Best of háborúellenes tünti

 Az ukrán háború nem vicces dolog. Nem is vicces táblákkal vonultak a bécsiek a Platz der Menschenrette térre, de azért a kreativitásukat nem hagyták otthon. Igaz, a kreativitás nem volt mindig sikeres. Egy lányka például ilyen szövegű táblát cipelt: "Human rights > War", amiben a > nyilván "nagyobb" akart lenni, de elsőre nyílnak is olvashatta az ember, mármint hogy az emberi jogok háborúhoz vezetnek. Hasonlóan felemás eredményt ért el az a fiatalember, akinek tábláján "ban Russia from SWIFT" helyett "BUN RUSSIA FROM SWIFT" szerepelt - egy pillanatig én is elgondolkodtam, miért adna Jonathan Swift zsemlét Oroszországnak (esetleg az ír csecsemők mellé köretnek?) Az alábbi táblák viszont elérték céljukat, így ötleteket adhatnak másoknak, akik hasonlóan szellemes képekkel és szövegekkel kívánnak fellépni a háború ellen.

Elhúzódó karantén

 Andrásnak január 31-én este érkezett meg a pozitív teszteredménye. (Mondjuk a tesztet előző nap csináltatta, tehát hétfőn covidosan dolgozott, de ezen már nem lehetett segíteni.) Megírta a munkahelyére, hogy karanténba került, és felhívta a háziorvost, hogy jelentse be őt a megfelelő hivatalos helyen. A háziorvos asszisztense azt mondta, legjobb, ha ő maga is bejelenti, ezért írt egy emailt. Ehhez képest nem érkezett meg a hivatalos visszajelzés arról, hogy karanténba került, amit pedig be kell majd mutatnia a munkáltatójának, hogy a megfelelő fizetést kapja. Kicsit idegeskedett, hogy így most hogy fogják neki kifizetni a bérét, de mivel bölcsen a hónap első napjától került karanténba, megnyugtattam, hogy 28 napja van még elintézni. Ezután elkezdett nyafogni, hogy vegyek neki puncsminyont. Mondjuk kicsit érdekesen választja meg a példaképeit, de még mindig jobb, mintha pörköltszafttal akarta volna összekenni magát, szóval elmentem és hoztam neki minyont.

Az osztrák szabályozás szerint a 10 napos karantén 5 nap után negatív teszttel kiváltható. András vasárnap elment tesztelni, de pozitív lett. Ezzel hétfőn felhívta a munkahelyét, majd a háziorvost is - ahol az asszisztens azt mondta, hogy ha az akármilyen értéke 30 fölött van, akkor már nem számít fertőzőnek és hivatalosan kikerült a karanténból. Andrásnak 38 volt ez az érték, tehát ismét felhívta a munkahelyét és elmondta, hogy másnap már dolgozhat. Csakhogy még az őt karanténba betevő hivatalos email sem érkezett meg, nemhogy az, amelyik kiszedte volna a karanténból.

Az elkövetkező napokban András felhívta a Covid-vonalat, ahol nagyon segítőkészek voltak és mondták, hogy persze, simán mehet dolgozni vagy akárhová. A munkahely azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy nekik a hivatalos "karantén vége" email kell. Úgyhogy András vidáman eljárt kávézóba, edzőterembe meg mindenhová, közben meg azon gondolkodott, hogy ez az időszak minek számít - mivel már nincs karanténba, az állam nem téríti meg a munkahelynek, viszont betegállománynak sem minősülhet, hiszen nem beteg, az meg csúnya lenne, ha a szabadságából vonnák le ezeket a napokat. Szerdán újabb tesztet csináltatott, ez már teljesen negatív volt. Ennek ellenére a munkahelyén azt mondták, hétfőig semmiképp sem jöhet vissza dolgozni - pedig ekkorra már a karantén maximális ideje is letelt, amúgy emberhiány van, és mindennap felhívták, hogy megérkezett-e a hivatalos "karantén vége" email. Egyébként a munkakezdést ehhez kötni a cég belső előírása, az állami szabályozás értelmében negatív teszttel azonnal mehet vissza dolgozni. Szóval innentől azt vártuk, hogy ki adja fel előbb, a cég vagy a túlterhelt állami bürokrácia.

