Játéknap

 Itt a tavasz, és ezt az állatok is érzik. Pénteken Schönbrunnban mindenki játszani akart. A kis hiúz a lesből támadást gyakorolta - többszöri próbálkozás ellenére csak a felkészülési fázist tudtam lefilmezni, utána mindig gyorsabban futott, mint ahogy én a telefont mozgatni tudtam.

Az akció erősen emlékeztetett az én Foltikámra, aki pont aznap reggel a németóra során úgy ugrott át a fejem fölött, hogy a némettanárom frászt kapott tőle. Én viszont már megszoktam, ahogyan láthatóan a hiúzmama sem lepődött meg: épphogy csak elfordította a fejét, mikor csemetéje átugrott fölötte, de napozott tovább.

Finja, az állatkert és egész Bécs kedvenc jéghercegnője anyukájával medencés bulit tartott:

Egyébként Finja más játékokban is kiváló. Az újság is megírta, hogy pár napja néhány látogató reklamált, miszerint kedvenc jegesmacijukat az állatkert feketemedvére cserélte. Hamar kiderült a turpisság: Finja volt az, csak belehempergett a sárba. Nyilván ezt a játékot tanulta el tőle az a néhány nagyon koszos pingvin, akiknek ráadásul a medencéjét is éppen leeresztették, így nem tudtak játék után megmosakodni.

A gibbonok szokásuk szerint légtornászmutatványokat végeztek a kötelekből és ágakból álló akadálypályájukon. Egy kismajom még anyjába kapaszkodva nézte a többiek mutatványait, és meg is állapítottam: biztosan túl fiatal még, hogy részt vegyen a játékban.

A kismajom azonban kiolvashatta a fejemből a gondolatokat, és rögtön ki is kérte őket magának. Elengedte anyukáját és hamarosan ő is a köteleken himbálódzott.

Nem mindenkit sikerült azonban játék közben meglepnem. Úgy tűnt, a gepárdcsalád már korábban letudta a hancúrozást - ők már a jól megérdemelt pihenésüket töltötték.

Csajos témák

 A beszélgetés kezdetén Juli lelkesen mesélte, hogy aznap volt fodrásznál. Ezenkívül megmutatta az új körömlakkját is, amit a csomagolásmentes boltban vett.

- És hogy nem volt becsomagolva?

- Ugyanolyan üvegben volt, mint minden más körömlakk. Csodálkoztam is, mit keres a csomagolásmentes boltban, de lehet, hogy valami természetes alapanyag. Biztos vannak természetes anyagok is, amik ragadnak az ember körmére.

- Hát én el tudok képzelni olyan természetes anyagokat, amik ráragadnak a körmömre - jegyeztem meg, - de annyira nem szeretném, hogy ráragadjanak.

Ekkor csatlakozott Dávid, és elkezdtünk arról beszélgetni, hogyan hat a Covid a személyes költségvetésünkre. Mindannyian megállapítottuk, hogy mivel nem lehet utazni és szórakozni járni, sokkal olcsóbban kijövünk - kivéve Dávidot, aki csodálkozva állapította meg, hogy rengeteg pénze elmegy, pedig csak három hobbija van: a kerékpározás, a gitározás és a kávézás, és ebből csak az első kettőre költ pénzt. Juli ekkor megkérdezte, mennyibe került az új irodaszék, amin Dávid éppen ül. Kiderült, hogy kétszázezerbe, mi meg elgondolkodtunk: kész mázli, hogy a lakberendezést nem tekinti hobbijának.

Dávidot hívták telefonon, úgyhogy rövid időre lenémította magát és a gépét, mi pedig arról beszélgettünk, hogyan fog szerintünk hatni a harmadik hullám a világgazdaságra. Valamelyik érvre Juli így reagált:

- Igen, ma a fodrásznál - bocsánat, hogy mindig a fodrászt hozom fel, de ma csak ez történt velem - szóval a fodrásznál is pont erről beszélgettünk.

