Elfuserált Mozart

 A turistalátványosságok környékén szezonban nem ritkák az élő szobrok. Persze a schönbrunni kastélynál is előfordulnak: mikor 2019. decemberében a karácsonyi vásárba mentünk Dr. Cicáékkal, egy hatalmas panda parádézott a kastélybejárat előtt.

- Jé, egy szexuális zaklatás panda! - lelkendezett Dr. Cica, ami - lévén a panda épp nagyon lelkesen ölelgetett egy kisgyereket - nem feltétlenül volt annyira vicces.

Most azonban le vannak zárva a határok, se múzeum, se állatkert, nem jönnek a turisták. Épp ezért múlt héten kétszer is meglepetten fedeztem fel egy aranyszínűre festett Mozartot, aki egy kis talapzaton állt, előtte a földön szintén aranyszínű sapkája. Nem sok pénzt láttam a sapkában, ami nem is csoda. Hétköznap délelőtt volt; ilyenkor a kastélyparkban főleg futók, nordic walkingosok, egy-két sétáló nyugdíjas és szerelmespár jár, meg kedvencem, az egyedül petanque-ozó bácsi. Ezen csoportok egyikét se képzelem úgy, hogy gyakran adakozna élő szobroknak. Egy rövid megfigyelés tanúsága szerint (ami a mindig marha lassan váltó piros lámpának köszönhető) konkrétan észre sem vették. Ez Mozartot eléggé frusztrálhatta, mert egy ponton figyelemfelkeltés céljából énekelni kezdte a "Happy birthday to you" című klasszikust - sajnos olyan végtelenül hamisan, hogy az eddig őt csak ignoráló turisták felgyorsított léptekkel húztak el mellette.

Amikor futás után kijöttem a parkból, Mozart valami brit popszámot énekelt. A szövege ismerősnek tűnt, de a dallam annyira köszönő viszonyban sem volt az eredetivel, hogy nem ismertem fel.

(a képen a kastély részlete, Mozart nélkül)

Vagdalkozás

 Jó kemény héjú kenyeret vettem, András kedvenc (ámde életlen) piros nyelű késével sehogy sem boldogult vele.

- Szúrd bele a hegyét először, akkor könnyebb vágni - javasoltam.

- Te akarsz engem vágni tanítani? Én már akkor vágtam, amikor te még...

- Bocsi, nem én vagyok az idősebb?

- Már akkor vágtam, amikor te még azt nézted, hogy hova pisiljél!

- Szóval már csecsemőkorodban is vágtál? Mit vágtál akkor, a fütyidet?

- Képeket vágtam.

- Ja, hülye fejet valószínű vágtál, mert az most is megy.

- Hű, de humorosak vagyunk - vetette be András azt a mondatot, amit akkor szokott, mikor nem jut eszébe jó válasz.

- Ellentétben veled?

- Igen, mert én humoros vagyok!

Hajgumi

Mikor beléptem, a többiek már nagyban beszélgetésben voltak.

- Mondj valamit a hajgumiról! - intézte hozzám az első kérdést Patri. Azt gondoltam, azért tette, mert éppen kiszedtem a gumit a hajamból.

- Azért szedtem ki, mert most már nem dolgozom, ezért nem probléma, hogy az arcomba jön. - Úgy éreztem, többet kell mondanom a témában. - De van egy nagyon spéci cicás hajgumim is, amit a Julitól és a Vikitől kaptam.

- Azért került szóba ez a téma, mert Juli azt álmodta, hogy hajgumit keres - magyarázta Patri. - Én is szeretem, ha nincs a hajamban hajgumi. És neked, Mari, mi a mondanivalód a hajgumikról?

- Nem hordok hajgumit, két centis a hajam!

- Én ezt az egész témát nem is értem - szólt közbe Guszti. - Hajj, gumi-abroncsok vannak az út mentén?

Az új emberek kevésbé röhögtek, és leesett a tantusz: mivel Gusztinak ki volt kapcsolva a kamerája, nyilván nem tudják, hogy egy kopasz ember hozzászólását hallották. Úgy gondoltam, ezt szóvá kéne tenni.

- Guszti, vannak, akik nem értékelik ezt a poént, mert nem látnak téged!

- Hidd el, ők a szerencsések.

