Alkalmazott új magyar nyelvtan

Köszönet Balázsnak és annak, aki az ő blogbejegyzésére reagálta ezt:

http://futyi.transindex.ro/?cikk=54

Etnikai problémák Drégelyvárnál

Drégelyvár alatt több érdekességgel is találkoztunk az etnikai hovatartozást illetően. Az első Gazsitól származott, aki elképedt külföldi túratársunknak elmagyarázta, hogy Szondit és katonáit arab terroristák támadták meg. A másodikkal egy nagy fatáblán szembesültünk közvetlenül a várfalaknál, egy 100-as szám és egy rovásírásos felirat formájában. Miután egy elhalványult %-jelet is felfedeztünk, némi logikával és rovásírás-ismerettel rájöttünk, hogy a felirat értelme: "100% magyar".

Ezek után megkerültem a táblát, hogy túlsó oldalán elolvassam a helytörténeti tájékoztatót. Meg is találtam - szlovákul. A hazafias érzelmüket rovásírás-graffitivel kifejezett honfiak és/vagy honleányok ugyanis ügyesen a magyar nyelvű táblát távolították el.

Kordonok a Margitszigeten

A mostanában a Margitszigetre tévedő futóknak abban a kellemetlen meglepetésben lehet részük, hogy a Pest felőli oldalt egészen a műútig kordonokkal lezárták. Az egyik gyalogló bácsika szerint a rendőrök neki azt mondták, hogy kígyók vannak a területen, ezért veszélyes odamenni. Ezt helyből nem értettem, mert egyrészt a Szigeten garantáltan nem élhet semmilyen veszélyes kígyó, másrészt nem valószínű, hogy egy lábakon álló rácsos kordon távol tartana egy kígyót (hacsak nem extrém módon törvénytisztelő). Hamarosan azonban megtudtam, hogy a területet az árvíz hatásai miatt zárták le, merthogy fák is kidőlhetnek, más feliratok pedig az "életveszély! Belépni tilos!" fenyegetéssel éltek. Furcsa módon ezeket a táblákat nemcsak az elzárt terület határán helyezték el, hanem attól távolabb, az úton is, elbizonytalanítva az arra járókat, hogy hol is veszélyes tulajdonképpen. Kedvencem az az "Életveszély! Belépni tilos!" felirat volt, amelyet a 26-os busz egyik megállójára ragasztottak ki. Elképzeltem, ahogy egy extrém módon törvénytisztelő polgár (magyarban mondjuk nehéz ilyet elképzelni, de esetleg egy magyarul tudó svéd) ott áll a megállóban és nem mer felszállni a buszra, életveszélytől tartva.

Miközben azon gondolkoztam, hogy áthelyezhetnénk a Szigetre a melegfelvonulást - a kordonok úgyis megvannak, a homofóbok meg menjenek csak az életveszélyes területre, úgy kell nekik - megkezdtem a második kört, ezúttal ellenkező irányban. Észrevettem ugyanis, hogy a futókörről a sziget északi csúcsa felől is jönnek, és kíváncsi voltam, meddig van lezárva. Valahol a szállodák előtt pillantottam meg a szalagkordont, előtte egy rendőrrel - a kordon túloldaláról pedig futók kis csapata következett. Ezen még a mókus is megdöbbent: megállt a padon, és olyan csodálkozva bámulta a futókat, hogy még félni is elfelejtett.
-Akkor át lehet itt menni?-kérdeztem a rendőrt.
-Nem, le van zárva.
-De ott jönnek emberek!
-Elég baj az. Biztos nincs a túloldalon senki-felelte, és telefonálni kezdett a túloldali rendőrnek, hogy miért nincs a helyén. A futók meg csak jöttek az életveszélyből.
Fülig Jimmyt kissé átfogalmazva: lehet, hogy nem lehet minden futó mellé egy közlekedési rendőrt állítani, de Budapesten lehet, hogy nem ártana.

Mit csinált egymással Dávid és Jonatán?

