Színek a programban

-Felfedeztem, hogy vannak színek a programban-jegyezte meg Balázs önironikusan az előadása közben. Mi a magunk részéről örültünk volna, ha más színeket fedez fel, mert a ciklámenszínű tengerre feltett lila feliratot kevéssé tudtuk elolvasni.

Persze Balázs egyetlen diájának egyetlen sora össze sem hasonlítható azokkal a powerpointokkal, ahol az egymáshoz túl közeli színek választása a megértés akadálya lehetett. Ilyen volt például az, amikor a vízszintes sávokon elvileg különböző színek jelölték, hogy a minta hány százalékának volt egy bizonyos életkorban lakása, gyereke illetve munkája. Nekem az egész sáv egyszínű pirosnak tűnt, így kevéssé értettem egyet az előadó lelkes bejelentésével, miszerint "az ábra magáért beszél."

Még kínosabb helyzet állt elő annál az előadásnál, amely a homoszexualitással kapcsolatos jogi szabályozást tekintette át nemzetközi összehasonlításban. A kivetített térképen egymáshoz igen hasonló színek jelölték a halálbüntetést, illetve az azonos neműek házasságát, a hallgatóság kevésbé tájékozott része így felszisszent annak láttán, hogy Dél-Afrikában és Argentínában halálra ítélik a melegeket. Gergő ellenben alternatív értelmezését adta a színkódnak:
-Elvégre a házasság és a halálbüntetés között nincs olyan nagy különbség...

Kilátás Tésre

Fél 12 környékén megjelentek azok a hangok a csapatban, amelyek az ebéd időpontját tudakolták. (E hangok főleg Terézhez és Péterhez tartoztak, akik 1-1 nagy termosznyi forralt bort cipeltek a hátukon, és már nagyon szerettek volna megszabadulni tőle.)
-Várjatok még-mondta Tóni.-Nemsokára felérünk egy fennsíkra, ahonnét gyönyörűen látni Tést a szélmalmokkal.

El is indultunk felfelé, rátértünk a pirosról a piros háromszög jelzésre, amely egy legelőerdőn vágott keresztül. Hamarosan tűzrakóhelyhez érkeztünk, és Tóni bejelentette, hogy itt ebédelünk (kivéve Attilát, aki elment geoládát keresni). Csakhogy Tésből semmit sem láttunk: a völgyet sűrű köd ülte meg.
-De már tisztul!-jelentették be az optimistábbak, egy olyan foltra mutatva, ahol halványzöld mező képe bontakozott ki a felhő mögül. Ottlétünk alatt azonban ez a folt se tisztább, se nagyobb nem lett.

A forralt bor elosztogatása után Péter kiterítette a térképét a földre, majd iránytű segítségével megállapította, hogy köd nélkül se látnánk rá Tésre. Ugyanis az észak felé terült el, míg a hegyről mi déli irányban láttunk ki (azaz nem láttunk ki). Tóni sokáig kötötte az ebet a karóhoz, aztán végül hajlandó volt megnézni a térképet. Kiderült: annak idején valóban nem innen látták Tést, hanem egy olyan pontról, amerre elterelték a turistautat vadászat miatt. Nem is kellett volna letérnünk a piros háromszögre, ami így még egy kilométert hozzáadott az amúgy se rövid távhoz.

De legalább Attila megtalálta a geoládát. Egy érme volt benne levélkével, amely elmondta: a kis tárgy Afrikából indult és Európába szeretne eljutni. Itt ismét bajban voltunk: nem tudtuk megállapítani, elérte-e úticélját...

Időjárás a Margitszigeten

Az atlétikai központ mellett elfutva kíváncsiságból felnéztem a hőmérséklet-kijelzőre. -99 Celsius fokot mutatott. Visszavettem a kesztyűmet és futottam tovább. A második körnél ismét ellenőriztem a hőmérsékletet: már csak -6 fok volt.

Gyorsan melegszik a levegő mostanában.

Nyelvi queeresítés

Tegnap Tomi illusztrálta, hogyan lehet a magyar nyelv berögzült fordulatait összhangba hozni a közben zajló társadalmi változásokkal.
-András, beszélni szeretnék veled, mint férfi a queerrel.

Kisváros - kis turul

Tóniék városa, mint nemzeti identitására büszke település, turult állított. A lakosok azonban nem voltak megelégedve az elkészült művel. Nem a tatabányai kitárt szárnyú, koronás, nemes madarat kell elképzelni, hanem egy kicsiny, tömzsi jószágot, ami Tóni szerint szaró galambra emlékeztet. Ez pedig sértette a büszke városlakók hazafias érzelmeit.

Tóni mint művészethez értő ember egészen másképp állt a dolgokhoz.
-Itt a művészi önkifejezés szabadságáról van szó. Engedtessék meg a művésznek, hogy úgy alkossa meg a turult, ahogy ő látja. Ez a művész ilyennek látta.
-Művész?-nevettek a többiek.-De hiszen ezt nem művész faragta, hanem a sírköves!

A turul ügye a helyi szélsőjobboldali újságban is helyet kapott: az olvasói levél szerzője felháborodott azon, hogy miért nem lehetett egy élethűbb, életnagyságú (?!) turult alkotni. A következő számban megjelent a válasz, a sírköves tollából. Leírta, hogy a város rossz anyagi helyzete miatt nem telt valódi kőre, csak műkőre. A műkőbe viszont olyan merevítő szerkezeteket kell beletenni, amelyek miatt muszáj volt ilyen tömzsire csinálni a madarat.

Elképzeltem, mi lenne, ha valamelyik sámán kapcsolatba tudna lépni egy ősmagyar táltos szellemével, és megkérdezné tőle, ők milyennek képzelték nemes totemállatukat.
-Hát, nem olyan sasfélét kell elképzelni-felelné a táltos szelleme.-Inkább olyan kicsinek és tömzsinek láttuk a turult, olyasminek, mint egy szaró galamb.

Horrordoku

... szerepel a Népszabadság mai tévéajánlójában. A "Józsi nővér és a sárga bicikli" című film ismertetőjében ugyanis ez szerepel:
"biciklijén járja a világtól elzárt községet, hogy elássa az öregeket, betegeket."
Élve??