Ciprusi útmutató élvezeti cikkekhez

Cipruson a kávé török kávét jelent. Függetlenül attól, hogy az ember tejeskávét, cappuccinót, jegeskávét, jeges cappuccinót vagy frappét rendel, ugyanazt a zaccos, tejet alig tartalmazó izét hozzák ki habszerűséggel (de nem tejhabbal) a tetején, maximum a hőmérséklete különbözik. András számára mindennap külön programpont volt európai kávét találni, így igencsak megörült, mikor Limassolban közöltem vele, hogy befelé jövet láttam egy Costa Cafét. Sajnos arra rosszul emlékeztem, hol láttam, úgyhogy negyedórát mentünk ellenkező irányban, míg végül GPS segítségével meglett. András teljesen elégedett volt a termékükkel, és Páfoszba visszamenet azon hőbörgött: panaszlevelet fog írni az ottani polgármesternek, amiért Páfoszban nincs Costa Café. Ebben a pillanatban hajtottunk el egy városszéli pláza mellett, amelynek homlokzatán ott virított a Costa emblémája.
-Na jó, de ennyire kint a városból!-problémázott tovább András. Ezután beértünk a városba - és csodák csodája, a belvárosi plázában is volt Costa Café.

Míg kávé szinten dúl a nemzeti öntudat, a borokkal korántsem ez a helyzet. Mikor a sarki görög tavernában András fehérbort rendelt, egy kis üveges (egyébként nagyon finom) chilei terméket kapott. Legközelebb, ebből tanulva, helyi bort kértünk, ám kiderült, hogy azt csak nagy üveggel tartanak. Mikor mondtuk, hogy ez sok lesz, mi csak két pohár bort kérünk, ismét kis üvegben kaptunk - francia bort.

Andrásnak van egy olyan szokása, hogy bárhol járunk külföldön, vesz egy doboz helyi szivart - így egyben megkóstol egy helyi specialitást és nem gazdagítja a nemzeti dohányboltot. A ciprusi dohányboltokban azonban mindig azt a választ kapta, hogy helyi szivart nem tartanak. Úgy döntöttünk, a taverna főpincéréhez fordulunk az ügyben, aki szemünkben a ciprusi vendégszeretet élő megtestesülése volt. Ő valóban fényt is derített a rejtélyre.
- Cipruson nincs jó szivar! A ciprusiak azt szívják, amit a kontinensen - cigit, füvet, dzsengát... Még azt se tudják, hogy a szivar végét le kell vágni. Nincs is szivarvágójuk. Itt csak az Anthony Quinn szivarozott!

Best of tüntik

Az elmúlt hetekben számos tüntetés zajlott Budapesten és vidéken, szellemesnél szellemesebb táblákkal. Ezek egy része persze verbálisan nehezen visszaadható, mint Orbán és Putyin esküvői fotója (persze Orbán viseli a fátylat), vagy a Bajszos Szar különböző ábrázolásai. Itt most a táblákon megjelenő verbális humorból adok egy kis csokrot a több tüntetésről vegyesen, a teljesség igénye nélkül.

Egy utazni vágyó tüntető:
"Szeretném látni Oroszországot, de nem itthon szeretném látni!"

Magyarország teljesíthet még jobban:
"Gecicsökkentést!"

Új felső társadalmi osztály:
"Kakisztokrácia"

A Labrisz Leszbikus Egyesület táblái:
"Nőügynökök vagyunk."
"Ügynök pride."

Egy óriási papírrepülő felirata:
"Soros Airlines."

Optimista Harry Potter-rajongók:
"Voldemortnak se sikerült."

Pesszimista Pink Floyd-rajongók:
"Just an Áder brick in the wall."

És végül egy történelmi utalás csütörtökről:
"Gulyás kell, kommunizmus nem!"
(Kommentben további szellemes táblaszövegeket szívesen látok.)

Kisinóc

Az előttünk érkező túracsapat naivan megkérdezte, árulnak-e vajas kenyeret vagy hasonlót. A néni közölte, hogy nem, még nem indult be a szezon, ma még csak 3 vendége volt (mondjuk fél 12-kor annyira nem meglepő). Ezért csak levest tud adni (a logikát ne keressük). Vettünk innivalókat és kitelepedtünk a kerthelyiségbe, hogy saját szendvicseinket fogyasszuk el. Illetve Hörbi csak egy szendvicset fogyasztott, utána a mobiltelefonjával volt elfoglalva. A túra során ugyanis a régi mobiljával fotózott, de annak betelt a tárhelye, igy most megpróbálta ezeket a képeket átküldeni az új telefonjára.
-Siess, mert mindjárt indulnunk kell - figyelmeztette Tóni. Attila a pultosnőtől visszakapott ezrest vizsgálgatta.
- Szerintetek bankban beváltanak szakadt ezrest?
- Nekem is azt akarta adni, de én szóltam - demonstrálta Tóni az asszertivitás fontosságát. - Hörbi, mindjárt indulunk!
A többiek se fejezték még be az evést, ezért nyugodtan elmentem kéktúra-pecsétet szerezni. Mikor visszaértem, Hörbinek még mindig nem sikerült átküldenie a képeket.
- Kértek kávét? - kérdezte Sanyi. -A Tóni fizeti - mire Tóni enyhén szólva meglepődött. Attila azonban nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot.
- Én adok egy ezrest - a pénztárosnő már ismeri...
Sanyi hamarosan visszaérkezett a kávékkal.
- Mit szólt az ezreshez?
- Fel se tűnt neki.
- Hörbi, mindjárt indulunk - figyelmeztette Tóni a kávéját kavargatva.
- Végre sikerült! - jelentette be büszkén Hörbi.-Akkor most erről a telefonról kitöröljük őket... - Megdöbbenve nézte a képernyőt. -Mind az 525 kép törlése? Ennyit azért nem fotóztam ma!
- Hörbi, szerintem most sikerült egy csomó olyan képet is kitörölnöd, amit át se küldtél a másikra...