A sütis lányok

December utolsó hetében fedeztem fel, hogy Handelskainál is van McCafé, ráadásul nem a plázában, vagyis lockdown idején is nyitva van. A héten kétszer mentem oda, nagyjából ugyanabban az időpontban, és mindkétszer belefutottam a sütis lányokba. Hárman voltak, fiatal csajok hosszú kabátban, kávét és sütit vettek, csakhogy ez sosem történt komplikációk nélkül.

Meglepetések a zoomon

A Melegség és Megismerés idei első zoom megbeszélésének a felvezetés volt a legszórakoztatóbb része. Andi például egy buszról, maszkban jelentkezett be.
- Bocsi, még a buszon vagyok, de mindjárt hazaérek.
Ekkor kapcsolódott be Zsolti, aki meglepve nyugtázta Gábor új frizuráját, pontosabban annak a hiányát.
- Jé, de kopasz vagy!
- Hozzád öltöztem - kontrázott Gábor. Eközben Andi hazaért, amit onnan tudtunk, hogy bekapcsolta a gépét is, viszont közben a telefonján is kapcsolatban maradt, így két dobozon is szerepelt a neve.
- Andi most két példányban van? - kérdezte Zsolt.
- Igen, akkora az egóm, hogy egy zoomba nem fér bele - felelte Andi. Én leginkább azon szórakoztam, hogy a "Labrisz Leszbikus Egyesület" neve nem fért bele a képkockába, így az nemes egyszerűséggel "Labrisz Leszbik"-re rövidült.
Végül Dani is bejelentkezett Costa Ricából.
- Ott milyen idő van most? - kérdezte Kövi.
- Hát most sokkal jobb idő van. A nyár brutál forró, de így most éjszakára akár 16-17 fokig is lehűl.
Dani láthatóan akart még mondani valamit, de a zoom máshogy gondolta, mert megmerevedett a képe.
- Olyan hideg van ott, hogy a zoom is lefagyott - kommentálta Kövi.

Az önállósult szatyor

A NANÉ-s szatyromat (ami igazából Andrásé, mert neki adtam, de apróságokon nem kell fennakadni) szépen visszatettem a helyére, a tároló alsó rekeszébe. Ehhez képest mikor legközelebb odanéztem, a földön volt. Persze az ilyen felakasztós tárolókból könnyen kiesnek a dolgok, nem foglalkoztam vele különösebben. Mikor viszont legközelebb odanéztem, már jó fél méterre volt előző helyétől. Ekkor kezdtem figyelni az eseményeket, és ezt láttam:

A macskaszív - karácsonyi történet

A Ladánybene 27 "Kell egy ház" című dalának (https://www.youtube.com/watch?v=Vdqs94UoutI) van egy része, hogy "a rasztaszív örökké dobog". Ezt én úgy szoktam énekelni, hogy "a macskaszív örökké dobog." De hogy mekkora szíve van egy macskának, azt illusztrálja ez a kedves történet. 

Hajlamos vagyok Andrásnak nagyméretű ajándékokat venni, amiket nem praktikus becsomagolni. Ezért az ajándékozáshoz a színes ágytetőmet szoktam használni, miszerint ezzel terítem le az ajándékokat. Ezt már megpróbáltam aznap, hogy hazahoztam András ajándékát, a fehér szintetizátort. Reménytelen volt, ugyanis Folti azonnal megtámadta az ágyterítőt (ezzel szoktunk torreádorost játszani) és lerántotta a dobozról. Jobb híján elpakoltam a szintetizátort a ruhafogasok mögé, és csak ma délelőtt húztam elő. Rátettem a további ajándékokat (Andrásnak és Foltinak), rá az ágyterítőt. Folti persze kilőtt és azonnal bemászott az ágyterítő alá, viszont kellemes meglepetésemre nem rántotta le. Az igazi meglepetés azonban csak akkor ért, amikor lelepleztük az ajándékokat. - Itt az ajándékod az ágyterítő alatt - mondtam Andrásnak, aki felemelte az anyagot és alóla kigurult - Folti játékegérkéje. A jószívű cica nemcsak hogy nem szabotálta az ajándékozási szertartást, de még saját egerét is odaadta ajándékba! Meg kell a szívnek szakadni.