A macskák és az IT

 Amikor megjelent a Chat GPT (amelynek neve egyébként franciául azt jelenti: "macska, fingottam"), sokan töltötték a szabadidejüket azzal, hogy mindenféle idióta beszélgetést folytattak vele. András úgy döntött, a macskáról beszélget, az alábbi eredménnyel:

Tegnapelőtt András a számítógép diktálás funkcióját tesztelte német nyelven. Érdeklődve figyeltem az eredményt.

- "Köszönöm, hogy felhívott a születésnapomon"? Kedves mondat, de nem gondolod, hogy az évnek csak egy napján használható?

- Nem, a Geburtstag félreértés volt. De a többit egész jól leírta. Mondj valamit németül.

- Én, németül? Na jó. "András magt Katzen, und er hat eine süße Katze, die Gräfin."

Az alábbi szavak jelentek meg a képernyőn: "András Markt Katzen, und er hat eine süße Katze, die Griechen."

- Jé, macskavásárba mész?

- Bizony. De görög lett a macskám.

Sophienalpe

 A Bécsi-erdő turistaösvényei általában jól jelzettek, bár némi kavarodást okozhat az a tény, hogy a színekkel jelzett utak mellett vannak úgynevezett városi túraútvonalak (Stadtwanderwege), amelyeket másképpen jeleznek. Továbbá a távolságokat jelző táblákkal is előfordulnak furcsaságok, mint megtapasztaltam nemrég, amikor úgy döntöttem, összekapcsolom néhány kedvenc futóútvonalamat és teszek egy hosszabb túrát.

A Kreuzeichenwiese szélén jelent meg először a Sophienalpét jelző tábla, ami akkor 1 órás utat mondott, az alatta a völgyben levő Rieglerhüttéig pedig 45 percet. Ez 9 óra körül volt, így arra számítottam, hogy pihenőkkel együtt (és figyelembe véve, hogy a Rieglerhüttétől a Sophienalpéra vezető út marha meredek) 11 körül a hegyen leszek, addigra talán a büfé is kinyit. Épp ezért jócskán meglepődtem, mikor másfél kilométerrel később, a Schottenhofnál már azt írta a tábla, hogy a Sophienalpe 1 óra 45 perc, a Rieglerhütte talán 30 perc. Ez nemcsak azért volt érdekes, mert a Sophienalpe felé mentem, tehát elvileg csökkennie kellett volna a távolságnak, hanem mert úgy emlékeztem, a Rieglerhütte és a Sophienalpe közelebb van egymáshoz. Persze nem siettem sehová, csak már nagyon örültem volna egy büfének, ahol hideg innivalót vehetnék.

10 óra előtt értem a Rieglerhüttéhez, ami persze zárva volt; lusta turistákra szakosodtak, 11-ig nem nyitnak ki. Majd, a Schottenhofnál levő táblát teljesen meghazudtolva, 1 km múlva (fél 11 előtt) a Sophienalpe előtt álltam. Ami természetesen permanensen zárva levőnek tűnt.

 

Best of Budapest Pride 2023

 Sajnos az idei pride-on eléggé hátul vonultam, fotóznom is kevesebbet sikerült, mint eddig. Így teljesen lemaradtam például a "Homofólia" és a "Nem Brüsszel miatt lettem transz buzi, szerencsém volt!" feliratú tábláról. A fóliázás másokat is megihletett, erről tanúskodott például a két Fideszes politikus képe alatt díszelgő felirat: "Csinálják négy fólia között!" Azért ideteszek képeket két vicces és egy szerintem mélyen megindító feliratról.

Egészséges reggeli Las Mercedesben

 Las Mercedesbe leérve megállapítottam, hogy van még negyedórám a buszig. A buszmegállóban kis kávézó állt, amelynek cégtáblája azt hirdette, hogy egészséges reggeliket és ebédeket szolgálnak fel. Reméltem, így növényi tejet is kapok majd a kávémba, még ha nem is lesz időm helyben meginni.

A pult mögött egy magas nő hippiszerű öltözékben éppen lepakolta vászontáskáját, társa, egy nagydarab fiatalember, pedig láthatóan épp a könyvelést nézte át.

- Elnézést, nyitva vannak?

- Persze - felelte a nő, majd ezután mindketten visszatértek eddigi foglalatosságukhoz. Közben a pulton megláttam a "próbálja ki hideg kávéinkat!" feliratot, ami fölkeltette az érdeklődésemet. Azonban hiába ácsorogtam továbbra is a pult előtt, ők még percekig nem vettek rólam tudomást, míg végül a srác megkérdezte:

- Segíthetek?