Bevallom, megakadtam a fordításban. Egy meleg lelkész beszél Dávid és Jonatán történetéről, és idézi a King James-féle (hivatalos angol) bibliát, amely szerint, mikor Saul tiltása ellenére találkoztak, egymás karjaiba borultak és addig csókolták egymást, míg Dávid "exceeded", amit a lelkész bácsi úgy értelmez, hogy ejakulált. A modernizált szövegű magyar bibliafordításban szó sincs ilyesmiről, sőt nem is csókolták egymást, csak sírtak. (Lehet, hogy a magyar fordító az "exceeded" eredetijét értelmezte sírásnak, hiszen mindkét esetben kicsordul valami...) Nem lévén jobb ötletem, gyorsan írtam pár olyan meleg és melegbarát ismerősömnek, akikről feltételeztem, hogy jól ismeri a bibliát; nézzenek már utána más fordításokban, hátha ott találunk valami félrértelmezhető szöveget.

Ma megérkezett az egyik válasz, íme:
"Utánanéztem: az én Bibliámban leszopták egymást, aztán együtt elmentek a 69 szaunába."

Most már tudjuk.

Medve a farzsebben

Az iroda felé menet már messziről megláttam Istvánt. Nejlonzacskók voltak a kezében, a jobb farzsebéből pedig egy kisméretű plüssmackó kandikált ki.

Na most én hallottam meg félig-meddig olvastam róla könyvet (azért csak félig-meddig, mert németül volt), hogy a meleg és leszbikus S/M szexben a farzsebben hordott kendők jelzik az ember szexuális preferenciáit. A jobb vagy bal zseb jelenti, hogy valaki aktív vagy passzív (persze azt nem jegyeztem meg, melyik melyik...), a kendő színe pedig a kedvelt szexuális tevékenységet: a sárga a pisiszex, a barna gondolom a kakiszex, a piros a menstruáció idején történő szex és így tovább. Ebből arra következtettem, hogy a farzsebben hordott medve a macik illetve macikedvelők nemzetközi jelzése.

A kapunál beértem Istvánt.
-De jó, hogy jössz!-mondta. -Nem találom a kulcsomat.
-Az enyém itt van-vettem elő. - Amúgy azért van medve a farzsebedben, mert macikra buksz?
István hátranyúlt és kiemelte a medvét, a rajta lógó kulcskarikával együtt.
-Basszus, ezt kerestem!

Moldova

Tegnap este utazási terveinkről beszélgettünk, amikor Tóni feldobta Moldovát.

Wagner úr megjegyezte, hogy ő egyszer már volt egy napot Kisinyovban, és rendes turistaként meg is tekintette mindhárom látnivalót, de nem tettek rá mély benyomást (az egyikre nem is emlékszik). Hozzátette továbbá, hogy Moldova Európa egyetlen országa, amelyről egyáltalán nem jelent meg útikönyv, nyilván nem véletlenül. Tóni azonban elmesélte, hogy van Moldovában három falu, ahova még Mária Terézia idején magyarokat telepítettek. Ezeket ugyan utóbb áttelepítették a mai Szerbia, majd Magyarország területére, de leszármazottaik olykor visszalátogatnak őseik földjére. Na, ezt a három falut akarná ő megnézni.

Sanyi és én nem értettük, mi érdekességet nyújthat három egykor-magyar falu, és mikor kiderült, hogy már egyetlen magyar sem él ott, Wagner úr is a mi véleményünkhöz csatlakozott. Tóni maga se tudta megmagyarázni, de továbbra is motivációt érzett, hogy ellátogasson ezekre a helyekre. Így állt a helyzet, amikor Csaba megérkezett, én viszont elindultam hazafelé (nem emiatt).

Félórával később sms-t kaptam Wagner úrtól, a következő szöveggel:
"Moldova lefújva. Csabától megtudtuk, hogy azok a magyar falvak Ukrajnában vannak!"

Még szerencse, hogy időben kiderült...

Esélyegyenlőségi nap

Pénteken Zsoltival ismét hivatalosak voltunk élő könyvnek a váci Esélyegyenlőségi Napra. A tavalyi kellemes élmény azonban, amikor egész általános iskolai kisegítő osztályokat tereltek hozzánk, elmaradt.

