A fantom az ajtóban

Apám tíz perce telefonált, hogy mindjárt itt lesz. Anyám krumplit süt a konyhában, én a fürdőszobában. Csöngetnek.
- Megyek mindjárt! - kiabál anyám, de a csengő ismét megszólal, türelmetlenül.
- Jól van na, nem tudok repülni! - zsörtölődik anyám. - Miért nem vittél kulcsot?
- Mi a probléma? - hallani kintről apám hangját, majd egy ismeretlen hang válaszol:
- Nem tudok bemenni!
Anyám ajtót nyit. Ott áll apám, aki abban a pillanatban érkezett. Mellette meg az, aki csöngetett - a vízóra-leolvasó.

Citromfélék

Vikivel arról beszélgettünk: milyen érdekes, hogy a "lemongrass" és a "citromfű" szavak, bár egymásnak tükörfordításai, két különböző növényt jelölnek. Kristófot viszont nem hatotta meg naiv rácsodálkozásunk a nyelvi jelenségekre, mert közbeszólt:
- És képzeljétek, a "melon" se azt jelenti, hogy "rictom".

Kábeli zűrzavar

András vett egy kamerát, hogy anyukájával azon keresztül tudjon skype-olni. Ez sem volt egyszerű menet: a boltban nem volt, a raktárból kellett megrendelni, azt ígérték, hétfőn megérkezik. András vonata hétfő délben indult vissza, tehát némi kétségek között mentünk be hétfő délelőtt az üzletbe. Persze kamera sehol, majd kedden – de addigra András már nem lesz itt. Az első terv az volt, hogy majd értesítenek engem és bemegyek érte, de ez nem történt meg, végül András gyűjtötte be következő látogatása során.

András azt hitte, a kamera wifin keresztül csatlakozik majd a számítógéphez, de kiderült, hogy nem, kábel kell hozzá. Bement az üzletbe, de csak 1-2 méteres kábel volt, amiről sejthető volt, hogy nem ér le a szekrény tetejéről (ahol a csatlakozó volt) a kisasztalig (ahová a kamerát tervezte tenni). Így bevettük magunkat a Média Marktba és egész gyorsan megtaláltuk a „kábelek”szekciót (előző alkalommal ugyanis én kerestem ilyesmit).
- 5 méteres kábel kell – közölte András. – Ezek szerintem rövidek.
- Itt van egy 15 méteres – jelentettem.
- Az meg túl hosszú.
- Várjál, itt van egy 10 méter.
- Te amúgy honnan látod, hogy hány méteresek? – forgatta a dobozt az apróbetűs leírást vizsgálva.
- Itt van nagy piros betűkkel a doboz elején. De 5 méterest nem látok. Nem akarsz inkább 10 méterest?
- Nem, nekem 5 méteres kell. Várjál, itt van egy – és örömmel levett egy 5 méteres kábelt. Még filózott rajta egy kicsit, hogy ennek a csatlakozója vajon illeszkedik-e, mert a kamerán mintha más szám szerepelne, de mikor megállapítottuk, hogy a csatlakozója mindegyiknek ugyanolyan, arra jutott, hogy biztos jó lesz. Elindultunk a pénztárak felé, de félúton András elbizonytalanodott, hogy elég lesz-e az 5 méter. Visszament a 10 méteresért, én meg addig egy hiperszuper órát vizsgálgattam, amely mérni tudná azt is, mekkora távot úsztam, ha kiadnék rá 80 ezer forintot (de nem fogok).

Hazaérve kiderült, hogy a 10 méteres kábel épphogy leér a szekrény tetejéről, úgyhogy jó ösztönnel sugalltam annak megvételét. Levezettük a kisasztalon levő kameráig, majd András a kamera előtt állva skype-on felhívta a telefonjáról, és lelkesen kommentálta az eredményt:
- Látszik a gatyám!
- Nahát, micsoda vizuális élmények – jegyeztem meg, de András épp attól volt elragadtatva, hogy a kamerából az előző mondatát visszahallotta.
- Az én hangomon beszél!

A következő kör persze az volt, hogy távolabbról is teszteljük a rendszert. Ez meg is történt este tőlem.
- Anyám az ágyon fekszik és olvas –jelentette András. – Nem is veszi észre, hogy forog a kamera.
- Ja, ez úgy is működik, ha nem skype-oltok?
- Persze. Tulajdonképpen – tűnődött el András – hozzád is beszerelhetnék egy ilyen kamerát, és akkor messziről figyelhetném, mit csinálsz.
- De jó lenne. Nézhetnéd, hogyan takarítom el a macskahányást.
- Azt annyira nem – fintorodott el András, de rögtön jött az újabb ötlet: - Lehetne mondjuk a fürdőszobában.
- Az tökjó, mert pont oda szokott hányni a macska.