Dávid épp az utolsó szavaknál lépett vissza.

- Hihetetlen, öt percre tűnök el, és ti máris a fodrászról beszélgettek?

Mínusz hét fok Schönbrunnban

 Nem teszem föl a költői kérdést, hogy melyik hülye megy állatkertbe olyan hidegben, hogy még a fókák is köhögnek (és ez nem költői kép volt). Magam is érzékeltem, hogy vastagabb pulóvert kellett volna vennem - az előző napi felsőruházatomat vettem alapul, csak elfelejtettem, hogy akkor egy meleg aláöltözetet is viseltem. Szerencsére a biztonság kedvéért hoztam magammal egy kardigánt, így eldöntöttem, hogy bemegyek az első fedett helyre felvenni. Ez az első fedett hely történetesen a Kelet-Afrika Ház volt, amelynek az ajtaja ugyan tárva-nyitva állt, de valamennyire így is szélvédett volt. A plexiüveg túloldalán két kis mangusztatesó feküdt összebújva. Érdeklődve felnéztek rám, de amikor meglátták, hogy a farkasordító hideg ellenére leveszem a kabátomat, nem bírták nézni a jelenetet: kis fejüket lehajtották és befúrták a homokba. Csak harmadik társukat tudtam lefotózni, aki átöltözésem során hátat fordított nekem, így elkerülte a sokkot:

Más állatok már azon is megrökönyödtek, hogy valaki egyáltalán hajlandó eljönni hozzájuk ilyen hidegben. A krokodilház egyik akváriuma mellett érzékeltem, hogy az aljzatból figyel engem valaki. Rövid szemantikai értelmezés után arra jutottam, hogy a "homokszem" szó nem így értelmeződik, és tüzetesebben megvizsgáltam a terepet - egy kerek rája nézett vissza rám gyanakodva, aki majdnem teljesen betemette magát a homokba. Ami magát a krokodilt illeti, neki a szája is tátva maradt a csodálkozástól.

Vannak persze olyan állatok, akiknek ez az időjárás meg se kottyan. A pandafélék eredeti hazájában igen zord a tél, így ők nem problémáztak a sarkvidéki szeleken: puha bundájukban vígan falatozták bambuszreggelijüket.

Mások viszont az állatházakban nekik megfelelő hőmérsékletet élvezhetnek. A pingvinházban direkt kiírták, hogy a plexiüveg túloldalán direkt antarktiszi körülményeket biztosítanak nekik, hogy otthon érezzék magukat (mondjuk pont ma szerintem simán kiengedhették volna őket a szabadba, díjazták volna a számukra kora nyárinak számító időjárást). Nap gyanánt egy lámpa szolgált: az úszás után a pingvinek efelé fordulva napoztak:

A melegkedvelő állatoknak természetesen fűtik a kifutóját. Az agámáknál uralkodó hőmérsékletet könnyű volt megtippelni annak alapján, hogy az ott éppen takarító gondozónő ujjatlan pólóban is izzadt. Slaggal locsolta le a sziklákat, az agámák pedig türelmesen, de szemükben egyértelmű várakozással figyelték. Végül a lány megfordult és rájuk irányította a vízsugarat. A hüllők általában elég jól leplezik az érzéseiket, de ez a két agáma kifejezetten boldognak tűnt.

Elfuserált Mozart

 A turistalátványosságok környékén szezonban nem ritkák az élő szobrok. Persze a schönbrunni kastélynál is előfordulnak: mikor 2019. decemberében a karácsonyi vásárba mentünk Dr. Cicáékkal, egy hatalmas panda parádézott a kastélybejárat előtt.

- Jé, egy szexuális zaklatás panda! - lelkendezett Dr. Cica, ami - lévén a panda épp nagyon lelkesen ölelgetett egy kisgyereket - nem feltétlenül volt annyira vicces.