Először is, bár ígéretünk szerint tízre megérkeztünk, rögtön elhajtottak bennünket, hogy 11 előtt itt nem lesz semmi. Ezért végigjártuk a játékboltokat (ahol Zsolti megnézte az összes autómodellt, de nem vett semmit) és a közérteket (Zsolti valamiért mindegyikben vett egy adag sajtot). 11-re visszaértünk a főtérre, ahol valóban állt már néhány sátor, az Élő Könyvtár azonban olyan kis betűkkel szerepelt a pultként szolgáló asztal oldalán, hogy mi is alig találtuk meg. Velünk egy pulton szerepelt a közlekedésrendészet, hozzájuk jöttek is kerékpáros KRESZ-tesztet kitölteni (Zsolti is kitöltötte mint gyakorló kerékpáros, de csúfosan lemaradt az iskolások mögött), hozzánk azonban nem jött senki. Igaz, összesen négy könyvet szerveztek be: a roma könyvet kikölcsönözte egy haverja, a látássérült könyvnek vakvezető kutyája szerzett egy kis csoportnyi olvasót. Meleg könyvekre senki nem volt kíváncsi (az egyik osztálykísérő pedagógus még motyogott is valamit arról, hogy ebben a korosztályban nem kéne). Így azzal töltöttük bőséges szabadidőnket, hogy a vaksátorban vásároltunk (ez azért jelentett kihívást, mert Vegetát kellett vennünk, amit egyikünk se vásárolt még soha életében) és a fotókiállítást nézegettük. Időközben a szél is feltámadt, így hátul is nyitott katonai sátrunkban sarkvidéki viszonyok uralkodtak. Megpróbáltam a rendelkezésre álló kötelekkel jobban rögzíteni a ponyvát, ez valamennyi védelmet nyújtott.

Dél felé a szervezők feladták az Élő Könyvtár témát, és odavezényeltek minket nézőnek a mesejátékhoz. Az óriásbáb-előadás fő érdekessége az volt, hogy a sárkányt ágytakaró borította, ami azonban a farkáról lecsúszott, így ott csak fémváz maradt. Közben lapítottunk, mivel a bábosok az elrabolt királykisasszony megmentőjét mindenáron a nézők közül próbálták kiválasztani, ezért a főszereplő olykor szövegét megszakítva "ne menjen el!" kiáltással leállította a téren békésen átvágni szándékozó helyi lakosokat. Mi szerencsésen megúsztuk (egy kislány mentette meg a királykisasszonyt, ami jó kis leszbikus színezetet adhatott volna a sztorinak, de ezt a lehetőséget kihagyták). Mi kaptunk fejenként 10 000 forintot, amiből rögtön el is mentünk a híres csokizóba. Magánemberként tehát elmondhatom, hogy jó üzlet volt, de aktivistaként azért belegondoltam: mi minden hasznosat lehetett volna csinálni abból a pénzből, amibe ez a használhatatlan (és használatlan) Élő Könyvtár került. És hogy vajon csak bénák voltak, vagy egyszerűbb ilyesmire elkölteni az esélyegyenlőségi költségvetést, mint valami olyasmit csinálni, ami tényleg változtat valamit?

Pozitív hozzáállás

Csabát nemcsak azért imádom, mert nagyszerű tánctanár, hanem mert törhetetlen optimizmussal tekint a világra. Ez utóbbit tanítványai nem feltétlenül osztják, így olykor elég eredeti párbeszédek hangzanak el a táncórákon. Például:

Csaba: Ez a figura talán még Rolandéknak is új volt.
Roland: Nekünk az is marad!

Kármen elvesztette a fonalat egy figura közben.
Csaba: Kármen! Nincs baj!
Kármen: Van!

Csaba: Nagyon jól csináltátok! Sehol nem láttam olyan hibát, amitől a figura ne lett volna felismerhető!

Egy sok forgással járó figura gyakorlása közben az egyik követő hányingerről panaszkodott. Csaba őszinte érdeklődéssel fordult a többi követőhöz:
-Ti is akartok hányni?

Csaba: Ez egy olyan gyönyörű figura! Póz is van benne, forgás is van benne, mit akartok még?
Andris: Szünetet!

Precíz kommunikáció

Adós vagyok még újabb közgyűlésünk beszámolójával, ahol szokás szerint ismét volt mibe belekötni. Kezdődött az éves jelentéssel, amelyben számos helyesírási hibát fedeztünk fel: például megtudtuk, hogy egy "magyarorzsgái" egyesület vagyunk, viszont örömmel üdvözöltük, hogy új szakosztály csatlakozott hozzánk, a "kézilabada", az meg még megnyugtatóbb volt, hogy a nyári verseny szervezői "hetnete" találkoznak. Én még találtam pár pontosítanivalót, mire Gazsi szavazást javasolt arról, hogy engem verjenek meg. Szerencsére FB-tagként ismerem az alapszabályt, így rávilágíthattam, hogy ez nem szerepelt az eredeti napirendi pontokban, ezért a pótközgyűlés nem szavazhat róla.

