Tizenharmadika, munkanap

Az épületben nem volt senki, előtte viszont rám köszönt egy napszemüveges csávó. Nem volt ugyan ismerős a feje, de visszaköszöntem, abból baj nem lehet. Bekopogtam, de nem nyitott ajtót senki. Mire leültem egy ládára olvasni, a napszemüveges eltűnt.

Úgy 5 perccel később megszólalt a riasztó. Kábé ugyanakkor megjelent Kriszta.
- Nem tudod, mitől riasztott be? - kérdeztem.
- Nem, de csak most kezdte, hogy ideértem.
- Nézzük meg, történt-e valami.
Kriszta kinyitotta az ajtót, leállította a riasztót és eltűnt a hátsó traktusban (azt hittem, az épület átvizsgálása végett, de mint kiderült, csak a kajáját tette be a hűtőbe). Én felóvakodtam az emeletre és kinyitottam az ajtót. Sajnáltam, hogy nincs nálam a vadiúj vízipisztolyom, mert ugyan elég felismerhető, hogy nem igazi (minthogy narancssárga műanyagból van), azért mégis biztonságot nyújtott volna. De nem láttam sehol bűnöző elemet, csak az egyik benti számítógépnél egy fiatalembert, akit utólag a napszemüvegesként azonosítottam.
- Nem láttál valami gyanúsat, amitől beindult volna a riasztó? - kérdeztem tőle.
- Ez a mi riasztónk volt?
- Persze. Amikor bejöttél, minden rendben volt? Egyáltalán, hol jöttél be?
- Hátul. Elkértem a kulcsot.
- És kikapcsoltad a riasztót? - kérdeztem, mert úgy éreztem, közel járok a megfejtéshez.
- Nem, hát nem is tudtam, hogy be van kapcsolva.

Miközben azon filóztam, a srác szerint mégis miért hagynának egy irodaépületet és raktárat kikapcsolt riasztóval éjszakára, lementem, hogy közöljem Krisztával a megoldást. Közben láttam, hogy az ajtó előtt újabb ember áll.
- A gyakornok srác indította be a riasztót, és egy kék pólós ember akar bejönni.
- Hát az még nem fog. Vagy várjál, gyakornok?
- Nem tudom, nézd meg.
Megnézte.
- Én sem tudom. Annyi új ember van itt, nem ismerem őket.
- Akkor kérdezd meg, gyakornok-e, és ha igen, engedd be.
A srác gyakornoknak bizonyult, ezért beengedtük, vele együtt a frissen érkezett Levit is. Őneki különösen örültem, ugyanis csak ő engedhetett be a raktárba, ahol a tudtommal egyetlen működő fénymásoló üzemelt. Mint kifejtettem nekik, a fenti belső irodában levő fénymásolóhoz most rendeltek patront, és a másik is "toner empty" üzenetekkel fogadja az embert, pedig nemrég lett benne cserélve.
- Figyelj, próbáljuk meg azt, hogy megrázom a patront - javasolta Kriszta. - Az szokott segíteni.
Örömmel követtem, mert Levinek úgyis volt még valami elintéznivalója. Beérve azt láttam, hogy Kriszta lelkesen rázogatja az egyik gép patronját. Ekkor felvilágosítottam, hogy nem erről a szerkezetről beszéltem, lévén hogy ez ráadásul nem is fénymásoló, hanem egyszerű printer. Kriszta ezután bepróbálkozott a külső iroda fénymásolójával, de mivel nem jött rá, hogyan kell kiszedni a patront, inkább lementem a raktárba.

A raktárban igen meleg volt, a fénymásolóban pedig igen kevés papír. Nem találtam meg a nyomtatópapírt, ezért környezetbarát megoldásként használt lapok üres oldalára másoltam. Az egyik ilyen lapot azonban a gép túl használtnak tekintette, mert elakadt. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy segítséget kérek - azonban a raktárajtót zárva találtam.
- Segítség! - dörömböltem. - Bezártak a raktárba!
- Hát, aki túl sokat fénymásol...-csúfolódott Levi, de azért kinyitotta. Elmagyaráztam neki a problémát, és ő hatékonyan kiszedte a megevett papírt és feltöltötte a papírtálcát is. Egyszóval csekély 15 perc késéssel mindennel elkészültem.