A mancs mindig kéznél van

Sokszor láttam már kispandákat enni, de mindig úgy, mint a cicák: a szájukba vették a falatot, aztán fölegyenesedtek, emelt fejjel megrágták és lenyelték. Auróra azonban ma más módszert mutatott be: mancsával lapátolta a szájába a gyümölcsöt (így az is kiderült, hogy jobbkezes). Közben a kifutó mellett egy csapat óvodás gyülekezett. A bambuszok szerencsére még eltakarták tőlük az állatkákat, de Auróra nem várta meg, míg valamelyikük észreveszi, és „juj, maci!” visítással lerohanják: kézbe vett egy almaszeletet és csak úgy menet közben tömte a szájába, mielőtt fára mászott volna.

Az egyik manguszta másképpen használta a mancsát: a vizestálka mellett ült és időnként belemártotta. Ismét a cicákból kiindulva először azt hittem, játszik, de aztán kiderült, hogy a műveletnek fontos funkciója volt. Ugyanis minden bemártás után lenyalogatta ujjairól a vizet: így ivott.

Üzenet a múltba

- Az ötös pontig még nézzük meg, aztán fejezzük be – mondta tanítványom. Csodálkozva néztem az órára.
- Még csak ¾ van!
- De hát írtam neked messengeren, hogy ma hamarabb végezzünk, mert vacsorázni megyünk 7-re a párommal.
- Mikor írtad?
- Délelőtt.
- Hát akkor érdekes,mert nem emlékszem rá. Kaptam tőled emaileket,de még tegnap.
- Ne már, hát jelezte is, hogy olvastad!
- Tényleg? Hát lehet, hogy ráklikkeltem és nem olvastam el, nemtom.
- Vagy esetleg nem is neked küldtem? – gondolkozott el ő, mivel pont korábban mesélte, hogy a múltkor helyettem egy kolléganője velem azonos keresztnevű unokahúgának küldte el a házi feladatot, aki ezen enyhén meglepődött.
- Lehet, hogy ezt is a kolléganőd unokahúga kapta – viccelődtem. – Várj csak, amíg megjelenik a vacsorán.
Ő közben az emailjei között keresgélt.
- Nem találom az elküldöttek között. Lehet, hogy nem ment el… Jaj, ne! Tudod, kinek küldtem? A volt szeretőmnek!
- Hoppá! Lehet, hogy azt hitte, hogy vacsi előtt még beugrasz hozzá egy kis nosztalgiaszexre.
- Hát csak észrevette, hogy félrement az üzenet…
-Gondolod? Éppen most hívja a lelkisegélyt, hogy hiába várt rád…

Modern technológia az oktatásban

- Kiírok majd egy doodle-t, hogy mikor nézzük meg a filmet – javasoltam.
- Jaj, ne! – sóhajtotta önkéntelenül is Mária, akinek az előző héten a megosztott dokumentum megnyitása okozott problémát.
- Ugyan már, a doodle tök egyszerű. Én nagyon nem vagyok technikai zseni, de még én is tudom használni.
A diákokkal való online kapcsolattartás mellett a technológia a fizikai tanterembe is beköltözött: termünkben laptop és kivetítő is rendelkezésre áll, utóbbihoz távirányítható vetítővászonnal. Raikhan ezen felbátorodva közölte, hogy hozott egy témánkhoz kapcsolódó videót. Rögtön meg is nyomtam a vetítővászon távirányítóját, de nem történt semmi. Felnyitottam a távirányítót és felfedeztem az okot: a két pici elem közül az egyiket valaki eltüntette. Az otthon megszokott módszerrel rögtön a felnyitottam a másik két távirányítót, hogy átpakoljam belőlük az elemeket, de sajnos azokba másfajta kellett, a nagyobb elemek bele se fértek a vetítővászon távirányítójába.
- Sajnálom, Raikhan, csak a táblára fogsz tudni vetíteni – vallottam be. – Nem lehet használni a távirányítót.
- És azok a gombok ott a tábla mellett a falon? – vetette fel Raikhan. Megnyomtam: a vászon leereszkedett.
- Na látod, Mária, én és a technológia…

Anti feketében

- Hogyhogy feketében? - kérdezte Kriszti csodálkozva Antitól.
- A fiatalságomat gyászolom! - jelentette be Anti drámai hangon.
- Minek gyászolni valamit, ami még megvan? - kérdeztem provokatívan.
- Á, igazából azért vettem feketét, mert a melóhelyen ma elegánsnak kellett lenni.
- Pólóban? - csodálkozott Kriszti.
- Ja, van nálam pulóver is...