- Igen. Elmondaná, milyen hideg kávék vannak?

A srác ekkor hosszas felsorolásba kezdett, amit nem igazán tudtam követni, csak az utolsó két elem maradt meg: az első a frappé volt, a második az, hogy csinálnak egy rendes tejeskávét és belepakolják a jeget. Meggondolatlanul frappét kértem, növényi tejjel.

- Szója- vagy zabtejjel? - kérdezte a hippinő, aki társánál némileg jobban artikulált.

- Zabtejjel kérném.

A srác lassan feltápászkodott a székéből és hátrament a konyhába. A nő kezében láttam egy tejesdobozt, amitől megkönnyebbültem, ám percek is beleteltek, amíg a műanyag poharat a srác kihozta és letette a kávégép mellé. Ezután csak téblábolt, és éppen szólni akartam, hogy már csak öt percem van a buszig, amikor megláttam a pólója hátán a feliratot:

A KAJA NEM KONZERV, A PINCÉR NEM REPÜL. TÜRELMET KÉRÜNK

Ezek után nyilván nem sürgethettem meg, csak aggodalmasan figyeltem, hogy még mindig nem viselkedik kávéfőzésre készülő ember módjára. További két perc után megfogta a poharat és előrehozta a pulthoz; ekkor döbbentem rá, hogy nem kávét, hanem frappéport kevert az italba. Benyúlt egy hatalmas műanyag zacskóba, amiben a fedelek voltak, és kivett egy mokkáspohárra valót, ami persze kicsinek bizonyult a pohárra.

- Sejtettem, hogy kicsi lesz - jegyeztem meg, egyrészt mert van szemmértékem, másrészt mert a tenerifei vendéglátósoknak a pohárfedelekkel állandó konfliktusa van (ld. itt: https://macskamedve.blogspot.com/2022/12/poharfedel.html). A srác elővett egy újabb fedelet és rátette az italra. Ezután keverőkanalat kezdett keresni, de erről gyorsan lebeszéltem és fizettem. 

A megállóba kiérve meg kellett állapítanom, hogy 1. a tejbe minimális mennyiségű frappéport kevertek 2. az ital nemhogy hideg nem volt, de szobahőmérsékletű is csak erős jóindulattal és 3. a pohárfedél elrepedt, mégpedig pont az ivásra szolgáló nyílás mellett, így ha inni próbáltam belőle, az egész a nyakamba ömlött. Ráadásul egy teherautó jó tenerifei szokás szerint beparkolt a megállóba. Mivel a busznak egy perc múlva jönnie kellett, kiszaladtam az úttestre, ahol persze egy másik, kisebb teherautó épphogy kikerült, de a buszsofőr szerencsére észrevett. Mindenesetre a buszon mellőztem a kávézást.

Las Mercedes amúgy gyönyörű hely, mint az alábbi kép is mutatja, csak az egészséges kávézóját kell messzire elkerülni.

Helycserés támadás

 San Andrés városka peremén, a barranco mellett van egy kis tér, amelyet szép nagy fák árnyékolnak be részlegesen, és nagyszerű kilátás nyílik róla az Anaga-hegységre. 

Mivel kivételesen viszonylag korán érkeztünk, reménykedtünk benne, hogy le tudunk ülni az itt levő kávézók valamelyikében. Az első helyen nem volt szabad asztal, a másodikon viszont kettő is, csak mindkettő a napon. Az egyiknek a szélét viszont súrolta egy fa árnyéka, így ha két széket tettünk arra az oldalra, nem kellett napon ülnünk. Hamarosan a másik szabad asztalhoz is letelepedett négy amerikai lány.

A rendelésünket egy tizenéves lányka vette föl, aki vélhetően a tulaj lánya volt és hétvégenként segített ki (vagy addig, amíg meg nem érkezik a fizetett pincér, ugyanis távozásunk előtt már egy másik fiatal nőt láttunk az asztalok között sürögni). Kicsit fura volt ugyan, hogy fél perccel a távozása után édesanyja is megjelent, hogy felvegye a rendelést, de mondtuk neki, hogy már megvolt.

