Macskaviszony

Vendéglátóink elmesélték, hogy látogatásunk előtt az alábbi párbeszédet folytatták:
Dani: Kik jönnek ma?
Gyuri: A Rita, a macskája és a pasija. (N.B. a sorrendet)
Dani: Micsoda? A macska pasizik??

Álomcsapda

Egy Blaha Lujza téri bódéban álomfogókat árulnak, az alábbi felirattal:
"Eredeti indián álomcsapda - kocsiba vagy lakásba"
Az előbbi gondolom azok számára, akik a volán mögött alszanak.

TESCO gazdaságos macska

Az Arena Plaza TESCO-jából jöttem éppen, mikor az épület előtt egy kis cirmos cicát pillantottam meg. Láttomra odébb szaladt és egy ott álló motort kezdett szaglászni. Gondoltam, hogy a kemény karbantartási munkálatokért igazán megérdemel egy kis ennivalót. Húsnemű ugyan nem volt nálam (vagyis ezért nem akartam felbontani egy macskakonzervet, amelyek zseniális fedelét kés nélkül amúgy se szokott sikerülni), de az ilyen utcai lejmoló macskák nem olyan válogatósak, így elővettem a szatyromból a sajtot. A cica szeme rögtön tágra nyílt és leült velem szemben. Letörtem két kis darab sajtot és eléje dobtam. Először félénken közelített, aztán az egyiket pofozgatni kezdte a mancsával. Odébb lökte majd ráugrott, mintha játékegér lenne. Aztán egy motor kanyarodott be mögém, és a cica felszaladt a fűre.
-Nem hagyja magát megfogni-tájékoztatott a motoron ülő nagydarab rocker.
-Nem megfogni próbálom, hanem etetni. Ezek szerint itt lakik?
-Igen, már sokszor láttam itt. Szereti a motorokat. De megfogni nem tudtam, pedig úgy hazavinném az enyémhez, az ott unatkozik egyedül. De nem megy, túl vad-magyarázta, ami egy 150 kilós rocker szájából elég furán hangzott. Közben előkerült a másik motor tulajdonosa és elhajtottak. Én felszedtem a két sajtdarabkát és feldobtam az egyiket a cicának a fűre. Úgy döntöttem, a másikat nem adom oda, ha csak játszik vele - lesz még, aki hajlandó megenni. (Nem magamra gondoltam.)
A cicus ismét vadászni kezdett. Felkapta a mancsával a sajtdarabkát, és a levegőbe ugrott, valahogy így:
http://www.funnycatpix.com/_pics/Rawrr_Rawrrr.htm
Már hátat fordítottam, zsebemben a másik sajtdarabbal, amikor láttam, hogy a cica végre letelepszik enni. Odaadtam a második darabot, azt is boldogan megette. Nem nézte le a kaját, csak gondolta, cserébe elszórakoztat egy kicsit.

Sára vidám napja

Tamáséknál a macskák, egy hadirokkant példányt kivéve, nem mehetnek be a házba. Nem tudta ezt Sára, így megérkezésekor hagyta, hogy az egyik példány besurranjon mellette. Hangos köszönésére (Sáráéra, nem a macskáéra) Tamás előkerült, és első szava ez volt:
-Jézusom, ez meg bejött!
Sára finoman szólva meglepődött a fogadtatáson.

Később megtanultuk, hogyan kell rendesen áldomást inni. Körbejár a bor, mindenki elmond egy áldást és kortyol belőle. A legutolsónak kell meginni mindent, ami maradt. A legutolsó ezúttal Sára volt.
-Szeretettel etetel Uram, szeretettel itatol Uram-mondta áldásként egy ének szövegét, majd jókorát kortyolt a borból. Az azonban még ekkorra se fogyott el. Sára könnybe lábadt szemmel eresztette le az edényt.
-Bocsánat, kicsit sok volt a szeretet.

Megérdemelte, hiszen ő is szeretettel készítette nekünk a levest. Arra is büszke volt, hogy a benne levő zöldségek egy része saját termés. Ezt az alábbi, kissé félreérthető módon fogalmazta meg:
-Ez a répa az apám répája!
Borbás Mária "A bűnbak bégetése" című, fordítói bakikat tartalmazó könyvéből emlékszem erre a gyöngyszemre: "Mary a nagypapa tojásait sütötte meg vacsorára." Úgy tűnik, Sára feltalálta ennek "vegán" változatát.

