Leültem az asztalhoz a szendvicsemmel. András azonnal bekiáltott a macskának:
- Macska, enni fog, menjél szarni! - Kis szünet után: - Csak akkor megy mindig szarni, amikor én eszem?
- Igen.
- A vizestálkájánál ül és nézi, de nem iszik.
- Nincs vize?
- De van.
- Akkor lehet, hogy csak a tükörképét nézegeti.
- Szokott ilyet?
- Azelőtt nem, de amióta veled lakik...
- A nárcizmusom fertőző! - állapította meg örömmel András, majd ismét csekkolta a macskát. - Most meg beledugta a fejét a másik tálkába. Rá fog ragadni a fejedre, te hülye! Persze mondjuk mindegy, elég, ha szép, okosnak nem kell lennie.
A makka feje nem ragadt bele, viszont ő kijött. András még mindig saját befolyásán örömködött.
- Rossz hatással vagyok a macskára! Persze jogos, hiszen én magam vagyok az entrópia.
- Nem ő az? - kérdeztem, mert a koronavírus-járvány kitörése óta Kristófot Entrópiának vagy Élő Pandémiának becézzük.
- Hát ő is, de eredetileg én voltam.
- Ez is ragályos?
- Igen, ez olyan, mint az "állj át a sötét oldalra" - magyarázta András, majd Darth Vaderes hangon a macskához fordult: -Állj át a sötét oldalra!
A macska értetlenül nézett, majd felkéredzkedett az ablakba.
- A leghűségesebb, bár kissé buta követőm - állapította meg András.
2020. május 28., csütörtök
2020. május 25., hétfő
Nemzetközi Törülközőnap
Nem vagyok túl jó a dátumokban; a szüleim házassági évfordulóját illetően sem tudtam eldönteni, hogy két dátum közül melyik, aztán a biztonság kedvéért a korábbin köszöntöttem fel őket, hogy ha kiderülne, mégsem aznap van, azt mondhassam, hogy előre gondolkoztam. (Bejött: aznap volt). Szerencsére vannak a dátumokhoz sokkal jobban értő ismerőseim, így reggel Flóristól tudtam meg, hogy ma van a Nemzetközi Törülközőnap! (Erről részletesebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%BClk%C3%B6z%C5%91nap). Eddig mindig sikerült lemaradnom róla, így úgy döntöttem, ma tényleg megtartom és mindenhová viszek törülközőt. Mondjuk rögtön eszembe jutott, hogy délután állatorvoshoz kell mennünk, úgyhogy megkérdeztem Flórist, szerinte a doktor néni hülyének fog-e nézni, ha a macska mellett törülközőt is viszek. Flóris azt mondta, egyáltalán nem (most vagy azért, mert ő is állatorvos és tudja, hogy azok hozzá vannak szokva a fura alakokhoz, vagy mert úgy gondolta, egy engem ismerő állatorvos már semmin nem csodálkozik), de nekem is eszembe jutott, hogy ezt az állatorvost már nem tudom meglepni (https://macskamedve.blogspot.com/2020/04/nyelvgyakorlas-az-allatorvosnal.html). Úgyhogy betettem a hátizsák aljába a kék törülközőmet.
Dél körül egész jó volt az idő, de pont amikor készülődni kellett volna az állatorvoshoz, ömleni kezdett az eső. Emellett szél is fújt, úgyhogy esernyőt vinni akkor is reménytelen vállalkozás lett volna, ha ez nem nehezítené meg azt, hogy adott esetben a makkát áttegyem egyik kezemből a másikba. Felvettem az esőkabátom, és rohamléptekkel indultunk a rendelőbe. Igyekeztem a makkát védeni a víztől, amennyire tudtam, de ez elég korlátozott mértékben sikerült. A kezelés után a doktor néni mondta is, hogy szívesen ad valami papírtörlőt vagy lapot, hogy lefedjem a macskahordozót, mert Kristóf a jelek szerint nem örült neki, hogy vizes lett.
És ekkor jöttem rá, hogy semmi sem történik véletlenül.
- Köszönöm, van törülközőm - mondtam, elővettem a kék törülközőt és kikísérleteztem, hogyan lehet úgy rátenni a cicahordozóra, hogy annak meg is tudjam fogni a fogantyúját. Egy fiatal pár, aki a fekete nyusziját dédelgette a sarokban, érdeklődve figyelték a műveletet.
- Az egy macska? - kérdezte a srác.
-Igen - feleltem, majd a biztonság kedvéért hozzátettem: - Mármint nem ez a kék, hanem aki belül van.