Most azonban le vannak zárva a határok, se múzeum, se állatkert, nem jönnek a turisták. Épp ezért múlt héten kétszer is meglepetten fedeztem fel egy aranyszínűre festett Mozartot, aki egy kis talapzaton állt, előtte a földön szintén aranyszínű sapkája. Nem sok pénzt láttam a sapkában, ami nem is csoda. Hétköznap délelőtt volt; ilyenkor a kastélyparkban főleg futók, nordic walkingosok, egy-két sétáló nyugdíjas és szerelmespár jár, meg kedvencem, az egyedül petanque-ozó bácsi. Ezen csoportok egyikét se képzelem úgy, hogy gyakran adakozna élő szobroknak. Egy rövid megfigyelés tanúsága szerint (ami a mindig marha lassan váltó piros lámpának köszönhető) konkrétan észre sem vették. Ez Mozartot eléggé frusztrálhatta, mert egy ponton figyelemfelkeltés céljából énekelni kezdte a "Happy birthday to you" című klasszikust - sajnos olyan végtelenül hamisan, hogy az eddig őt csak ignoráló turisták felgyorsított léptekkel húztak el mellette.

Amikor futás után kijöttem a parkból, Mozart valami brit popszámot énekelt. A szövege ismerősnek tűnt, de a dallam annyira köszönő viszonyban sem volt az eredetivel, hogy nem ismertem fel.

(a képen a kastély részlete, Mozart nélkül)

Vagdalkozás

 Jó kemény héjú kenyeret vettem, András kedvenc (ámde életlen) piros nyelű késével sehogy sem boldogult vele.

- Szúrd bele a hegyét először, akkor könnyebb vágni - javasoltam.

- Te akarsz engem vágni tanítani? Én már akkor vágtam, amikor te még...

- Bocsi, nem én vagyok az idősebb?

- Már akkor vágtam, amikor te még azt nézted, hogy hova pisiljél!

- Szóval már csecsemőkorodban is vágtál? Mit vágtál akkor, a fütyidet?

- Képeket vágtam.

- Ja, hülye fejet valószínű vágtál, mert az most is megy.

- Hű, de humorosak vagyunk - vetette be András azt a mondatot, amit akkor szokott, mikor nem jut eszébe jó válasz.

- Ellentétben veled?

- Igen, mert én humoros vagyok!

Hajgumi

Mikor beléptem, a többiek már nagyban beszélgetésben voltak.

- Mondj valamit a hajgumiról! - intézte hozzám az első kérdést Patri. Azt gondoltam, azért tette, mert éppen kiszedtem a gumit a hajamból.

- Azért szedtem ki, mert most már nem dolgozom, ezért nem probléma, hogy az arcomba jön. - Úgy éreztem, többet kell mondanom a témában. - De van egy nagyon spéci cicás hajgumim is, amit a Julitól és a Vikitől kaptam.

- Azért került szóba ez a téma, mert Juli azt álmodta, hogy hajgumit keres - magyarázta Patri. - Én is szeretem, ha nincs a hajamban hajgumi. És neked, Mari, mi a mondanivalód a hajgumikról?

- Nem hordok hajgumit, két centis a hajam!

- Én ezt az egész témát nem is értem - szólt közbe Guszti. - Hajj, gumi-abroncsok vannak az út mentén?

Az új emberek kevésbé röhögtek, és leesett a tantusz: mivel Gusztinak ki volt kapcsolva a kamerája, nyilván nem tudják, hogy egy kopasz ember hozzászólását hallották. Úgy gondoltam, ezt szóvá kéne tenni.

- Guszti, vannak, akik nem értékelik ezt a poént, mert nem látnak téged!

- Hidd el, ők a szerencsések.

A sütis lányok

December utolsó hetében fedeztem fel, hogy Handelskainál is van McCafé, ráadásul nem a plázában, vagyis lockdown idején is nyitva van. A héten kétszer mentem oda, nagyjából ugyanabban az időpontban, és mindkétszer belefutottam a sütis lányokba. Hárman voltak, fiatal csajok hosszú kabátban, kávét és sütit vettek, csakhogy ez sosem történt komplikációk nélkül.