Best of Budapest Pride 2021

A 25. Pride felvonulás olyan nagy volt, hogy a vicces tábláknak csak töredékével találkoztam. Például sajnos elkerült a "Ha a 4 fal között csinálom, Orbán Viktor akkor is látja" tábla. Helyette itt pár saját gyűjtés, köztük egy pride kutya.

Creative Nails

Gáborékkal futottam össze a metrón, de mondtam, hogy leválok tőlük, mert a metróperonon találkozom Juditékkal. Ők azonban már ott vártak, meglepetésemre hárman: mégis hoztak egy gyereket (a legnagyobbat). Elindultunk felfelé a mozgólépcsőn. - Végül a szebbik kocsival jöttünk, mert 6-an jöttünk - mondta Judit. Kicsit bizonytalanul pillantottam hátra a mögöttünk álló 2 db családtagra, mire hozzátette: - A kicsiket a nagyszülőknél hagytuk. - Ja jó, mert már gondolkoztam, hogyan mondjam meg neked tapintatosan, hogy a jelek szerint hármat elhagytatok. A Madách téren a kordonokon belül tömeg volt, úgyhogy egyelőre kívül helyezkedtünk el. Már itt is akkora zaj volt, hogy nem hallottam, mikor Ádám hívott, aztán ő nem hallotta, hogy én hívom, végül negyedik próbálkozásra sikerült beszélnünk. Kiderült, hogy meggondolta magát, mégis jön felvonulni. Körbenéztem valami referenciapontért, ami alapján megtalálhat minket; mögöttünk az épület oldalán a "Creative Nails" felirat díszelgett. Megmondtam Ádámnak, hogy ez előtt vagyunk, majd apukámnak is megírtam sms-ben. Közben elhúzott mellettünk egy svéd, aki országa zászlóján kívül nagyjából csak egy úszónadrágot viselt. - Ez a megfelelő öltözék ebben a melegben - állapította meg István. - Hát csak az ilyeneknek is lehet kockázata. A bécsi pride-on volt egy fickó, aki egy fém faszvédőn kívül semmi mást nem viselt. Nagyon sajnáltuk, mert a fém ugye jó hővezető, és akkor is 30 fok volt. (Bitezsóti képein amúgy a svéd már visel egy farmersortot; valszeg megkérték, hogy visszafogottabban öltözzön fel.) Közeledett a három óra, és István felvetette: - Be kéne mennünk a kordonon belülre, mert azt írták,hogy később lehet, hogy már nem fognak beengedni. Másoknak is eszébe jutott ez, mert a mellettünk levő beengedőpontnál már szép sor állt. Rájöttünk viszont, hogy az út túloldalán is van egy, és azon szépen besétálhattunk. Viszont rájöttem, apukám és Ádám így hiába keresnek majd a Creative Nails alatt. - Van itt valami viszonyítási pont, amit mondhatok nekik, hogy hol vagyunk? - Itt kezdődik a fasor, álljunk oda a végébe. - Jó ötlet. Ott legalább egy kis árnyékot is kapunk. A fasor túloldalán mentek a beszédek, de semmit sem hallottunk belőlük. Viszont Ádám hamarosan felhívott, hogy megkapta az sms-emet és ő is a fasor végében áll, mégsem lát minket. Felnéztem és tőlünk pár méterre megláttam a fák mellett. Miután kiabáltam egy kicsit, észrevett és odajött hozzánk. - Itt voltál tőlünk 3 méterre - jegyeztem meg. - Az semmi, de itt mentem el mögöttetek, és egy kicsit finoman odébb is toltalak, hogy el tudjak menni. Már csak apukámat kellett megtalálni, ami nem tűnt könnyű feladatnak. Felhívtam, de közölte, hogy mindjárt lemerül a telefonja (nem, nem tudom, miért nem töltötte fel délelőtt). De szerencsére aztán előkerült. - De hol van az a Creative Nails tábla? - Ott - mutattam a házra -, csak aztán be kellett jönnünk a gyülekezési területre. - Ja, én ilyen kézben tartós felvonulási táblát kerestem!

Mrs. Holowitz

 Megkérdeztem Andrást, hogy ízlik életem első sóletje.

- Hát azért Mrs. Holowitz nem így csinálta volna.