- Gondoltam, mert egy pillanatra láttam a szemét.
Megbeszéltük a makkát meg azt, hogy ők ivartalanítani hozták a nyuszit (ezt lelkesen támogattam), majd elindultunk Kristóffal hazafelé, ő a kék törülközővel befedve. CSak két utcasarokra van a rendelő, de a kék törülköző csuromvíz lett, mire hazaértünk.
Dél körül egész jó volt az idő, de pont amikor készülődni kellett volna az állatorvoshoz, ömleni kezdett az eső. Emellett szél is fújt, úgyhogy esernyőt vinni akkor is reménytelen vállalkozás lett volna, ha ez nem nehezítené meg azt, hogy adott esetben a makkát áttegyem egyik kezemből a másikba. Felvettem az esőkabátom, és rohamléptekkel indultunk a rendelőbe. Igyekeztem a makkát védeni a víztől, amennyire tudtam, de ez elég korlátozott mértékben sikerült. A kezelés után a doktor néni mondta is, hogy szívesen ad valami papírtörlőt vagy lapot, hogy lefedjem a macskahordozót, mert Kristóf a jelek szerint nem örült neki, hogy vizes lett.
És ekkor jöttem rá, hogy semmi sem történik véletlenül.
- Köszönöm, van törülközőm - mondtam, elővettem a kék törülközőt és kikísérleteztem, hogyan lehet úgy rátenni a cicahordozóra, hogy annak meg is tudjam fogni a fogantyúját. Egy fiatal pár, aki a fekete nyusziját dédelgette a sarokban, érdeklődve figyelték a műveletet.
- Az egy macska? - kérdezte a srác.
-Igen - feleltem, majd a biztonság kedvéért hozzátettem: - Mármint nem ez a kék, hanem aki belül van.
- Gondoltam, mert egy pillanatra láttam a szemét.
Megbeszéltük a makkát meg azt, hogy ők ivartalanítani hozták a nyuszit (ezt lelkesen támogattam), majd elindultunk Kristóffal hazafelé, ő a kék törülközővel befedve. CSak két utcasarokra van a rendelő, de a kék törülköző csuromvíz lett, mire hazaértünk.
2020. május 23., szombat
Éljen a köztársaság!
Amióta egyszer azt találtam mondani, hogy Ausztriában sokkal inkább otthon érzem magam, mint Magyarországon, András azzal szívatott, hogy meg kell tanulnom az osztrák himnuszt, mert hamarosan lesz a köztársaság 75. születésnapja, és akkor majd el kell énekelnem Van der Bellen szövetségi elnöknek az elnöki palotában. Meg Kurzinak is el kell majd énekelnem, ha találkozunk futás közben a schönbrunni kastélyparkban. Mondtam, hogy egyrészt nem valószínű, hogy meghívnak az elnöki palotába, Schönbrunnban pedig a futók a legritkább esetben szoktak himnuszt énekelni, másrészt normális ízlésű ember nem akarja, hogy bármit elénekeljek neki, pláne nem az osztrák himnuszt, ami ugyanúgy több éves zenei előképzettséget igényel, mint a magyar. Meg különben is, gőzöm sincs, mikor van a köztársaság 75. születésnapja. András se tudta, csak annyit, hogy hamarosan.
Aztán valamikor május közepén András azzal jött haza, hogy a köztársaság születésnapja áprilisban volt. Csúfolódtam vele egy kicsit, hogy itt él Ausztriában és nem ismeri a nemzeti ünnepeket, aztán viszont megnyugodtam abban, hogy ha már úgyis elmúlt az évforduló, akkor nem kell foglalkoznom a himnusszal. András ezt nem így gondolta, mert a Facebookra is kirakott egy felháborodott posztot:
"Mégis, mit fogok mondani Van der Bellen szövetségi elnök úrnak, ha az osztrák köztársaság 75 és feledik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen átnyújtja nekem a Riesige Medallion für Corona-Helden érdemérmet és megkérdezi: - Kedves Herr P., jól tudom, hogy az ön felesége mind a mai napig nem tudja kívülről az osztrák himnuszt, noch dazu még a Kék Duna keringőt sem tudja elfütyülni?"
András lelki szemei előtt többször lejátszódott már a jelenet.
- Ott fogok állni a szövetségi elnök előtt, hogy átnyújtsa nekem a Coronahősöknek járó köztársasági vaskeresztet a köztársaság 75 és feledik születésnapján...
- Biztos, hogy meg szokták ünnepelni a feledik születésnapokat is.