Pechemre az irodában már ott ült Zsolt, aki rendkívül nem kedveli a késést.
- Bocs, csak le kellett mennem a raktárba, csak ott tudtam fénymásolni - magyaráztam, mert úgy gondoltam, a teljes történet túl hosszú lenne.
- Ja, ez a fenti már jó. Tegnap megjavítottam...

Új nyári italkombinációk és társaik

Már az irodában kezdődött a kreatívkodás, ahova is Erika hozott egy zacskó lengyel karamellát. Miután megtárgyaltuk a lengyel karamella jellegzetességeit, rá is vetettük magunkat, Rolandé azonban a vizespohárban landolt. Ha már így alakult, le akarta tesztelni, hogy oldódik-e a karamella vízben. Nem oldódott, talán azért, mert becsomagolva esett bele.

Munka után továbbmentünk a pizzériába. Itt először beparáztattuk Erikát, hogy nem fog férjhez menni, mert a sarokra ült. Ráhel ugyan megnyugtatta, hogy az átok csak 7 évre szól, Erika viszont gyorsan kiszámolta, hogy addigra már majdnem 40 éves lesz és ilyen öreg nők senkinek sem kellenek (???). Viszont hamarosan megérkezett Tamás az ifjú Dáviddal, aki eleinte még szégyenlősködött, de az italok megérkezésekor felélénkült. Az nem derült ki számomra, hogy melyikük kérte a bodzaszörpöt és melyikük a limonádét, mert mindketten mindkettőből ittak. Dávid továbbá lelkesen elfogadott egy darabot Erika sültkrumplijából is. Amikor azonban megérkezett a pizza, amit Ráhel és Roland felesbe rendeltek (Ráhel közölte, hogy egy egészet nem bír megenni), a sültkrumpliról mindenki elfeledkezett, Erika nagy bánatára, aki továbbra is lelkesen kínálgatta. (Én megkönyörültem rajta és vettem belőle, a pizzán úgyis volt hús.) Ráhel a fél pizzáját is kis szeletekre vágta és elosztogatta, így neki alig maradt. Dávid viszont egy óvatlan pillanatban leemelte Erika tányérjáról a díszként ott szereplő faragott sárgarépa-darabkát és bedobta Lina sörébe. Lina mint gyakorló anyuka ezen már nem izgatta fel magát, lazán felhajtotta az immár C-vitaminban gazdag sört. Dávid ekkor a limonádé szívószálját dobta le a földre, de szülei minden gond nélkül visszatették azt a pohárba. Ráhel feldobta, hogy nem akar-e valaki megfelezni vele egy tiramisut, de erre már nem talált jelentkezőt. Már az indulást kezdtük fontolgatni, amikor Dávid egy óvatlan pillanatban felhörpintette a sárgarépás söröspohár alján lötyögő pár korty folyadékot.

Aki egy kétévessel megy pizzériába, nem fog unatkozni.

Rossz hír vegáknak

Ma a TESCÓ-ban az alábbi termékre lettem figyelmes:

"főtt kukorica fogó hústű"

Szóval a főtt kukorica is húsnak minősül? A francba, törölhetem az étrendemből a mexikói salátát...

Akciós konzerv macska

A sarki dögboltban egész júniusban akció volt. Kiírták a kirakatra is, hogy bizonyos termékek olcsóbban kaphatók, többek közt Kristóf egyik kedvenc macskakonzervje 260 forint.

Elmúlt a június, a kiírás is lekerült a kirakatból. A macskakonzerv viszont még mindig 260 forint...

Interjú aranyköpések 3.

Hasadt személyiségűek kíméljenek!
- egy heteró egyszemélyes lánnyal közösen

relatív, mi számít áldásnak:
- nagyon sok olyan ismerősünk van, akik bizony örökbefogadott, hányattatott gyerekkorral megáldott gyerekek.

Egy lehetőség, ami sok gondolatot vetett fel:
- És amikor jött a Hubával a lehetőség, úgy át-futtattuk a fejünkbe, de igazából nem futtattunk át semmit.