- Mrs. Holowitz?

-  Mrs. Holowitz.

- Nem Wolowitz? - kérdeztem, az Agymenőkben (bár leginkább csak hang alapon) szereplő jiddische máméra utalva.

- Nem, Holowitz.

- Kicsoda Mrs. Holowitz?

- Na kicsoda Mrs. Holowitz?

- Kicsoda Mrs. Holowitz?

- Kicsoda Mrs. Holowitz?

- Ugye tudod, hogy ha Howard anyukájára gondolsz, ő Wolowitz?

- Holowitz, Wolowitz, nem mindegy?

(Kép: ez a legtöbb, amit látunk Mrs. Wolowitzból a sorozat során, Howardék esküvői jelenetében. Forrás: bigbangtheory.fandom.com)

Védettségi igazolvány

 A magyar védettségi igazolvánnyal még a Magyarországon élőknek is meggyűlt a baja. A tesóm például kétszer is igényelte online, de nem kapta meg, csak mikor személyesen bement a kormányablakba. Flórisnak hónapokkal a betegsége után érkezett meg a kártyája - lejárati dátuma pedig az átvétel másnapja volt. De mindez semmi ahhoz képest, amit a külföldön élő magyarok kapcsán cirkuszoltak.

Először ugye azt mondták, hogy csak a Magyarországon oltottak kaphatnak védettségi kártyát, viszont Magyarországon csak a magyar kártyát fogadják el, semmilyen külföldi oltási igazolást nem. Már beletörődtem, hogy egész nyáron csak parkokban és teraszokon találkozhatok majd a magyarországi barátaimmal, mikor a magyar kormány bejelentette: május 21-től a külföldön élő magyarok is kérvényezhetik a védettségi kártyát ügyfélkapun keresztül. Ennek persze elsődleges feltétele, hogy az illető képben legyen a magyar bürokráciával: Peti kétségbeesetten írta fel a Facebookra, hogy nem tud kártyát igényelni, mert nincs kormányablaka. Én viszont tudtam, hogy arra nincs is szükségem, csak azon aggódtam, hogyan tudom igazolni, hogy oltott vagyok. Lefotóztam a kis sárga oltási könyvemben azt az oldalt, amelyen szerepel az oltásaim típusa és időpontja, meg a nevemet tartalmazó első oldalt is, és reméltem, el fogják hinni, hogy ugyanannak a füzetkének a részleteit látják. Igazából olyan rettenetesen nem bíztam abban, hogy meg is kapom az igazolványt (főleg nem 15 napon belül, ahogy ígérték), de még így is jól jártam: ugyanis ekkor még korlátozva volt a magyarországi beutazás, viszont ha az ügyfélkapura érkezett átvételi elismervényt lobogtatva bemondtam, hogy "a védettségi kártyámért megyek", az megfelelő határátlépési indoknak minősült (azt nem nézték a határőrök, hogy ténylegesen ki is lett küldve a kártyám vagy sem). 

András velem egy napon kérvényezte a védettségi igazolványát, és az övé kb. 2 hét múlva meg is érkezett. Ez némi reményt öntött belém, de 3 hét múlva csak egy emailt kaptam, miszerint bocsika, a védettségi igazolványok kibocsátása elhúzódik. De ebből legalább annyi kiderült, hogy hittek a telefonnal készített két képecskének és tényleg fogok kapni valamit.

A múlt héten viszont már nagyon szerettem volna megkapni a védettségi kártyámat, ugyanis kinéztem magamnak néhány pride-programot, és ezek egy része zárt térben volt. Nagy reményekkel mentem haza szombaton, de kártya persze sehol (5 héttel és egy nappal a kérvényem benyújtása után). Aliz felajánlotta, hogy vigyem el az övét, úgysem ellenőrzik a nevet, de nem akartam a helyszínt bajba keverni azzal, hogy svindlizek (tudom, hogy pride-programok meghiúsítására bármilyen ürügyet felhasználnak). Szóval őszintén megmondtam a kapuban, hogy nincs magyar védettségi igazolványom.

- Már van itt egy hölgy, aki hasonló cipőben jár.

