Kizárásos alapon

Szombat reggel fél 11-kor András még simán be tudott jönni a kapun. Viszont mikor fél 12-kor lementünk macskaalmot venni, utána egyikünk kulcsa se nyitotta. Felcsöngettem három lakóhoz, a harmadik engedett be (meg se kérdezte, ki vagyok!) Azután felhivtam a közös képviselőt, hogy rossz a zár és küldjön szerelőt. Nem tűnt túl lelkesnek, de meggyőztem, hogy egyszerre két kulcs nem valószinű, hogy tönkremenne. Mindenesetre nem bátoritott olyasmivel, hogy szombaton szerelőt tudna találni.

Mikor délután hazaértem, továbbra se nyilt a kapu kivülről. Szerencsére a szomszéd srác épp jött kifelé. Megoldásként kitámasztottuk az ajtót, és ki is tettem rá egy fecnit, hogy "Ne csukd be, kivülről nem nyilik!" és a biztonság kedvéért leragasztottam cellux-szal a zárat. Nem biztam azonban abban, hogy ezt nem szedik le a lakók, ami komoly fejtörést okozott, hiszen tudtam, hogy este 11 után érek csak haza. András felajánlotta, hogy ha nem jutok be, menjek át hozzá, de igazából azt a plusz utazást megspóroltam volna magamnak. Megörültem tehát, mikor 3/4 10 körül azt láttam, hogy Hajni posztolja a frissen sült mézeskalácsait a Facebookon. Gyorsan ráirtam és megkérdeztem, ébren lesz-e 11 után, mert lehet, hogy be kell engednie. Szerencsére nem tervezett korán lefeküdni, igy némileg nyugodtabban nézhettem az este elébe.

Természetesen negyed 12-kor a kaput zárva találtam, celluxomnak hűlt helye volt. Becsöngettem Hajnihoz, aki jófej módon rögtön nyomta is a nyitógombot. Ahogy benyomtam a kaput, a másik szomszédból egy srác és egy lány rohanva érkezett az utca végéből.
- De jó, hogy jöttél! Már itt törtük a fejünket, hogy fogunk bejutni, mert nem működik a zár!

Lám, még a belvárosi élethez is kell kreativitás.

A googlemaps esete a parázós futóval

A mai Klimafutás honlapján az egyik kommentelő ezt irta:

Sziasztok! Szeretnék menni, de most ha jól értem fél órás a futás. A google map szerint ez 10 km távot jelent, ha a Hősök teréről indulunk, Andrássy út, József Attila utca és a Széchenyi tér. 10 kmt nem igazán tudok lefutni fél óra alatt :-(

Nemtom, merre vezette őt a googlemaps a Hősök teréről a Széchenyi térre vagy hogyan számolt, de valahol nagyon elcseszte...

Tudományos operaéneklés

Izgatottan vártuk már Laci fellépését. Azon viszont némileg megrökönyödtünk, hogy a műsorvezető úgy jelenti be őt, mint a "Szegedi Tudományos Egyetem" operaszakos hallgatóját, aki az Operaház Fantomjából fog előadni, és partnere Lilian kíséri zongorán (csak reméltük, hogy Lilian férje nem ül a közönség soraiban, még félreérti a helyzetet). Ezek után Lilian játszani kezdett és némi (megtervezett) közjáték után Laci is előkerült. Amit azonban énekelt, az még az én avatatlan fülemnek sem hangzott valami lloydwebberesen. Mint utóbb kiderült, egy Haydn-opera részlete volt.

Persze azért a Fantom is tervbe volt véve, Laci alapból már az ő jelmezében érkezett. Ennek ellenére - talán pont a felkonferálás miatt - eljátszotta, mintha nem tudná, mi következik.
- Nézd meg a jelmezed - utasította Lilian, majd a közönség számára tudományosan megmagyarázta a jelenséget:
- A tenoroknak sok levegőre van szükségük a hangképzéshez, ezért itt a fejük felső része üres...

Szentendrei számlamese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tíz fiatal és egy csivava, akiknek Szentendrére kellett utazniuk képzést tartani (pontosabban a csivava csak kísérő volt, lévén kiskorú, és a magyar állam törvényei tiltják a gyerekmunkát). Jóságos munkahelyük hamuba sült pogácsát ugyan hirtelenjében nem tudott keríteni, ám ellátta őket BKK-buszjegyekkel és azzal a jótanáccsal, hogy mindenképpen kérjenek számlát a HÉV-jegyekről. A Margit-hídnál azonban, ahol felszálltak, megszűnt a pénztár, csak automatából lehet jegyet venni. A buszjeggyel ellentétben a HÉV-jegyekből nem lehet automatikusan többet venni, minden egyes alkalommal be kell pötyögni az induló és a célállomást. Ezt még csak megoldották volna, ám számlát az automata csak QR-kód alapján tud kiállítani. Feri megtalálta a megfelelő QR-kódot a telefonján és odatartotta a leolvasó alá, de hiába. Emelte följebb, engedte lejjebb, a gép nem tudta leolvasni a kódot. Felvetettük, hogy kérjenek majd számlát utólag egy BKK-pénztárban, de Évi már ezt próbálta egy korábbi kiszállás alkalmával és nem voltak hajlandóak, mivel a gép ugye ad számlát, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy nem olvasta be a QR-kódot. Ezért most csináltak egy felvételt arról, amint a gép semmit nem csinál; ez kívülről úgy festett, hogy két ember hadonászik mobiltelefonnal egy jegyautomata előtt.