A cég veszített: vasárnap felhívták Andrást, hogy hétfőn mehet dolgozni. Egy teljes hetet lógott a munkából egészségesen.

Jóska különös esete a nagymamával

 Az amerikai latinó konyháról fordítok egy dokut, és elbizonytalanodtam, hogy az angol szövegben spanyolul elhangzó szavak mennyire ismertek Magyarországon. Viki módszerével (aki olyan trükkös kérdésekkel teszteli facebookos ismerőseit, mint "Ti ismertek Magyarországon lelőhelyet, ahol jó minőségű crème fraîche-t tudok venni?", és ezek azt hiszik, tényleg tanácsot kér és nem a szó ismertségét teszteli) írtam egy Facebook-posztot, amiben spanyolul nem tudó magyar ismerőseimet kérdezem, hogy nekik a "chorizo, cerveza, abuela" szavak ismerősek-e. (Az abuelát azért vettem bele, mert az Encantóban simán nem fordították le (egyébként ő van a képen, aminek forrása: disney.fandom.com.)

Posztom rögtön szövegértés-tesztként is működött, ugyanis magyarul tudó angol (sőt spanyol!) anyanyelvű ismerőseim mind lelkesen válaszoltak (a spanyolon mondjuk nem lepődtem meg). A válaszadó magyarok nagy része sem Magyarországon él, de mondjuk a streaming csatornák magyar nézői esetében sem követelmény az ilyesmi, úgyhogy ezen nem szőröztem. Az eredmények viszont azt mutatták, hogy a többség nem ismeri ezeket a szavakat. Jóska ennek ellenére megpróbálta őket mondatba fűzni az alábbi módon:

"José vágyik egy korsó habzó cervesá-ra",

"José vesz egy ízletes darab chorizo-kolbászt" "José nagyon élvezi az abuela-t, akármi is legyen az"

Gabi elszörnyedve kommentelt:

"József, megnéztem, az a.. nagymama."

Jóska rögtön módosította a példamondatát:

"ok... akkor "José mintha mosolyogna, miközben meséli, hogy abuela, ahogyan ők a nagymamát hívjak, még ily tiszteletremélto korban is minden nap élvezi a habzó cervezát, majd csörömpölve, dalolva készíti ropogós-pörsenős chorizot akár hajnali háromig. 30 éve figyeli, és lazán túléli őt is a vén..., nevet, majd sírva fakad és könyörög, had aludhasson nálunk csak egy éjszakát..."

Így jó?"

A helyesbítéstől függetlenül Áron és Ádám rögtön eszmefuttatást kezdett azokról a felnőtt filmekről, amelyekben a nagymamákat élvezik (és amiket persze mindkettőjüknek csak egy ismerősének ismerőse látott). Nekem viszont feltűnt a névegyezés is, ezért gyorsan odakommenteltem:

"Jóska (avagy spanyolosan José), ez nem az a fajta film, amiben élvezik az abuelát"

A beszélgetést Jóska zárta le:

"huh, José örül, hogy megerősítetted!! És szeretne egy chorizo-kolbaszkat!"

Több ilyen kérdést fogok feltenni Facebookon, nagyon szórakoztató beszélgetések kerekednek ki belőle.

A pofátlan postás pórul jár

 Mikor megérkeztünk, Balázs már az előszobában várt.

- Itt járt a postás. Hozott egy csomagot, de nem tudtam kifizetni, mert nem volt nálam készpénz. Még itt van az utcasarkon.

- Igen, láttam is a postásautót, csodálkoztam, miért itt tart ebédszünetet - válaszolta Julieta és el is indult, hogy rendes feministaként ő fizessen a férje helyett. Balázs eközben nekem méltatlankodott.

- Hihetetlen, hogy már mindenhol lehet kártyával fizetni, csak a postásoknak nem. 

- Meg egy-két heurigerben. Ahol korábban laktunk, volt a környéken egy hely, ami azért volt készpénzes, mert a tulaja szerint a kártya az ördög bibliája.