- Viszont tudok mutatni ilyet - mutattam fel az osztrák oltási igazolványomat. Ezt kollektíven megcsodálták, majd azt mondták, hogy ezzel természetesen bemehetek. Sőt, még ötletet is adtam nekik, mert a másik külföldön oltott résztvevőtől megkérdezték, neki nincs-e valami papírja. Sajnos volt ugyan, de nem nála, úgyhogy abban maradtak: üljön le kint a nyitott ablak mellett, onnan is tökéletesen hallja majd a beszélgetést.

Ádámmal péntek este terveztünk menni egy másik pride-os beszélgetésre, de felkészítettem rá, hogy esetleg nem jutunk be (mármint ő bejuthatna, de nélkülem nem akart). Ehhez képest pénteken (15 nap helyett 6 héttel a kérvényezés után) megkaptam a védettségi kártyámat. Igen örültem neki, de a rendezvényre belépéskor nem ellenőrizték. Sőt, nem ellenőrizték abban a vegán étteremben sem, ahová a program után beültünk. Jó, mi voltunk az egyedüli vendégek (ami amúgy elég szomorú péntek este), de ezzel együtt is meglepődtem.

Másnap Magyarország kormánya bejelentette, hogy mostantól védettségi igazolvány nélkül is látogathatók a rendezvények és a vendéglátóhelyek. Pont annyi ideig vettem hasznát a kártyámnak, mint Flóris.

Piaci rés poliptenyésztőknek

 Mint sok más intézménybe, a CEU könyvtárába is csak negatív teszttel vagy oltással, illetve gyógyultságot igazoló irattal lehet bemenni. Ezeket az ember jellemzően a telefonján tartja. Tehát az épületbe érkezéskor elő kell venni a telefont, valamint a tagsági kártyámat, amivel be tudok menni a kapun, valamint illenék kézfertőtleníteni is, és ha az ember épp könyvet hozott vissza, az is ott van nála. Sportszerű nehezítésként én még korábban vettem egy elviteles kávét is, és mindezekhez volt kettő kezem. Szóval izgalmas és nem rövid művelet volt, amíg a telefonomon megnyitottam a megfelelő oldalt és megmutattam a biztiőrnek, hogy bizti nem vagyok covidos.

- Bocsánat, nincs elég kezem - szabadkoztam.

- Nem baj, ha megkapja a második oltást, nő még néhány és nem lesz probléma.

- Akkor kínait kellett volna kérnem. De igazából arra gondoltam, hogy jól jönne nekem egy kis házi polip. ami itt ülne a nyakamban és ilyenkor megfogná a dolgok egy részét.

Csináld magad orrturka

 A vendéglátóhelyek megnyitása után András első szabadnapján mindketten elmentünk Covid-tesztre, hogy este utólag megünnepelhessük mindkettőnk születésnapját plusz az évfordulónkat. A Stadthalléba kértünk időpontot, amit én majdnem lekéstem, mert egyrészt rosszul tudtam, hogy a metrótól melyik irányba kell menni, másrészt rossz bejárathoz mentem (András megírta, hogy elöl kell bemenni, na de egy sportcsarnoknak vagy minek mégis melyik az eleje?) Aztán persze nem találtam a telefonomon a QR-kódomat, kerestem vagy ezer évig, míg kiderült, hogy nem is az kell, hanem az időpontról a visszaigazolás. Szóval eltartott egy darabig, míg bejutottunk.

Odabent az a meglepetés ért, hogy szemben a budapesti tesztelőhellyel, ahol az én szerepem kimerül az orrturka elviselésében, itt aktív szerepet kellett vállalnunk: az orrturkás pálcát egy üvegcsével odaadták nekünk, hogy kavargassuk egy kicsit, majd rácsöppentették a gyorstesztre. Ezt követően a középre elhelyezett asztalok egyike mellett kellett ácsorognunk 15 percig, figyelve, hogy megjelenik-e csík a teszten. Az enyémen elkezdődött valami.

- Ez azt jelenti, hogy meg fogsz halni - mondta András.

- Hát előbb-utóbb biztos.

A 15 perc után oda kellett mennünk egy pulthoz. Ott szerepelt egy felirat, amit nem értettem, mindenesetre letettem a tesztemet a pultra. Mint kiderült, a felirat azt jelentette, hogy semmit ne tegyünk a pultra, a tesztet sem... Ettől függetlenül megadták a negatívat.

