Játéknap

 Itt a tavasz, és ezt az állatok is érzik. Pénteken Schönbrunnban mindenki játszani akart. A kis hiúz a lesből támadást gyakorolta - többszöri próbálkozás ellenére csak a felkészülési fázist tudtam lefilmezni, utána mindig gyorsabban futott, mint ahogy én a telefont mozgatni tudtam.

Az akció erősen emlékeztetett az én Foltikámra, aki pont aznap reggel a németóra során úgy ugrott át a fejem fölött, hogy a némettanárom frászt kapott tőle. Én viszont már megszoktam, ahogyan láthatóan a hiúzmama sem lepődött meg: épphogy csak elfordította a fejét, mikor csemetéje átugrott fölötte, de napozott tovább.

Finja, az állatkert és egész Bécs kedvenc jéghercegnője anyukájával medencés bulit tartott:

Egyébként Finja más játékokban is kiváló. Az újság is megírta, hogy pár napja néhány látogató reklamált, miszerint kedvenc jegesmacijukat az állatkert feketemedvére cserélte. Hamar kiderült a turpisság: Finja volt az, csak belehempergett a sárba. Nyilván ezt a játékot tanulta el tőle az a néhány nagyon koszos pingvin, akiknek ráadásul a medencéjét is éppen leeresztették, így nem tudtak játék után megmosakodni.

A gibbonok szokásuk szerint légtornászmutatványokat végeztek a kötelekből és ágakból álló akadálypályájukon. Egy kismajom még anyjába kapaszkodva nézte a többiek mutatványait, és meg is állapítottam: biztosan túl fiatal még, hogy részt vegyen a játékban.

A kismajom azonban kiolvashatta a fejemből a gondolatokat, és rögtön ki is kérte őket magának. Elengedte anyukáját és hamarosan ő is a köteleken himbálódzott.

Nem mindenkit sikerült azonban játék közben meglepnem. Úgy tűnt, a gepárdcsalád már korábban letudta a hancúrozást - ők már a jól megérdemelt pihenésüket töltötték.

Csajos témák

 A beszélgetés kezdetén Juli lelkesen mesélte, hogy aznap volt fodrásznál. Ezenkívül megmutatta az új körömlakkját is, amit a csomagolásmentes boltban vett.

- És hogy nem volt becsomagolva?

- Ugyanolyan üvegben volt, mint minden más körömlakk. Csodálkoztam is, mit keres a csomagolásmentes boltban, de lehet, hogy valami természetes alapanyag. Biztos vannak természetes anyagok is, amik ragadnak az ember körmére.

- Hát én el tudok képzelni olyan természetes anyagokat, amik ráragadnak a körmömre - jegyeztem meg, - de annyira nem szeretném, hogy ráragadjanak.

Ekkor csatlakozott Dávid, és elkezdtünk arról beszélgetni, hogyan hat a Covid a személyes költségvetésünkre. Mindannyian megállapítottuk, hogy mivel nem lehet utazni és szórakozni járni, sokkal olcsóbban kijövünk - kivéve Dávidot, aki csodálkozva állapította meg, hogy rengeteg pénze elmegy, pedig csak három hobbija van: a kerékpározás, a gitározás és a kávézás, és ebből csak az első kettőre költ pénzt. Juli ekkor megkérdezte, mennyibe került az új irodaszék, amin Dávid éppen ül. Kiderült, hogy kétszázezerbe, mi meg elgondolkodtunk: kész mázli, hogy a lakberendezést nem tekinti hobbijának.

Dávidot hívták telefonon, úgyhogy rövid időre lenémította magát és a gépét, mi pedig arról beszélgettünk, hogyan fog szerintünk hatni a harmadik hullám a világgazdaságra. Valamelyik érvre Juli így reagált:

- Igen, ma a fodrásznál - bocsánat, hogy mindig a fodrászt hozom fel, de ma csak ez történt velem - szóval a fodrásznál is pont erről beszélgettünk.

Dávid épp az utolsó szavaknál lépett vissza.

- Hihetetlen, öt percre tűnök el, és ti máris a fodrászról beszélgettek?

Mínusz hét fok Schönbrunnban

 Nem teszem föl a költői kérdést, hogy melyik hülye megy állatkertbe olyan hidegben, hogy még a fókák is köhögnek (és ez nem költői kép volt). Magam is érzékeltem, hogy vastagabb pulóvert kellett volna vennem - az előző napi felsőruházatomat vettem alapul, csak elfelejtettem, hogy akkor egy meleg aláöltözetet is viseltem. Szerencsére a biztonság kedvéért hoztam magammal egy kardigánt, így eldöntöttem, hogy bemegyek az első fedett helyre felvenni. Ez az első fedett hely történetesen a Kelet-Afrika Ház volt, amelynek az ajtaja ugyan tárva-nyitva állt, de valamennyire így is szélvédett volt. A plexiüveg túloldalán két kis mangusztatesó feküdt összebújva. Érdeklődve felnéztek rám, de amikor meglátták, hogy a farkasordító hideg ellenére leveszem a kabátomat, nem bírták nézni a jelenetet: kis fejüket lehajtották és befúrták a homokba. Csak harmadik társukat tudtam lefotózni, aki átöltözésem során hátat fordított nekem, így elkerülte a sokkot:

Más állatok már azon is megrökönyödtek, hogy valaki egyáltalán hajlandó eljönni hozzájuk ilyen hidegben. A krokodilház egyik akváriuma mellett érzékeltem, hogy az aljzatból figyel engem valaki. Rövid szemantikai értelmezés után arra jutottam, hogy a "homokszem" szó nem így értelmeződik, és tüzetesebben megvizsgáltam a terepet - egy kerek rája nézett vissza rám gyanakodva, aki majdnem teljesen betemette magát a homokba. Ami magát a krokodilt illeti, neki a szája is tátva maradt a csodálkozástól.

Vannak persze olyan állatok, akiknek ez az időjárás meg se kottyan. A pandafélék eredeti hazájában igen zord a tél, így ők nem problémáztak a sarkvidéki szeleken: puha bundájukban vígan falatozták bambuszreggelijüket.

Mások viszont az állatházakban nekik megfelelő hőmérsékletet élvezhetnek. A pingvinházban direkt kiírták, hogy a plexiüveg túloldalán direkt antarktiszi körülményeket biztosítanak nekik, hogy otthon érezzék magukat (mondjuk pont ma szerintem simán kiengedhették volna őket a szabadba, díjazták volna a számukra kora nyárinak számító időjárást). Nap gyanánt egy lámpa szolgált: az úszás után a pingvinek efelé fordulva napoztak:

A melegkedvelő állatoknak természetesen fűtik a kifutóját. Az agámáknál uralkodó hőmérsékletet könnyű volt megtippelni annak alapján, hogy az ott éppen takarító gondozónő ujjatlan pólóban is izzadt. Slaggal locsolta le a sziklákat, az agámák pedig türelmesen, de szemükben egyértelmű várakozással figyelték. Végül a lány megfordult és rájuk irányította a vízsugarat. A hüllők általában elég jól leplezik az érzéseiket, de ez a két agáma kifejezetten boldognak tűnt.