Minek nevezzelek?

-Dee-dő! Dee-dő!-kiabálta Erik, felfedezve testvérét a sarokban.
-Igen, ott a Gergő - helyeselt Krisz.
-Dee-dő, Dee-dő!-és Erik szaladni kezdett a sarok felé.
-Ő egyébként nem Gergő, hanem Dávid-mutatott rá derűsen Krisz.
-Nem is Gergőt mondott-védte Ádám a fiát.
-Hát én Gergőnek értettem.
-Mindegy. Amúgy anyukám is sokszor Dávidnak hívja, mármint Gergőnek, mert a tesóm Dávid. Akarom mondani Gergő. És ezért anyukámban berögződött, hogy a családban az idősebbik fiúgyerek mindig Dávid. Mármint Gergő.
-Na látod - mutatott rá Krisz -, ezért nem beszélnek még a gyerekek: mert mi se tudunk normálisan...

Dávid esete a kézipoggyásszal

Dávid némileg megütközött, hogy se Tamás, se én nem terveztünk csomagot feladni. Ő hozott egy oldaltáskát és egy sétáltatós „kutyát”, ami a szokásostól eltérően nem kemény oldalú bőrönd, hanem vázra erősített vászontáska volt.
-Mindenképpen fel kell adnom, mert van benne egy üveg pálinka. Gondoltam, ha lesz valami social event, megkínálhatjuk vele a többieket.

A becsekkolásnál azonban kiderült, hogy előre kellett volna a feladott csomagért fizetni. Minthogy ezt nem tettük meg, Dávidnak oda-vissza 70 euróba került volna a csomag feladása.
-Tedd bele a kisebbet és vidd fel kézipoggyászként-javasolta Tamás. Dávidnak tényleg sikerült belegyömöszölnie az oldaltáskát a nagyobbikba.
-De mi legyen a pálinkával?
Tamásnak két ötlete volt: igyuk meg, vagy próbáljuk meg felcsempészni a fedélzetre, hátha nem szúrják ki a biztonságiak. Mikor kiderült, hogy 7 decis az üveg, az első változatot irreálisként elvetettük. Beálltunk tehát a sorba a biztonsági ellenőrzéshez, a lehető leginkább faarcot vágva. Sőt, jó gyerek mivoltunkat bizonyítandó, Tamás átrakta fogkrémjét az én szabályos műanyag zacskómba. Dávid - bár büszke volt arra, hogy nem vörösödött el - egész sorban állás alatt azon stresszelt, hogy sikerül-e biztonságban átjutni az ellenőrzésen, és egyáltalán jó ötlet-e ez.
-Én simán megpróbálnám-mondta Tamás.-Csak hát most már késő, hogy a p betűs tárgyat áttegyük hozzám.

A táskák becsúsztak a gépbe; Tamásé és az enyém rendben kijött, viszont Dávid táskája és kabátja a biztonsági őr előtt landolt. (Utóbbit nem értettük, semmi gyanúsat nem tartalmazott.) A biztonsági őr - amúgy nagyon kedvesen - kiemelte a tusfürdőt és a borotvahabot és elmagyarázta, hogy ezek túl nagyok és nem vihetők fel a gépre. - És ez sem - tette hozzá a bebugyolált üveget kiemelve. Dávid minden ceremónia nélkül kidobta őket a szemétbe. Utána mondtuk, hogy ha már nem akarja ő meginni, felajánlhatta volna a biztonsági őrnek. Bár Tamás szerint a műszak végeztével úgyis átkutatják a szemeteseket...

FUTÁR rulez

A múlt ősszel kerültek először használatba a FUTÁR-kijelzők Budapesten: jellemzően az a szöveg állt rajtuk, hogy a 2-es metró nem közlekedik. Gondolkoztunk is, mi fog történni, ha helyreáll a metróközlekedés; valószínűleg azt fogják rendkívüli hírként kezelni, hogy jár a 2-es metró.

Elvileg persze nem erre vannak, hanem arra, hogy mutassák, melyik busz hány perc múlva érkezik. Nem tudom, GPS alapon történik-e ez, de ha igen, a GPS olykor elromlik. (Van ilyen; az enyém egyszer a Hármashatár-hegy oldalában közölte, hogy 25 méterrel a tengerszint alatt vagyok.) A minap egy megállóban a FUTÁR azt jelezte, hogy az (egyébként hivatalosan 10 percenként közlekedő) 112-es busz 11 perc múlva érkezik. A 112-es közben befutott fél percen belül, ám a tábla felirata nem változott.

A használattal akkor is lehetnek gondok, ha történetesen az időpontok stimmelnek. Látássérült ismerősöm például nem sok hasznukat veszi. Egy társaságban beszélgetve erre az a megoldási javaslat született, hogy egy gomb megnyomására az oszlop hangszórón keresztül felolvasná a tábla tartalmát. Csakhogy a vakok ezzel nem lennének ki a vízből, mert a FUTÁR-oszlopokat okosan különböző pontokra helyezték el a megállókon belül, így muszáj lenne végignyomkodniuk az összes oszlopot.

Az elhelyezés nemcsak megállón belül probléma. A Népszínház utca elején levő kijelző például hűségesen közli a Blaha Lujza téri megállókba érkező buszokat. Ezek igen forgalmas megállók, így a tábla utolsó sorában is általában 3 percen belüli időpont szerepel; ennek túl sok értelme nincs, mert rövidtávfutó rekordernek kell lenni ahhoz, hogy valaki a belvárosi forgalomban 3 percen belül odaérjen a megállóba. A Népszínház utcából induló járatok természetesen nem szerepelnek a táblán.