Igencsak elszomorodott hát a tíz fiatal (és a csivava is), de még szomorúbbak lettek, mikor kiderült, hogy összesen 10 BKK jegyet kaptak. A jóségos munkahely nyilván úgy gondolta, hogy többségüknek van bérlete, de tévedtek: hét embernek lett volna szüksége jegyre (a csivavéáról megoszlottak a vélemények, mert egyesek szerint kosárban tartva ingyen utazik, mások szerint csak akkor, ha sikerül őt plüssállatnak eladni). Feri úgy döntött, spórolni fog a jegyekkel: nem kezeli őket addig, míg nem látja felszállni a kalauzt. Ezért minden megállónál kinézett az ajtón kalauzt keresve, a gyanú eloszlatására pedig hangosan közölte az utazóközönséggel, hogy egy barátját várja, akiről nem tudja, hol fog felszállni. Végül Rómainál jelent meg kocsinkban a kalauz. Feri gyorsan lekezelte a hét jegyet, a kaller viszont nem indult előre, míg el nem hagytuk Békásmegyert. Feri bosszankodott, hogy nem kellett volna lyukasztania, de most már késő volt. Mindenesetre a csivavára empatikusan rá lett szólva, hogy álcázza magát plüssállatnak; nem kellett kétszer mondani, úgy bealudt, hogy minket is majdnem megtévesztett.

A kalauznő nem festett túl bizalomgerjesztően (úgy nézett ki, mint aki minimum két ballábbal kelt fel és közben a fésűjét is elhagyta), de Feriék összeszedték a bátorságukat és megpróbáltak számlát kérni tőle. Ő közölte, hogy nem adhat számlát.
- És ha elmegyek egy jegypénztárba még ma?
- A jegypénztárnak sincs joga utólag számlát adni.
- Van egy fölösleges jegyünk, mert valaki lemaradt a HÉV-ről, az ő jegyét fel tudjuk használni visszafelé?- reménykedett Feri, aki már mindennel spórolni akart.
- Nem, ez a jegy csak Szentendre felé érvényes.

A tíz fiatal szomorúan zötykölődött tovább a HÉV-en, és már előre látták, micsoda procedúra lesz a szentendrei állomás automatáiból megvenni a jegyeket. Az állomásra érve azonban Feriéknek beugrott az isteni szikra és odaléptek a kallernőhöz.
- Ha a vonaton vesszük meg a jegyeket, a kalauz adhat számlát?
- Akkor igen.

Íme meglett a megoldás; a tíz fiatal és a csivava megkönnyebbülten indult el Szentendre belvárosa felé.

Itt a vége, fuss el véle (mert futva jobban jársz, mint ha a HÉV-jegyre próbálsz számlát kérni).

Andorrai sofőrök

Az andorrai buszsofőrök vidám népség. Tepernek mint állat a kanyargós utakon, de le nem fagy az arcukról a mosoly. Kedvenc ordinói buszsofőrönk egy baseballsapkás leányzó volt, akit különösen azért kedveltünk, mert andalúz lévén nem katalánul, hanem spanyolul csevegett barátnőjével - olyan hangerővel, hogy az egész busz hallotta és jókat derült a poénjain. Egy másik buszsofőrnek azért voltunk hálásak, mert pont akkor érkezett a buszmegállóba, amikor elkezdett ömleni az eső. Ez persze menetrend szerint is így lett volna, ő azonban nem kérte el a menetdíjat, hanem engedett minket beszállni és csak a végén fizetni, hogy addig se ázzunk.

A nem-hivatásos sofőrökkel is volt élményünk. Egy túra után Andorra egyetlen ifjúsági szállójához értünk le,amit egy kevés üzleti érzékkel rendelkező személy a várostól több kilométerre a hegyoldalban létesített. Volt ugyan előtte buszmegálló, de a menetrend tanúsága szerint (ami persze nem a buszmegállóban, hanem a szálló portáján volt olvasható) több mint 2 órát kellett volna várnunk a következőre. Nem túl kellemes perspektíva, főleg, hogy a szállón sehol egy büfé, csak egy kávéautomata és egy csapat fiatal, akik egy pár nap múlva tartandó esküvő előkészületeit végezték. Az egyik dekoráló leányzót megkérdeztük, biztos nincs-e korábban busz. Ő elmondta, hogy nincs, de felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival, úgyis le kell mennie a városba. Beszálltunk és hamarosan életveszélyes sebességgel szlalomoztunk le a hegyi úton.
-Itt általában nagyon szoktam repeszteni - mondta sofőrünk -, de most lassan megyek, mert egy csomó törékeny pohár van a csomagtartóban.

Ettől fogva, ha beszálltunk egy járműbe, előre figyelmeztettük egymást, hogy kapaszkodjunk, mert lehet, hogy a sofőr lassan fog hajtani.

És mit szólt mindehhez a rendőr? Nem nagyon volt alkalma bármit szólni. Valahányszor elsétáltunk az ordinói kocsma mellett, a rend őre mindig odabent ült.

Antropológiai penetráció

Idézet Lévi-Strauss klasszikusából, angol fordításban:
„In his penetrating analysis (…) Malinowski shows that ’this custom implies that sexual intercourse…is a service rendered by the female to the male.”
Klasszikus freudi elsülés, csak az a kérdés, ki választotta a fantáziáiról árulkodó kifejezést: Malinowski, Lévi-Strauss vagy a fordító?