2021. június 23., szerda

Piaci rés poliptenyésztőknek

 Mint sok más intézménybe, a CEU könyvtárába is csak negatív teszttel vagy oltással, illetve gyógyultságot igazoló irattal lehet bemenni. Ezeket az ember jellemzően a telefonján tartja. Tehát az épületbe érkezéskor elő kell venni a telefont, valamint a tagsági kártyámat, amivel be tudok menni a kapun, valamint illenék kézfertőtleníteni is, és ha az ember épp könyvet hozott vissza, az is ott van nála. Sportszerű nehezítésként én még korábban vettem egy elviteles kávét is, és mindezekhez volt kettő kezem. Szóval izgalmas és nem rövid művelet volt, amíg a telefonomon megnyitottam a megfelelő oldalt és megmutattam a biztiőrnek, hogy bizti nem vagyok covidos.

- Bocsánat, nincs elég kezem - szabadkoztam.

- Nem baj, ha megkapja a második oltást, nő még néhány és nem lesz probléma.

- Akkor kínait kellett volna kérnem. De igazából arra gondoltam, hogy jól jönne nekem egy kis házi polip. ami itt ülne a nyakamban és ilyenkor megfogná a dolgok egy részét.



2021. június 16., szerda

Csináld magad orrturka

 A vendéglátóhelyek megnyitása után András első szabadnapján mindketten elmentünk Covid-tesztre, hogy este utólag megünnepelhessük mindkettőnk születésnapját plusz az évfordulónkat. A Stadthalléba kértünk időpontot, amit én majdnem lekéstem, mert egyrészt rosszul tudtam, hogy a metrótól melyik irányba kell menni, másrészt rossz bejárathoz mentem (András megírta, hogy elöl kell bemenni, na de egy sportcsarnoknak vagy minek mégis melyik az eleje?) Aztán persze nem találtam a telefonomon a QR-kódomat, kerestem vagy ezer évig, míg kiderült, hogy nem is az kell, hanem az időpontról a visszaigazolás. Szóval eltartott egy darabig, míg bejutottunk.

Odabent az a meglepetés ért, hogy szemben a budapesti tesztelőhellyel, ahol az én szerepem kimerül az orrturka elviselésében, itt aktív szerepet kellett vállalnunk: az orrturkás pálcát egy üvegcsével odaadták nekünk, hogy kavargassuk egy kicsit, majd rácsöppentették a gyorstesztre. Ezt követően a középre elhelyezett asztalok egyike mellett kellett ácsorognunk 15 percig, figyelve, hogy megjelenik-e csík a teszten. Az enyémen elkezdődött valami.



- Ez azt jelenti, hogy meg fogsz halni - mondta András.

- Hát előbb-utóbb biztos.

A 15 perc után oda kellett mennünk egy pulthoz. Ott szerepelt egy felirat, amit nem értettem, mindenesetre letettem a tesztemet a pultra. Mint kiderült, a felirat azt jelentette, hogy semmit ne tegyünk a pultra, a tesztet sem... Ettől függetlenül megadták a negatívat.

Most, hogy letelt a 22 nap az első oltás után, többé már nem kell orrturkára járnunk. Tündinek viszont igen, mert ő pont a kijelölt időpontban beteg volt és nem tudták beoltani. Ez a mai napon több nehézséget okozott neki, mert egy barátnőjét kísérte el a kórházba, hogy tolmácsoljon neki. A kórházban közölték, hogy a betegeket letesztelik ott helyben, de a kísérőket nem, menjen el egy tesztközpontba. A tesztközpontban azt mondták, hogy tévedés, a kísérőnek is jár a teszt a kórházban, menjen oda. Visszament a kórházba, ahol már elunták a dolgot és beengedték teszt nélkül. Azt gondolta, jól megúszta a dolgot, csak azt felejtette el, hogy délután meg velem találkozik egy kávézóban.

- Láthatnám a teszteket? - kérdezte Denise, a Bécsbe szakadt afroamerikai üzletvezető. Elsőre nem értettem, aztán rájöttem és büszkén mutattam a kis sárga oltási füzetkémet. Tündi előhalászott egy házilag végezhető gyorstesztet a táskájából.

- Van nálam teszt, jó az, ha itt megcsinálom?

Denise elfogadta a megoldást, Tündi pedig kibontotta a dobozt.

- Azért nem itt fogom csinálni, mégiscsak esznek körülöttünk - mutatott Tündi a mögötte ülő társaságra.

- Nekik háttal vagy, engem meg nem zavar - nyugtattam meg. Igazából észre sem vettem, hogy megcsinálta az orrturkát, csak azt, amikor kinyitotta az üvegcsét, belehelyezte a pálcikát, majd az üvegcsét egy óvatlan mozdulattal fejjel lefele fordította.

- Basszus,  kiöntöttem a folyadékot! - kiáltotta, és megpróbálta a gyorstesztre csöpögtetni azt a keveset, ami az üvegcse kupakjában landolt. - Na mindegy, így biztos nem lesz csík, és az a lényeg, hogy ne legyen.

- De, kell valamekkora csík, de csak rövid. Szaladj ki a patikába és kérj egy másik tesztet.

- Nem lehet, már elhasználtam az e havi adagomat - célzott arra, hogy havonta öt ingyenes gyorsteszt jár minden Ausztriában biztosított bécsi lakosnak.

- Nekem meg nem jár, mert magyar TB-m van.

- De lehet, hogy nem is volt benne több. Vagy hova ömlött? - tűnődött Tündi, míg fel nem fedezte a vizes foltot a ruháján. - Ja, ide. - Visszatért a gyorsteszthez és az üvegcsét fejjel lefelé fordította a gyorsteszt fölött, ütögetve próbálván kipréselni belőle az utolsó cseppeket.

- Ez jó ötlet, hátha az ütögetéstől is lesz valamennyi csík - ismertem el. Valóban megjelent egy egész rövid csíkocska a teszt szélén, sokkal közelebb a széléhez, mint nekem volt a Stadthalléban. Tündi viszont arra jutott, hogy jóleszezígy, és mikor Denise arra járt, megmutatta neki. Láthatóan Denise-nek is megfelelt, így igazából mindenki jól járt, kivéve Tündi összetaknyozódott ruháját.

(kép: Egészségkalauz)

2021. június 7., hétfő

Ha én tudnám a szöveget...

 A Nyugati téren pólós-farmeros lány készül énekelni, kezében gitárral. Kicsit hangol majd belekezd:

-Ha én ajtó volnék... - Itt gyanús lett neki, hogy nem így kezdődik, és újrakezdte:

- Ha én ablak volnék / Nemcsak egyszer nyílnék / Minden évben négyszer... - Rájött, hogy a "Virágba borulnék" kevésbé passzol az ablakhoz és újra megállt. Ekkor kicsit elnyomta a hangját a forgalom; mikor legközelebb hallottam, magabiztosan újrakezdte: - Ha én ablak volnék /Akkora nagy lennék...

Itt legalább a versszak összejött, láthatóan azonban odáig nem jutott el, hogy egy "Ha én rózsa volnék" című dalnak vajon mi lehet az első sora.

Tini, ha ezt olvasod, inkább kerüld el a Nyugati teret, saját érdekedben.