- Szerintem a postások a borravalóért csinálják. Azt remélik, hogy nem lesz apród, és megtartják a maradékot.

- Ez tök pofátlanság. Mert persze, adnál borravalót, de ha így kitrükközik, az gáz.

Balázs gyanúja beigazolódott, mert Julieta hamarosan visszatért és elmesélte, mi történt.

- Mondta, hogy 325 forint, de nem tud visszaadni, adjak nyugodtan 500-ast. Mondtam, nem kell, megoldom. Azt mondta, 400-at is adhatok, de abból se tud visszaadni. Én meg leszámoltam neki szépen a 325 forintot.

Postás bácsi még nem jött rá az örök igazságra, hogy egy latin-amerikai feministával nem érdemes ujjat húzni.

Macskák a vécében

Közismert, hogy a Cat Caféban vécére menni nem olyan uncsi foglalatosság, mint általában. Ott van mindjárt Pongó, aki, mint egy kiírásból is megtudhatjuk, "A női vécé réme". Ki tudja nyitni az ajtót, bejön veled és követeli, hogy nyisd meg neki a csapot. Ezt egyébként olyan régóta műveli, hogy Lujzának van egy 2014-es képe róla csapból ivás közben. A múltkor megpróbáltam egyezséget kötni vele (Pongóval, nem Lujzával), hogy előbb pisilek, aztán adok neki vizet, de megsértődött ezen a mellőzésen és mire kijöttem a fülkéből, már nem volt ott. December végi látogatásunkkor azonban nem lehetett rávenni, hogy társaságul szegődjön a pisiléshez, mert sokkal jobban lefoglalta a vécével szemben a polcra helyezett fonott kosár.

Hamarosan helyet is foglalt benne:

Az alagsorban az embervécén felül macskavécé is van, rajta természetesen macskaajtóval. Amikor lementem, éppen takarították. Az emberi személyzet természetesen nem a macskaajtón, hanem a rendes ajtó kinyitásával távozott, ám a bájos törpe perzsa Mirr-Murr (Pongóval ellentétben) a szabálykövető macskák nem túl népes csoportját gazdagítja. Noha már türelmetlenül várakozott a folyosón, nem ment be a kinyitott ajtón: megvárta, míg azt becsukják, és utána szép szabályosan a macskaajtón át mászott be a legkisebb helyiségbe. Miután ottani teendőivel végzett, lent maradt az alagsorban, hogy - hasonlóan más társaihoz, például Nermálhoz - lekapcsolja a vécére tartó vendégeket egy kis simogatás erejéig.

Persze azért néha Mirr-Murr is feljött a felszínre, és rátelepedett a szomszédos asztalra. (Lehet, hogy mégsem mindig olyan szabálykövető?) Természetesen ennek társaságunk minden tagja megörült, és a fotósok rohantak megörökíteni az asztalon trónoló szépségét.

- Odanézz, milyen gyönyörű! - lelkendezett Rita. Gitta egy más körülmények között furcsának ható mondattal válaszolt:

-Ja, őt már simogattam a vécében.

WCR teszt

 András hétfőn szabadnapos volt, kedden állt munkába. Már két órája úton volt, mikor felhívta Karl.

- Teszted van?

- Háromszor oltottak - emlékeztette András.

- De most a cég kitalálta, hogy három oltás mellett is kell kétnaponta PCR teszt vagy naponta antigén. Nekem is három oltásom van, és tőlem is kérik.

András engedelmesen elment a patikába PCR-tesztet csináltatni. Sorbanállás közben azon gondolkodott, hogy 1. mégis hogyan fertőzne meg bárkit, ha egyedül ül a kocsiban és egyedül takarítja a WC-t 2. miért nem tudtak erről hétfőn szólni neki, akkor már kész teszttel ment volna dolgozni, merthogy 3. így másnap napközben fogja megkapni az eredményt, és ha az pozitív, akkor mégis mit csinál? Otthagy csapot-papot a parkban és hazajön karanténba, ők meg oldják meg, ahogy tudják?