-... és megkérdezi: "Igaz az, hogy az Ön felesége nem tudja az osztrák himnuszt?" Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, ez igaz. Nagyon röstellem, de sajnos nem tudok vele mit csinálni." "És az igaz, hogy a maga felesége mindent szertehagy, és van egy macskája, aki összevissza hány a lakásban?"
- Ez egyáltalán nem igaz, a Makka kitartóan mindig csak oda szokott hányni, ahol a szandálodat tartod.
- Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, így igaz." Erre ő elteszi a vaskeresztet és azt mondja: "Akkor maga még sokkal nagyobb hős, és nem is csak vaskeresztet érdemel, hanem a Köztársasági Hattyúrendet!
- A hattyúk nem royalisták? - kérdeztem, mert egy korábbi alkalommal erre a megállapításra jutottunk (ld. https://macskamedve.blogspot.com/2016/07/kiralyi-ludak-koztarsasagi-siralyok.html)
-És akkor előhoznak egy böhöm nagy hattyút...
-De remélem, nem fordítva áll a feje!
-... egy igazi élő hattyút és odaadják a kezembe!
Pár nap múlva a Duna-szigeten futva egy olyan szakaszhoz értem, ami mellett a vízen csak úgy nyüzsögtek a hattyúk (a parton egy hattyúfészket is találtam, szépen elkerítve és kitáblázva, hogy ne zavarják a madarat). Úgy látszik, mások is kapnak majd köztársasági hattyúrendet.
Aztán valamikor május közepén András azzal jött haza, hogy a köztársaság születésnapja áprilisban volt. Csúfolódtam vele egy kicsit, hogy itt él Ausztriában és nem ismeri a nemzeti ünnepeket, aztán viszont megnyugodtam abban, hogy ha már úgyis elmúlt az évforduló, akkor nem kell foglalkoznom a himnusszal. András ezt nem így gondolta, mert a Facebookra is kirakott egy felháborodott posztot:
"Mégis, mit fogok mondani Van der Bellen szövetségi elnök úrnak, ha az osztrák köztársaság 75 és feledik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen átnyújtja nekem a Riesige Medallion für Corona-Helden érdemérmet és megkérdezi: - Kedves Herr P., jól tudom, hogy az ön felesége mind a mai napig nem tudja kívülről az osztrák himnuszt, noch dazu még a Kék Duna keringőt sem tudja elfütyülni?"
András lelki szemei előtt többször lejátszódott már a jelenet.
- Ott fogok állni a szövetségi elnök előtt, hogy átnyújtsa nekem a Coronahősöknek járó köztársasági vaskeresztet a köztársaság 75 és feledik születésnapján...
- Biztos, hogy meg szokták ünnepelni a feledik születésnapokat is.
-... és megkérdezi: "Igaz az, hogy az Ön felesége nem tudja az osztrák himnuszt?" Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, ez igaz. Nagyon röstellem, de sajnos nem tudok vele mit csinálni." "És az igaz, hogy a maga felesége mindent szertehagy, és van egy macskája, aki összevissza hány a lakásban?"
- Ez egyáltalán nem igaz, a Makka kitartóan mindig csak oda szokott hányni, ahol a szandálodat tartod.
- Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, így igaz." Erre ő elteszi a vaskeresztet és azt mondja: "Akkor maga még sokkal nagyobb hős, és nem is csak vaskeresztet érdemel, hanem a Köztársasági Hattyúrendet!
- A hattyúk nem royalisták? - kérdeztem, mert egy korábbi alkalommal erre a megállapításra jutottunk (ld. https://macskamedve.blogspot.com/2016/07/kiralyi-ludak-koztarsasagi-siralyok.html)
-És akkor előhoznak egy böhöm nagy hattyút...
-De remélem, nem fordítva áll a feje!
-... egy igazi élő hattyút és odaadják a kezembe!
Pár nap múlva a Duna-szigeten futva egy olyan szakaszhoz értem, ami mellett a vízen csak úgy nyüzsögtek a hattyúk (a parton egy hattyúfészket is találtam, szépen elkerítve és kitáblázva, hogy ne zavarják a madarat). Úgy látszik, mások is kapnak majd köztársasági hattyúrendet.
2020. május 17., vasárnap
Állati hobbik
Mindig kicsit viccesnek találtam a Madagaszkár pingvinjeiben azt az elemet, hogy az állatkerti állatok lelkesen várják a látogatókat, különösen a gyerekeket. Viszont nemrég egy német állatkert dolgozója azt nyilatkozta: a bezárás óta az állatok unatkoznak, nagyon várják a látogatókat. Ez érződött a pénteken újra megnyitott Schönbrunni Állatkert lakóin is: lelkesen mutogatták a látogatóknak, melyikük milyen új hobbit talált magának a lezárás alatt.
