Best of tüntik

Az elmúlt hetekben számos tüntetés zajlott Budapesten és vidéken, szellemesnél szellemesebb táblákkal. Ezek egy része persze verbálisan nehezen visszaadható, mint Orbán és Putyin esküvői fotója (persze Orbán viseli a fátylat), vagy a Bajszos Szar különböző ábrázolásai. Itt most a táblákon megjelenő verbális humorból adok egy kis csokrot a több tüntetésről vegyesen, a teljesség igénye nélkül.

Egy utazni vágyó tüntető:
"Szeretném látni Oroszországot, de nem itthon szeretném látni!"

Magyarország teljesíthet még jobban:
"Gecicsökkentést!"

Új felső társadalmi osztály:
"Kakisztokrácia"

A Labrisz Leszbikus Egyesület táblái:
"Nőügynökök vagyunk."
"Ügynök pride."

Egy óriási papírrepülő felirata:
"Soros Airlines."

Optimista Harry Potter-rajongók:
"Voldemortnak se sikerült."

Pesszimista Pink Floyd-rajongók:
"Just an Áder brick in the wall."

És végül egy történelmi utalás csütörtökről:
"Gulyás kell, kommunizmus nem!"
(Kommentben további szellemes táblaszövegeket szívesen látok.)

Kisinóc

Az előttünk érkező túracsapat naivan megkérdezte, árulnak-e vajas kenyeret vagy hasonlót. A néni közölte, hogy nem, még nem indult be a szezon, ma még csak 3 vendége volt (mondjuk fél 12-kor annyira nem meglepő). Ezért csak levest tud adni (a logikát ne keressük). Vettünk innivalókat és kitelepedtünk a kerthelyiségbe, hogy saját szendvicseinket fogyasszuk el. Illetve Hörbi csak egy szendvicset fogyasztott, utána a mobiltelefonjával volt elfoglalva. A túra során ugyanis a régi mobiljával fotózott, de annak betelt a tárhelye, igy most megpróbálta ezeket a képeket átküldeni az új telefonjára.
-Siess, mert mindjárt indulnunk kell - figyelmeztette Tóni. Attila a pultosnőtől visszakapott ezrest vizsgálgatta.
- Szerintetek bankban beváltanak szakadt ezrest?
- Nekem is azt akarta adni, de én szóltam - demonstrálta Tóni az asszertivitás fontosságát. - Hörbi, mindjárt indulunk!
A többiek se fejezték még be az evést, ezért nyugodtan elmentem kéktúra-pecsétet szerezni. Mikor visszaértem, Hörbinek még mindig nem sikerült átküldenie a képeket.
- Kértek kávét? - kérdezte Sanyi. -A Tóni fizeti - mire Tóni enyhén szólva meglepődött. Attila azonban nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot.
- Én adok egy ezrest - a pénztárosnő már ismeri...
Sanyi hamarosan visszaérkezett a kávékkal.
- Mit szólt az ezreshez?
- Fel se tűnt neki.
- Hörbi, mindjárt indulunk - figyelmeztette Tóni a kávéját kavargatva.
- Végre sikerült! - jelentette be büszkén Hörbi.-Akkor most erről a telefonról kitöröljük őket... - Megdöbbenve nézte a képernyőt. -Mind az 525 kép törlése? Ennyit azért nem fotóztam ma!
- Hörbi, szerintem most sikerült egy csomó olyan képet is kitörölnöd, amit át se küldtél a másikra...

A mancs mindig kéznél van

Sokszor láttam már kispandákat enni, de mindig úgy, mint a cicák: a szájukba vették a falatot, aztán fölegyenesedtek, emelt fejjel megrágták és lenyelték. Auróra azonban ma más módszert mutatott be: mancsával lapátolta a szájába a gyümölcsöt (így az is kiderült, hogy jobbkezes). Közben a kifutó mellett egy csapat óvodás gyülekezett. A bambuszok szerencsére még eltakarták tőlük az állatkákat, de Auróra nem várta meg, míg valamelyikük észreveszi, és „juj, maci!” visítással lerohanják: kézbe vett egy almaszeletet és csak úgy menet közben tömte a szájába, mielőtt fára mászott volna.

Az egyik manguszta másképpen használta a mancsát: a vizestálka mellett ült és időnként belemártotta. Ismét a cicákból kiindulva először azt hittem, játszik, de aztán kiderült, hogy a műveletnek fontos funkciója volt. Ugyanis minden bemártás után lenyalogatta ujjairól a vizet: így ivott.