Vombat István

-Ahhoz mit szóltok, hogy érkezett két vombat a budapesti állatkertbe?
-Tényleg, Tarlós István személyesen...
-Ő a vombat?
-És verda is van?
-MI??
-Verda.
-Feri, ezt biztos poénnak szántad, de nem értjük.
-Szombat-szerda. Vombat-verda.
-Juuuuj!
-Feri, ez még Tóni poénjainál is rosszabb volt, pedig azokat nem nagyon lehet überelni.
-Feri, te nem tudod, mi az a vombat?
-Dehogynem. A Tarlós István.
-Dehogyis. A vombat egy közepes méretű erszényes...
-Ja igaz, a Tarlós sokkal nagyobb állat.

Pipiske

Az alábbi, kézzel írt hirdetés díszíti a 21-es busz megállóinak egy részét:

"Pipiske eladó! 2 szoba, panoráma, nagy terasz, cirkó fűtés..."
Ezen a ponton kezdtem gyanakodni, hogy nem a madarat, hanem a róla elnevezett utcában található lakást bocsátják áruba...

A színház leképezi a valóságot

Vágyvillamos, Radnóti Színház.
Blanche Du Bois a színpadon, az első felvonás vége felé:
-Kimerült vagyok. Elfáradtam. Szünetet akarok.
Női hang mögöttem a hátsó sorban:
-Én is!

Műélvezet

Nagyapám annak idején úgy hallgatta a Bartók Rádiót, hogy közben lelkesen vezényelte az elhangzó zeneműveket. Ugyanez lehet a szokása annak a fiatalembernek, aki a vasárnapi koncerten kettővel mellettem ült – kivéve, hogy ő nyilvánosan is gyakorolta. Továbbá rendszeresen kommunikált a mellette ülő idős hölggyel (vélhetően anyja vagy valamilyen rokona): „Én is ebben a kórusban énekeltem!” vagy „Ez nagyon szép volt!” Valószínűleg többen díjaztuk volna, ha mindezt csak a szünetekben és nem a művek alatt teszi.

A bal oldalamon egy ázsiai lány ült, aki vélhetően a múzeumot jött megnézni, és aztán vette észre, hogy koncert is van. Föl-fölugrált a székről, hogy mobiltelefonjával lefotózza a kórusokat. Mint kiderült, a telefonnal hangfelvételt is készített, amit a biztonság kedvéért visszahallgatott. A közönség igencsak meglepődött, amikor az első szám elhangzása után az ismét megszólalt – a hátsó sorból, némileg rossz hangminőséggel.

Két műsorszám után az ázsiai lány megunta a dolgot és elment. Ekkor egy hosszú hajú fiatalember ült le mellém, akinek viszont az volt a szokása, hogy dúdolta a zeneműveket. A szám előtt, közben, után.

Úgy látszik, a koncertlátogatásnak az a válfaja, amikor csöndben hallgatjuk a műsort és a számok között tapsolunk, mára már kiment a divatból.

Kulcskérdés

Szil bejelentette, hogy be kell ugranunk Judithoz egy kulcsért. Ugyanis amíg Szilnek még nem volt budapesti lakása, Szilvike lakásába járt fel napközben pihenni vagy internetezni. Szilvike viszont most ki akarja adni a lakását és kellene a pótkulcs. Csakhogy Szil, aki soha semmit nem szokott elkavarni, pont ezt a kulcsot nem találta. Úgy döntött tehát, hogy elmegy Judithoz és elkéri az övét.

Judit az ajtóban fogadott egy kutyával és egy kacatokkal teli papírdobozzal.
-Az az igazság, hogy még én se néztem utána, de mindjárt megkeresem-ígérte. El is kezdett kotorászni a dobozban, miközben én Eszterrel a vidéki házak fűtési problémáit tárgyaltam meg. Egy idő után Judit megkérdezte Szilt:
-Te figyelj, biztos, hogy azt a kulcsot te adtad nekem? Nem én adtam neked? Mert én nem találom sehol.
-Hát nem tudom. Lehet, hogy tőled kaptam.
-Egészen biztos! De akkor meg nem lehet nálam.
-Miért, nem volt nálad egy másik is?
-Dehogy! Nekem az az egy kulcsom volt.
Íme az igazi barátnők: annyira szoros a kapcsolatuk, hogy összetévesztik magukat a másikkal.