A gepárd például modellkedésre adta a fejét. Elegáns lépésekkel parádézott végig újra meg újra a kifutó kerítése mellett, így a kifutó és angol megfelelője, a catwalk is több értelemben is érvényessé vált.
A mókusmajmok természetesen a kötéltáncban jeleskedtek:
A pingvinek a lezárás idején betanult szinkronúszó-számukat adták elő. Az első körben ugyan még nem sikerült teljesen szinkronban maradniuk, de utána egyre ügyesebben tartották a ritmust.
Sokkal kevesebb sikerrel készültek fel a szurikáták. Ők alapvetően pankrációban indultak volna, de nem igazán sikerült eldönteniük, ki verekedjen kivel. Így a nézők a látványos meccs helyett egy matematikai feladványt kaptak "hány szurikátát látunk?" címmel.
A kecske ellenben okos állat, újságot is olvas (mielőtt megenné), így azt is tudja, hogy az ország vezetői azt ösztönzik: az osztrákok a gazdaság fellendítése érdekében belföldre menjenek nyaralni. A kecskék jó állampolgárként megfogadták a tanácsot és máris edzeni kezdtek az alpesi csúcsok meghódítására - jobb híján a házuk tetején.
Az egyik legnagyobb népszerűségnek a kiselefánt örvendett. Ebben része volt annak, hogy itt a social distancing alapelve úgy szól: egy bébielefántnyi hely legyen közted és a másik ember között. A törvénytisztelő osztrákok tehát becsületesen ellátogatnak az állatkertbe, hogy a pontos méretet ellenőrizzék. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a nem egészen egy éves Kibali figyelemreméltó tudatossággal rendelkezik: ilyen zsenge korban már pályát választott. Eldöntötte, hogy táncos szeretne lenni. Gyakorlásképpen a kifutóban körbejárva olykor pontozott a hátsó lábával, máskor csinos keresztlépést mutatott be vele.
Yuan-Yuan viszont nem strapálta magát, egyszerűen csak leült a kifutó szélére ebédelni. Ő pontosan tudja: a látogatók már magától attól a ténytől is elalélnak, hogy karnyújtásnyira ül tőlük egy óriáspanda.
A gepárd például modellkedésre adta a fejét. Elegáns lépésekkel parádézott végig újra meg újra a kifutó kerítése mellett, így a kifutó és angol megfelelője, a catwalk is több értelemben is érvényessé vált.
A mókusmajmok természetesen a kötéltáncban jeleskedtek:
A pingvinek a lezárás idején betanult szinkronúszó-számukat adták elő. Az első körben ugyan még nem sikerült teljesen szinkronban maradniuk, de utána egyre ügyesebben tartották a ritmust.
Sokkal kevesebb sikerrel készültek fel a szurikáták. Ők alapvetően pankrációban indultak volna, de nem igazán sikerült eldönteniük, ki verekedjen kivel. Így a nézők a látványos meccs helyett egy matematikai feladványt kaptak "hány szurikátát látunk?" címmel.
A kecske ellenben okos állat, újságot is olvas (mielőtt megenné), így azt is tudja, hogy az ország vezetői azt ösztönzik: az osztrákok a gazdaság fellendítése érdekében belföldre menjenek nyaralni. A kecskék jó állampolgárként megfogadták a tanácsot és máris edzeni kezdtek az alpesi csúcsok meghódítására - jobb híján a házuk tetején.
Az egyik legnagyobb népszerűségnek a kiselefánt örvendett. Ebben része volt annak, hogy itt a social distancing alapelve úgy szól: egy bébielefántnyi hely legyen közted és a másik ember között. A törvénytisztelő osztrákok tehát becsületesen ellátogatnak az állatkertbe, hogy a pontos méretet ellenőrizzék. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a nem egészen egy éves Kibali figyelemreméltó tudatossággal rendelkezik: ilyen zsenge korban már pályát választott. Eldöntötte, hogy táncos szeretne lenni. Gyakorlásképpen a kifutóban körbejárva olykor pontozott a hátsó lábával, máskor csinos keresztlépést mutatott be vele.
Yuan-Yuan viszont nem strapálta magát, egyszerűen csak leült a kifutó szélére ebédelni. Ő pontosan tudja: a látogatók már magától attól a ténytől is elalélnak, hogy karnyújtásnyira ül tőlük egy óriáspanda.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