Az alapszabály azonban később problémákat is okozott, előírja ugyanis, hogy személyi kérdésekben titkosan kell szavazni. Ehhez szavazatszámláló-bizottság szükségeltetik, felmerült viszont, hogy ennek tagjait megválasztani szintén személyi kérdés, vagyis hivatalosan titkosan kellene, amihez újabb, titkosan megválasztott szavazatszámláló biztosok kellenek, és így tovább... Végül nyílt szavazással választottuk meg a számlálóbiztosokat (remélem, ezt a Fővárosi Bíróság illetékesei nem olvassák...)

Még néhány idézet a közgyűlésből:

Ystván helyesírási pontosítása: A "Gábor" után vegyük le a vesszőt.
Gábor: A te vessződet vegyük le, nem az enyémet!

Csaba: Légy szíves, basszatok le, ha pár napon belül nem küldöm el az anyagot a levlistára.
Migu: Lehetek proaktív? Lebaszhatlak most?

Összefoglalva azt gondolom, helyesnek bizonyult Csaba megállapítása:
-Mi tudunk egymásban kommunikálni.

Akik nem veszik a lapot

Kultúránkban gyakori, hogy valaki nem mond ki valamit, kvázi elvárva, hogy a másik a sorok között olvasson. Olykor azonban ez nem történik meg. Ha valaki nem érti, hogy az alábbi két történetben ki és miért kérdezett marhaságot, az legyen szíves jelezze kommentben.

1. A vasárnapi sikertelen találkozóról Csaba másfél óra után felállt, hogy neki edzése van. Mi, többi atlaszosok is csatlakoztunk hozzá. Az utcára kiérve Csaba fölvetette, hogy üljünk be egy kocsmába. Gábor röviden elgondolkodott majd megkérdezte:
-És mikor lesz az edzésed?

2. Az egyik recepciós Laci nevű barátja bejött a kedveséhez látogatóba és közben programajánlót is tartott.
-Ha jót akartok bulizni péntek este, gyertek le a [itt szórakozóhely nevét mondta, nem jegyeztem meg]. DJ-verseny lesz, egy baromi jó fej srác fogja keverni a zenét, lehet drukkolni neki.
-Milyen zenét játszik?-kérdezte Vaca.
-Ilyen gépzene, technó és hasonlók.
-Hát, akkor nem. Azt nagyon utálom-felelte Vaca.-Te ott leszel?

Alkalomhoz illő öltözködés

Szombat reggel ugyan kissé párás volt az idő, de valamiért nem voltam képes feladni a tervet, hogy az előző nap kikészített hosszú barna ruhámban menjek. Hogy miért is, az csak a közgyűlésre érve tudatosult bennem: hát persze, ma van István esküvője!

A közgyűlés többi tagja azonban nem készült öltözködésileg. Mocsó és Jani ezért hazarohantak átöltözni, míg én bent maradtam az irodában (elvileg) dolgozni és (gyakorlatban) a faszbukon levelezni. Lacca és Botanika szintén ott dolgozgattak. Nekik eredetileg nem állt szándékukban részt venni az esküvőn, de Laccát hamar meggyőztem, ő meg kicsit több erőfeszítéssel meggyőzte Botanikát, így végül hármasban indultunk el. Útitársaim viszont folyamatosan kínosan érezték magukat póló-farmer összeállításuk miatt. Valamiért mindketten szürke pólót vettek (Botanikáén valami rajzfilmfigura is volt), és Lacca ezt ismételgette:
-Az esküvőn összegyűlt rokonság aztán azt fogja mondogatni: "hogy az a szürke pólós házaspár milyen topisan nézett ki!"

Viszont mi időben odaértünk, míg Mocsó (kifogástalan fehér ingben) épphogy beesett. Lacca ragaszkodott hozzá, hogy a terem végében üljünk le, és folyamatosan azt figyelte, ki mit visel. Csak akkor hallgatott el, mikor megkezdődött a szertartás. Mikor az anyakönyvvezető már majdnem belekezdett a szövegébe, kirobbant az ajtó és beesett rajta Jani - Donald kacsás nyakkendőjén magyar állami címeres nyakkendőtűvel.
Még szerencse, hogy útközben nem futott össze gárdistákkal, ezért a szentségtörésért meglincselték volna.