Ezeken bosszankodhattunk az elmúlt fél évben, de szerencsére most minden gondunk megoldódott. Az elmúlt napokban minden tábla azt közli velünk, hogy a 4-es metró beindulása után változások lesznek a közlekedésben (ezt rögtön sejtettük, például eggyel több metróvonalunk lesz). Ennek köszönhetően többé nem látható, milyen buszok fognak érkezni a megállóba – és az ezzel kapcsolatos bosszankodást is elfelejthetjük.

A vaddisznó mint alany

Az apámékkal szomszédos kertbe, ahol éppen építkeztek, betévedt egy vaddisznó. Lelkesen dagonyázott az alapozásnak kiásott gödörben, míg elő nem került két vadász, akik üldözőbe vették és vélhetően altatólövedékkel hatástalanították.

Apám számára a történet legnagyobb előnye az volt, hogy megírhatta a francia házi feladatában. Nagyon számított a sikerre, így következő találkozásunkkor megkérdeztem, hogy fogadta a tanár.
- Nem volt annyira lelkes - felelte apám csalódottan. - De mondjuk azóta szerintem már megették.
- Megették a franciatanárt??
- Nem, a vaddisznót. Mondjuk a nyelvtani hibákat kijavította...

Freud az Élő Könyvtárban

Módszertani probléma merült fel az iskolai Élő Könyvtárban: a tanárnő odament és belehallgatott a beszélgetésekbe. Mi könyvek azt javasoltuk, inkább külön beszélgessen velünk, mert így előfordulhat, hogy a gyerekek nem merik feltenni a kérdéseiket. Erre én rögtön hoztam egy példát:
- Egy srác megkérdezte, voltam-e már két nővel egyszerre. Ezt tuti nem kérdezte volna meg, ha ott a tanár!
- Rendben - felelte Feri, aki közben jegyzetelt. - Akkor ezt holnap kipróbáljuk. Mármint nem azt...-tette hozzá elvörösödve, de ekkor már késő volt...

De előfordul ez a legjobb családban is; amikor a PhD író szemináriumon felmerült, hogy a szerző foglalkozhatna a csábítás témájával is. Adriana egyetértett:
- A csábítás tökjó!

Túl sok a benzinkút

Eredetileg úgy volt, hogy Judit is velünk jön, ami igen praktikus lett volna, mert ő évekig élt Gödöllőn és a kisujjában van, hogy kell odamenni autópálya-díj fizetése nélkül. Judit azonban mégsem velünk jött, így a feladatra maradtunk ketten Catherine-nel, meg egy sor instrukcióval, amit Judit még délelőtt küldött át.
A KIKA után hajts fel az autópályára, aztán a Shell-kút után kanyarodj le jobbra – olvastam. Alig hagytuk el a KIKÁ-t, máris megpillantottunk egy benzinkutat jobboldalt.
Igen, emlékszem, erre kell menni! – örült meg Catherine és lekanyarodott. – Bár ez nem Shell, hanem MOL.
Akkor szerintem nem ez volt – feleltem aggodalmasan. – Különben is gyanús, még alig jöttünk az autópályán.
Hamarosan Catherine is ráébredt, hogy ez a kút nem az a kút, viszont innen már nem volt olyan könnyű visszakanyarodni. Némi tekergés után a Reiter Ferenc utcán lyukadtunk ki.
Ez jó, ez kivezet a Róbert körútra – jelentette ki Catherine, nagyvonalúan lespórolva nagy királyunk második keresztnevét.
Elvileg igen, de most a másik irányba megyünk rajta.
Újabb tekergés következtében sikerült megfordulnunk és visszajutottunk a „Róbert körút”-hoz – amelyen azonban csak jobbra tudtunk volna kanyarodni bal helyett. Megelégelve a komplikációkat, Catherine keresztben áthajtott a villamossíneken és ismét irányban voltunk.
Ott is van egy kút – jelentette be Catherine kb. 1 kilométer múlva, és előkészületképpen a középső sávot átszelve egyenesen kisorolt a szélső sávba.
Ez se Shell, ez OMV. Maradj az autópályán.
Catherine ennek ellenére lehajtott, de sikerült meggyőznöm arról, hogy a benzinkúton áthaladva visszamenjen az M0-ra. Jóval később megpillantottuk a Shell-kutat.
Na ez lesz az. Itt megyünk jobbra – navigáltam Catherine-t, aki valahogy azóta ismét a belső sávba keveredett.
Engeded, hogy menjek?
Ez a tónus meglepett, mert nem éreztem úgy, hogy túlságosan diktátorként viselkedtem volna.
- Ja, nem te. Mögöttem ez az autós nem tudom, mit csinál, sehogy se akar beengedni.

Update

Az interneten a mítoszok szerint mindig a legfrissebb információkat találhatjuk meg, de ez nem mindig van így. Ma tűnt fel például a turistautak.hu-n az alábbi felirat:
Turistaút-térkép (a folyamatosan frissülő adatbázisból óránként készül, legutóbb 2014.02.23 12:23-kor)
Ugyanekkor András az egyik jógastúdió honlapján örömmel értesült róla, hogy kontakt jóga tanfolyam indul 2009. x hó x-én.

Erre mondják, hogy megáll az idő?