A 3. miatt nem kellett volna aggódnia. Ugyanis elég sok cég egyszerre vezette be azt, hogy az oltottaktól is tesztet kérnek; emiatt túlterhelődtek a laborok és nem tudták 24 órán belül megküldeni az eredményt. András másnap is úgy ment dolgozni, hogy nem tudta igazolni, hogy nem fertőzött. A negatív teszteredmény szerda este, jóval a műszakja után érkezett meg. A teszteléstől számított 48 óráig, vagyis csütörtök délelőtt 11-ig volt érvényes. András munkaidejéből egy egész órára volt igazoltan negatív. A legszórakoztatóbb azonban az volt, amikor a szabadnapja előtti napra vonatkozó tesztjét csak a szabadnapja előtti napon, munkaidő után kapta meg. 

Online jegyvásárlás

 A MÁVSTART jegyvásárló oldala, amely megújulása óta egyre szarabb, reggel nem működött. Amikor beírtam a születési dátumomat (amit nem értem, miért kell, ha egyszer regisztrálva vagyok; igazán megjegyezhetné és megjeleníthetné, amikor beírom a nevemet), közölte, hogy 3 év alatti kisgyermek vagyok, akinek nem kell jegy. Felmerült bennem, hogy csinálok egy képernyőfotót és azt mutogatom a kalauznak, de aztán letettem róla, és a pályaudvaron az automatából vettem jegyet. Feri és Emese is az automaták felől érkeztek a találkozóhelyre: láthatóan ők is hasonlóan jártak. Így már meg se lepődtem, amikor megérkezett Gergő és dühöngve nyomogatta a mobilját.

- Azt mondta, öt perc, de már tíz is letelt, miért nem csinálja már?!

- Neked is bedöglött az oldal? - kérdeztem részvéttel.

- Nem, csak elfelejtettem a jelszavamat!

A pályaudvar személyzete viszont a kijelzőkre felejtette el kiírni, melyik vágányról indul a vonatunk. Mivel általában az elsőről szokott és állt is ott egy motorvonat, Misiék automatikusan elindultak arra, de nekem feltűnt, hogy a négyesen álló vonathoz (de a központi kijelzőre még mindig nem) kiírták, hogy "Vác-Szob zónázó", így gyorsan visszatérítettük Misiéket a megfelelő vágányra.

A vonaton Gazsi elmondta, milyen buszjegyet vegyen az, akinek van Volánbusz applikációja. Mariann felvetette, hogy letölti most útközben, amit Gazsi is megfelelő megoldásnak talált.

- Ez nem úgy megy, mint a vonat, hogy bankkártyáról, hanem feltöltesz egy egyenleget, és a rövidebb utakat abból fizeti - magyarázta. Mariannak gond nélkül sikerült ezt abszolválnia, Ági azonban küszködött az applikációval. Mi csak azt láttuk, hogy egyre dühösebben nyomkodja a telefonját, majd egyszer csak felkiáltott:

- Most meg 12 ezer!

- 12 ezret fizettél a jegyért??

- Nem, annyit töltött fel. Először ötezret akartam rárakni, de közölte, hogy feltöltés sikertelen. Megint megpróbáltam ötezret, megint ugyanez. A végén kétezret próbáltam, erre kiderült, hogy az összeset rátette. Életemben nem fogok 12 ezer forintot elbuszozni!

- Vedd meg mindenkinek a jegyét a buszon - javasolta Betti a kézenfekvő megoldást, Ági azonban felháborodva nézett rá.

- Hogyisne! Az az én pénzem!

Mikor bementünk Katalinpusztára (ez látható a képen), Gazsi elmagyarázta, hogy pár perc különbséggel két busz fog érkezni: az egyik közvetlenül Budapestre, a másik Vácra megy. Szóval figyelni kell, melyikre szállunk.

- De az is lehet, hogy megvárjuk, melyik jön előbb, és akkor eldöntjük.

- Persze, csak akkor nem lehet előre jegyet venni. Ez neked lehet probléma - fordult Gazsi Bettihez.

- Semmi gond, megveszem a jegyet készpénzben.

- Jó, csak az lenne a cél, hogy használj az egyenlegedből, amin így ott marad a rengeteg pénz.

- De nem én töltöttem fel rá 12 ezret, hanem az Ági.