Közben az egyik árnyékos asztaltól felálltak az ott ülők. Az amerikai társaság gyorsan lecsapott rá, de mikor hamarosan egy másik árnyékos asztal is felszabadult, átültünk mi is. Nem gondoltuk, hogy ebből komplikáció lehet, lévén rövid keresgélés után a felszolgálók az amerikaiakat megtalálták. Igaz, ők sokmindent rendeltek, vizeket és sangríát, így anyuka és lánya együttes erőfeszítésére volt szükség a kiszolgálásukhoz. A kislány egy lassított felvétel sebességével vitte a poharakat, de az anyja így is rászólt:

- Ne rohanj annyira, kislányom, még elesel!

Mi viszont már tíz perce vártunk, de semmi nem történt, bár a bentről hallatszó csörömpölést mindig úgy értelmeztem, hogy most már tényleg a mi kávénk érkezik. Mikor már kezdtük azt gondolni, hogy kávézónk holtversenybe fog kerülni a cascaisi yachtkikötő cukrászdájával (amiről részletesen itt: https://macskamedve.blogspot.com/2023/06/portugal-vendeglatas.html), a kislány ismét megállt az asztalunk előtt.

- Elnézést, rendeltek már?

- Igen, két cappuccinót és egy croissant-t - feleltem.

- Ja jó, bocsánat, mindjárt hozom.

Ezután anyuka is odajött és megkérdezte, rendeltünk-e már, mire mi töretlen optimizmussal válaszoltuk, hogy igen. Valóban nem telt bele sok idő, és a kislány kihozta a két kávét.  Majd gyanakodva mérte végig az asztalunkat.

- Még hiányzik valami, igaz? Egy croissant?

- Így igaz - feleltük. Valószínűleg a helycsere zavarhatta meg szegényt. Úgy kellett volna tennünk, mint az idős motoros bácsinak, aki velünk egyszerre érkezett, de nem kívánt a napsütötte asztalokhoz leülni, még akkor se, mikor az övéktől átülő amerikaiak felajánlották neki.

- Hozza csak ide a kávémat, kisasszony, megiszom itt a mocim mellett - mondta, és valóban a fa mellett ülve fogyasztotta el, kellemes árnyékban.

Alice a Víz Hegyén

 A túra előtti napon Arcadio írt nekem és Philnek, hogy mikor és hol tud felvenni minket. Velem gyorsan meg is beszélte, Phil viszont ezt válaszolta: "Alice-szel vagyok, ezért külön megyek."

- Ismered ezt az Alice-t? - kérdezte Arcadio, mikor beszálltam az autóba.

- Nem én. Who the f@ck is Alice?

Még érdekesebb volt, hogy mikor Phil behajtott a találkozásra kijelölt parkolóba, nem ült mellette utas.

- Lehet, hogy Alice láthatatlan - vetettem fel. - Esetleg csak Phil képzeletében él.

- Vagy túl fárasztó volt az éjszakája és inkább tovább aludt - tippelte Arcadio. Phil aztán elmagyarázta, hogy Alice külön jön, Puerto de la Cruzból. Vagyis az üzenet írásakor nem volt együtt Alice-szel (aki amúgy a volt salsapartnere), csak nem annyira megy neki a jövő idő (Phil nyelvtudásáról bővebben itt: https://macskamedve.blogspot.com/2023/03/arcadio-es-technologia.html).

Időbe telt, míg Alice megérkezett; mint kiderült, előző nap nem sikerült feltöltenie a mobilnet-egyenlegét. Ezért nem tudott Phillel sem találkozni (Phil küldött ugyan neki google maps-linket, csak ő azt a telefonján nem látta), továbbá a netes üzeneteit sem sikerült megkapnia. Pedig ezekből bőven volt, mivel épp születésnapja volt. Ezen alkalomból Arcadio, az egészséges életmód apostola igyekezett meggyőzni őt, hogy szokjon le a dohányzásról.

- Kimutatták, hogy a dohányosok kevésbé élvezik a szexet. Ez az az érv, ami mindenkit meg szokott győzni. Cigizni akarsz vagy szexelni?

- A szex azért nemcsak ezen múlik - jegyeztem meg. - Hanem például a lehetőségeken.

- Igen, mert hiába nem dohányzik az ember, ha nincs kivel szexelni - állapította meg Alice. Carlosnak erre is volt megoldása:

- Na ilyenkor folytatja a dohányzást.

Az hamar kiderült, hogy előző nap nemcsak nálunk esett az eső, hanem itt a Teno-hegységben is. A faluból kiérve egy elhagyatott birtokon ringlófát találtunk, a magasabban levő ágakon már volt néhány érett gyümölcs. Carlos felnyúlt értük, mire a leveleken megrekedt összes víz a nyakamba zúdult.

- Köszi a zuhanyt, igazán nem kellett volna - jegyeztem meg.