Egy merőben szokatlan probléma:
- borzasztó kellemetlenül tudom magam érezni egy olyan társaságban, ahol nem érzem jól magam.

Fontos egyértelműsíteni a partner nemét:
- Nekem volt az első női barátnőm a Micuka.

A töltelékszavak félreérthető mondatokat eredményezhetnek:
- anyukám tartotta benne a lelket, mintha ilyen saját gyerekeként ott izélte.

Szokatlan esemény:
- nyáron mentünk nyaralni

Meglepő probléma egy örökbefogadott csecsemőnél:
- Anyja neve ott van benne a személyibe.


Ma már az indiszkréció is visszafogott:
- Hát az öcsém az eléggé ilyen nagyon indiszkrét. Tehát ő nem meri megkérdezni.


Amikor az antropológus átmegy kémikusba:
- az örökbefogadáshoz egy csomó minden képlet kötődik az emberek fejében.


Örökbefogadó meleg apuka mesél gyerekéről:
Hát igen, ő az, akit így öö, tehát ő ő ő így lett.

Egy fekete mikrobusz

Mivel szállásunk jónéhány kilométerre volt a nemzeti parktól, a panzió tulajdonosai felajánlották, hogy mikrobusszal szállítanak oda-vissza. Ebben a fő problémát az okozta, hogy a mikrobuszban csak 8 hely volt, mi meg 12-en voltunk. Figyelembe véve, hogy első napi túránk ráadásul nem oda érkezett, ahonnan indult, az alábbi bonyolult koreográfia szerint cselekedtünk:
1. reggel 8 ember bepréselődött a mikrobuszba, mi pedig négyen Gergő kocsijába, akinek előtte Wolfgang, a tulajdonos elmagyarázta, hogy kell menni az elágazásig.
2. Elmentünk az elágazásig, leparkoltunk és én végigolvastam az összes angol nyelvű információs táblát.
3. Wolfgang közben letette a többieket, majd visszajött értünk és átvitt minket a túra kezdőpontjára, miközben mi a sebességétől némileg megriadva végrendeletünket fogalmaztuk fejben.
4. Csatlakoztunk a többiekhez és elkezdődött a túra.

A befejezést hasonlóképpen terveztük meg, azzal a különbséggel, hogy Wolfgang először minket visz vissza a kocsihoz, majd visszamegy a többiekért (ők közben elfoglalják magukat egy sörözőben) és őket is elhozza. Az, hogy Wolfgang hova jöjjön és mikor, nem volt előre megbeszélve, mert Gergő felvetette, hogy a hegyről leérkezve még csinálhatunk egy kis hosszabbítást a hegymászótemetőig. Minthogy azonban a többiek kevéssé lelkesedtek ezért a változatért (talán nem szívesen gondoltak volna bele a hegyen lehetséges halálozási módokba, mikor még csak egy túranapon voltunk túl), beültünk a turistaút aljában levő kávézóba és Gergő hívta Wolfgangot. Ezután mindketten a parkolóban lófráltunk: én azért, hogy barátkozásra bírjam a rendkívül szép, de bizalmatlan helyi macskát, ő pedig a mikrobuszra várva. Hamarosan be is fordult egy fekete mikrobusz.
-Gyertek, itt a buszunk! - kiáltott oda nekünk Gergő, én pedig a cuccomért menet megállapítottam, hogy Wolfgang szerencsére valamelyik női alkalmazottját küldte el maga helyett. Már majdnem kinyitottuk az ajtót, amikor bekanyarodott a kávézó elé egy másik, az igazi mikrobusz, ezúttal Wolfganggal a volánnál...

A doodle szépségei

Össze kéne jönnünk így az év végén, vetette fel Kövi. Nos, a lányok rögtön csináltak is egy doodle-t, amin bejelölhettük, ki mikor ér rá. A szavazás határideje június 23. vasárnap este volt. Ehhez képest meglepetten fedeztem fel, hogy az első időpont, amire szavazni lehetett: június 23. vasárnap d.u. 17 óra.