turistaút? – tette fel Domingo a költői kérdést.
Ahogy feljebb értünk a hegyoldalban, érdekes gombákat találtunk, és kiderült: Amalia nem ismeri azt a poént, hogy minden gombát meg lehet enni, legalábbis egyszer.
Lassan ideje volt elkezdeni az ereszkedést, de Carlos elbizonytalanodott, pontosan merre is kéne mennünk. Találtunk egy viszonylag enyhén lejtő ösvényt, és reméltem, hogy ilyeneken megyünk majd végig, de persze megint rövidíteni kellett egy olyan úton, amelyhez nem ártott volna machetét mellékelni. És ha ez nem lett volna elég, egy ponton Bea hátrakiabált:
– Vigyázat, szar van az úton! – Mint kiderült, ezzel a tereptárggyal Domingo közelebbi kapcsolatba is került, és egyáltalán nem vigasztalta, hogy az ilyesmi állítólag szerencsét hoz.
Amaliának egész más volt a problémája.
– Kellett nekem leszedni ezt a sok citromot, tudod, milyen rohadt nehéz végig cipelni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése