Tenerife és Magyarország kevés közös jellemzői közé tartozik, hogy esős és ködös időben teljes közlekedési káosz alakul ki. Noha jó korán elindultam otthonról, 8 körül kénytelen voltam írni Luis Miguelnek, hogy nem fogok időben odaérni a megbeszélt találkozóra. Szerencsére Luis Miguel eljött értem a buszállomásra, így nemcsak hogy időben odaértünk a túra kiindulópontjához, de mi voltunk az elsők. 9 körül Arcadio írt a közös csetbe, hogy Santa Cruzban az Alcampónál (magyarul Auchan) baleset történt, Gloria bent ragadt a dugóban és késni fog. Nem sokkal később Julio, aki láthatóan nem nézte a korábbi üzeneteket, hangüzenetet küldött, miszerint "be van itt dugulva az egész az Alcampónál, nem tudom, mi történhetett". Végül félóra késéssel befutott mindenki.
- Elküldtem a csetbe a túraútvonalat, ugye? - kérdezte Arcadio.
- Nem - feleltük az igazságnak megfelelően.
- De emlékszem, hogy küldtem valamit.
- Igen, egy térképet a kiindulási pontról. De útvonalat nem küldtél.
- Tök szervezetlenek ezek a túrák - méltatlankodott Julio, akinek soha semmi se jó. - Idejövök, azt se tudom, merre fogok menni...
- Vedd úgy, hogy meglepi - győzködtem, de ekkor Arcadio már tényleg átküldte az útvonalat. Ehhez képest továbbra is a telefonját bújta, időnként Bernardóval konzultálva.
- Most mit kerestek? Már megvan az útvonal - kérdeztem. Arcadio megmagyarázta:
- Igen, de az időjárásra való tekintettel keresek egy másikat, ami kevésbé meredek.
Végül csaknem háromnegyed óra késéssel indultunk el, miután Arcadio figyelmeztetett mindenkit, hogy hozzon túrabotot és esőcuccot, és ő maga is felszerelkezett egy hatalmas élénksárga, Johnnie Walker feliratú esernyővel. Pár száz méter után rájött, hogy a túrabotjait a kocsiban felejtette, de úgy vélte, a becsukott esernyő tudja majd őket pótolni.
A ködben valóban nedves és csúszós volt a talaj, és Julio, aki bot nélkül és városi bakancsban jött, egy ponton meg is csúszott egy kicsit. Arcadio rögtön kiselőadást tartott neki a túrabotok fontosságáról, és ennek kapcsán juthatott arra a következtetésre, hogy mégis szüksége van a sajátjaira.
- Menjetek tovább, én visszamegyek a botokért és utolérlek titeket! - mondta és visszafordult. Mi továbbmentünk az első olyan pontig, ahol két turistaút találkozott, és ott megálltunk. Mikor azonban már gyanúsan sokáig vártunk, megkértem Bernardót, hogy hívja fel Arcadiót, mi van vele - máskor is előfordult, hogy elveszett (ld. https://macskamedve.blogspot.com/2023/04/elveszett-turavezeto-barrancoban.html), sőt egy túrán, amin szerencsére nem voltam ott, el is törte a lábát. Ezúttal hál'istennek nem történt ilyesmi, viszont nem értette pontosan, hol is vagyunk.
- Ott, ahol az egyik irányba Vallesecó, a másik irányba Taborno felé lehet lemenni - magyaráztam.
- Ti mind ismeritek ezeket a helyeket? - ámuldozott Julio. - Nekem lövésem sincs, hol vagyunk.
- Akkor ti egyenesen mentetek tovább? - esett le végre Arcadiónak a megoldás. - A ház mögött el kellett volna menni balra.
Ezen most már utólag nem tudtunk segíteni, így Bernardo átvette a túravezetést és elindultunk lefele Roque Negro felé, kivéve Gloriát és Luis Miguelt, akik visszafordultak. Már elkönyveltem magamban, hogy Arcadiót elvesztettük (sőt, egy darabig Julióról is ezt hittem, de ő utolért minket), de mikor leértünk a felhő alá és elénk tárult a völgyben Roque Negro, Arcadio is megjelent mögöttünk.
Kiderült, hogy amerre ő ment, az csak egy kitérő volt egy kilátóponthoz (aminek a ködben nem sok hasznát vettük volna). Túrabotok viszont továbbra se voltak nála.
- Azt hittem, otthagytam őket a kocsi előtt a földön, de ott nem voltak, és a kocsiban sem. Lehet, hogy a múltkori túra után elfelejtettem eltenni őket és elvesztek. Pedig jó drága botok voltak, az ördög vigye el!
Később Arcadio mégis arra a következtetésre jutott, hogy amikor a kamásliját fölvenni Luis Miguel kocsijának nyitott csomagtartójához támaszkodott, kieshettek a túrabotok és talán ott vannak a csomagtartóban. Szerencsére ez a sejtés beigazolódott, mikor visszaértünk az étteremhez, ahol meglepetésemre Gloria és Luis Miguel még mindig ott kávézgattak - ez igen canario dolog, ha figyelembe vesszük, hogy több órája várhattak minket a körülbelül 10 fokos teraszon. Julio magyarázata rávilágított az esetleges okokra:
- Én azért jövök fel északra, hogy fázzak már egy kicsit! Olyan uncsi, hogy Candelariában mindig meleg van!
A ház bora szerencsére segített a testünknek és az érzéseinknek is felmelegednie.
- Köszi szépen a túrát, Arcadio! - mondta Julio. - Szeretek veled túrázni, olyan jó túrákat csinálsz!
- Így igaz! - kontrázott Manolo, aki közben az asztal alatt a túrakutyának dobálta a kecskesült maradékát, nehogy vád érje, amiért kárba vész. - Akkor is tök jók a túráid, ha nem is vagy ott!
