Demonstráció a "nép" bevonásával

A Frauenstreik nevű feminista csoport ezúttal nem a belvárosban, hanem Meidlingben szervezett nőjogi demonstrációt. Ez ugyebár az a munkásnegyed, ahol én is lakom, és ennek a döntésnek nemcsak az volt az előnye, hogy sétálva 10 perc alatt odaértem a helyszínre, hanem az is, hogy így az egyszerű emberekhez is eljutott az üzenet. A Meidlinger Hauptplatzon péntek délután dolgozók siettek haza a munkából, gyerekek pancsoltak a szökőkútban (és a tüntetést felvigyázó rendőrök nem parancsolták őket ki onnan, mint Magyarországon tennék) és nyugdíjasok uzsonnáztak a kávézók teraszán. Ez utóbbiakat aktívan sikerült be is vonni, ugyanis a tüntetés résztvevőinek egy része családi piknikként fogta fel az eseményt: leterítettek egy pokrócot a kőre, és amikor a gyerekek elunták magukat, apuka tollasozott vagy labdázott velük. Egy ilyen alkalommal a labda célt tévesztett és a teraszon ülő néniknél landolt. Ők segítőkészen visszadobták. A labdát elkapó családtag újra dobott, ám a terasz előtt álló csávó elhajolt a labda elől; így az nemcsak megint a nyugdíjasokhoz érkezett, de úgy festett az egész, mintha kifejezetten nekik dobták volna.

A demonstráció programja változatos volt: beszédek és zenei műsorszámok váltakoztak. Igazából szórakoztatás szempontjából nem mindig az utóbbiak nyertek: az amúgy igen lelkes feminista kórusnak még gyakorolnia kell a kórusban éneklést, viszont a kelet-európai vendégmunkások jogaiért felszólaló nő jobb volt, mint egy dumaszínház. Egy overallos fekete csajt kell elképzelni, aki azzal kezdte, hogy folyton megkapja a kérdést: "tudsz esőtáncot járni?" "Már hogy tudnék, vazze, szlovák vagyok!" És így tovább (sajnos nem minden poénját értettem). Beszéde olyan hatásos volt, hogy mikor véget ért, egy hidzsábos anyuka elengedte a babakocsi fogantyúját és lelkesen tapsolni kezdett - miközben a babakocsi szépen továbbgurult a kövezeten. Szerencsére anyuka időben észbe kapott, így nem lett baleset a dologból.

Az afrikai-szlovák előadót természetesen becserkésztük, hogy írjon ő is üzenetet: ugyanis a standunknál üzenetet lehetett hagyni a magyar kormánynak a nők elleni erőszakkal kapcsolatban. Nem kellett csalódnunk benne. A tábla szövege: "Orbán, ne felejtsd el, honnan jöttél."

Wienerberg állatkái

Wienerberg egy aranyos kiserdő Bécs munkásnegyedének a kellős közepén, helyes kis tavakkal, a legnagyobbnak a partján nudista stranddal. (Bár ezt illetően megoszlanak a vélemények: egyszer, mikor András ott járt, megjelent egy rendőr és ráparancsolt mindenkire, hogy vegyék fel a gatyát, mert ez nem FKK. Az ott levők bizonygatták, hogy nemhivatalosan évek óta az, de a rendőrt nem sikerült meggyőzni.) Akkor fedeztem fel Wienerberget, amikor a korlátozások miatt nem volt szabad nem-munkaügyben tömegközlekedni, ez ugyanis a tőlünk gyalogosan is könnyen elérhető futóterepek egyike (Tündihez pedig kifejezetten közel van). Itt láttam Bécsben először lábatlan gyíkot is, a domb egyik ösvényén napozott még valamikor márciusban.

Természetesen a legnagyobb tónál, a Wienerbergerteichnél van a legnagyobb élet. Aki csendre és nyugalomra vágyik, az ne ide jöjjön, mert a békák brekegésétől a saját gondolatait se fogja hallani. A tó madárvilágáról tájékoztató táblák is vannak, amelyek nagyban gazdagították némettudásomat, ugyanis megtudtam belőlük, hogy a kacsa azt mondja: kvak-kvak vagy kvek-kvek, míg a vízityúk (Teichhuhn) a kurr vagy kürr kifejezést használja. Az ezen táblával ellátott partszakaszon egyébként még nem találkoztam se kacsával, se vízityúkkal, viszont az egyik öblöt lefoglalták maguknak a hattyúk:


Persze érthető, hogy kijöttek a parthoz: a tó belső részén nem számíthattak ennivalóra az arra járóktól, mivel tábla figyelmeztet rá, hogy csónakázni tilos. A szabály betartását a varjak felügyelik:


Csak a múlt héten fedeztem fel, hogy a nagyobb tó mellett néhány kisebb is található Wienerberg déli részén. Körbefutottam őket; persze a tavakat nagyrészt eltakarta a nádas meg az erdő, időbe telt, míg találtam egy pontot, ahonnét ráláttam a nyílt vízre. Itt megálltam nézelődni és megállapítottam, hogy már pirul a cseresznye. Nem voltam ezzel egyedül: hamarosan észrevettem, hogy az egyik fán egy mókus üldögél és izgatottan figyeli, mit nézek.


Beszéltem kicsit hozzá, de megunta: leugrott a fáról és beszaladt a közeli vendéglátóipari egység teraszára. Gondoltam, szólok neki, hogy még zárva vannak, de aztán meggondoltam magam. A mókus okos állat, kiszolgálja magát, ha szükséges.