- Jó sok víz van itt - állapította meg Arcadio.

- Hát végülis a Víz Hegye - jegyezte meg bölcsen Alice.

A Víz Hegyét, nevéhez méltón, dús vadon borította; ezek nem esőerdők, hanem köderdők, amelyek a leszálló felhőkből veszik fel a vizet. A fák törzsét vastag moharéteg borítja, az összevissza álló ágakban és kövekben pedig Arcadio különböző alakokat vélt felfedezni, például egy ponton figyelmeztetett minket egy alvó vaddisznóra, máshol ijesztő maszkot látott a sziklán:

Ez valóban olyan erdő, ahol a fáknak is füle van, de szeme és szíve bizonyosan:

Az erdő szépségeivel éles ellentétben állt Erjos egyetlen nyitva tartó kocsmája, ahová túra után betértünk. Inni akartunk Alice egészségére, a kocsmárosnő azonban közölte, hogy nincs sör (semmilyen!), mert vasárnap zárva voltak. Ezt kevésbé éreztük meggyőző magyarázatnak, lévén most már kedd volt, a sör egyébként sem arról híres, hogy könnyen megromlana. Ráadásul a pult mellett álló HMCS-k előtt konkrétan sörösdobozok álltak, bár mint Phil megállapította, a legolcsóbb szupermarketlánc saját márkás termékéből, tehát annyira nem bántuk, hogy mi nem kaptunk belőle. Viszont ekkor jöttem rá, hogy talán én is bakot lőttem a rendelésemmel.

- Lehet, hogy nem volt jó ötlet kávét kérnünk - súgtam oda Philnek. - Tartok tőle, hogy elég szar lesz.

Kihozták a kávét, Phil belekortyolt.

- Juj, ez nagyon rossz! Keserű!

- Ajaj, ha már egy angol is rossznak mondja a kávét, akkor tényleg szar lehet.

Többszörös zenei aláfestés

 La Orotava híres a vallási ünnepeiről, de ezek közül is kiemelkedik a Corpus Christi. Ilyenkor a lakosok az utcák kövére színes homokból és szárított virágszirmokból képeket készítenek, amelyeknek az egész szigetről csodájára járnak. Ráadásul a különböző városrészek különböző napokon kerülnek sorra - a mi környékünk éppen ma, így már reggel fél nyolc körül megkezdődött a sürgölődés, kora délutánra pedig az egész utcánkat, a szomszéd utcákkal egyetemben, képek sora borította.

Az esti mise után megindult a körmenet, hogy végigvonuljon a feldíszített utcákon. A zászlóvivők igyekeztek óvatosan lépkedni a mintákon, ám az elsőáldozók kevésbé vették komolyan a dolgot, és széttaposták, sőt olykor cipőjükkel szándékosan elkenték a kemény munkával megrajzolt alakokat. A fő problémát mégsem ez okozta, hanem a szembe szomszédunk, aki szintén hozzá akart járulni az ünnepséghez, ezért két hatalmas hangfalat tett ki az ablakba és ezeken különböző egyházi zeneműveket játszott. Én rögtön sejtettem, hogy ebből baj lesz, a körmenetet ugyanis hagyományosan fúvószenekar kíséri. Távolról hallottam is a hangjukat, mikor a körmenet eleje befordult az utcába, és legnagyobb döbbenetükre hirtelen megszólalt az ablakból Bach. Az egyik pap gyorsan átlátta a helyzetet, előreszaladt a menet elé és felkiabált:

- Pedro, állítsd le a zenét! A körmenettel is jön zenekar!

- Hol van az még?

- Itt vannak már a sarkon!

- Jó, de legalább addig hadd, amíg meg nem jelenik az oltáriszentség!

A pap nyitott volt a kompromisszumra, és így történt meg, hogy formabontó módon a körmenet a hangszórókból jövő zenére vonult be az utcánkba - a képen jól látszik az oltáriszentség mögött tétlenül vonuló fúvószenekar.

Mikor az oltáriszentség megállt pont a házunk előtt, Pedro leállította a zenét, a pap rövid áldást mondott, és ezután a zenei kíséretet átvette a fúvószenekar. Őszintén szólva, bár ők szerepeltek az eredeti programban, kevésbé élveztem ezt a szakaszt - egyrészt állati hangosak voltak, másrészt repertoárjuk három zeneszámból áll, amiket épp eleget hallottam már a húsvét előtti körmeneteken. Szóval Pedro tulajdonképpen javított a hangulaton.