Most, hogy letelt a 22 nap az első oltás után, többé már nem kell orrturkára járnunk. Tündinek viszont igen, mert ő pont a kijelölt időpontban beteg volt és nem tudták beoltani. Ez a mai napon több nehézséget okozott neki, mert egy barátnőjét kísérte el a kórházba, hogy tolmácsoljon neki. A kórházban közölték, hogy a betegeket letesztelik ott helyben, de a kísérőket nem, menjen el egy tesztközpontba. A tesztközpontban azt mondták, hogy tévedés, a kísérőnek is jár a teszt a kórházban, menjen oda. Visszament a kórházba, ahol már elunták a dolgot és beengedték teszt nélkül. Azt gondolta, jól megúszta a dolgot, csak azt felejtette el, hogy délután meg velem találkozik egy kávézóban.

- Láthatnám a teszteket? - kérdezte Denise, a Bécsbe szakadt afroamerikai üzletvezető. Elsőre nem értettem, aztán rájöttem és büszkén mutattam a kis sárga oltási füzetkémet. Tündi előhalászott egy házilag végezhető gyorstesztet a táskájából.

- Van nálam teszt, jó az, ha itt megcsinálom?

Denise elfogadta a megoldást, Tündi pedig kibontotta a dobozt.

- Azért nem itt fogom csinálni, mégiscsak esznek körülöttünk - mutatott Tündi a mögötte ülő társaságra.

- Nekik háttal vagy, engem meg nem zavar - nyugtattam meg. Igazából észre sem vettem, hogy megcsinálta az orrturkát, csak azt, amikor kinyitotta az üvegcsét, belehelyezte a pálcikát, majd az üvegcsét egy óvatlan mozdulattal fejjel lefele fordította.

- Basszus,  kiöntöttem a folyadékot! - kiáltotta, és megpróbálta a gyorstesztre csöpögtetni azt a keveset, ami az üvegcse kupakjában landolt. - Na mindegy, így biztos nem lesz csík, és az a lényeg, hogy ne legyen.

- De, kell valamekkora csík, de csak rövid. Szaladj ki a patikába és kérj egy másik tesztet.

- Nem lehet, már elhasználtam az e havi adagomat - célzott arra, hogy havonta öt ingyenes gyorsteszt jár minden Ausztriában biztosított bécsi lakosnak.

- Nekem meg nem jár, mert magyar TB-m van.

- De lehet, hogy nem is volt benne több. Vagy hova ömlött? - tűnődött Tündi, míg fel nem fedezte a vizes foltot a ruháján. - Ja, ide. - Visszatért a gyorsteszthez és az üvegcsét fejjel lefelé fordította a gyorsteszt fölött, ütögetve próbálván kipréselni belőle az utolsó cseppeket.

- Ez jó ötlet, hátha az ütögetéstől is lesz valamennyi csík - ismertem el. Valóban megjelent egy egész rövid csíkocska a teszt szélén, sokkal közelebb a széléhez, mint nekem volt a Stadthalléban. Tündi viszont arra jutott, hogy jóleszezígy, és mikor Denise arra járt, megmutatta neki. Láthatóan Denise-nek is megfelelt, így igazából mindenki jól járt, kivéve Tündi összetaknyozódott ruháját.

(kép: Egészségkalauz)

Ha én tudnám a szöveget...

 A Nyugati téren pólós-farmeros lány készül énekelni, kezében gitárral. Kicsit hangol majd belekezd:

-Ha én ajtó volnék... - Itt gyanús lett neki, hogy nem így kezdődik, és újrakezdte:

- Ha én ablak volnék / Nemcsak egyszer nyílnék / Minden évben négyszer... - Rájött, hogy a "Virágba borulnék" kevésbé passzol az ablakhoz és újra megállt. Ekkor kicsit elnyomta a hangját a forgalom; mikor legközelebb hallottam, magabiztosan újrakezdte: - Ha én ablak volnék /Akkora nagy lennék...

Itt legalább a versszak összejött, láthatóan azonban odáig nem jutott el, hogy egy "Ha én rózsa volnék" című dalnak vajon mi lehet az első sora.

Tini, ha ezt olvasod, inkább kerüld el a Nyugati teret, saját érdekedben.