A nacionalizmus, és mit tehetünk ellene

A nacionalizmus tanszék teakonyhájának ajtaján találtam ezt a feliratot:

Interjú aranyköpések 7.

Sohasem késő!
- Fejleszthető pedagógus vagyok

Mazochista anyuka a karácsonyról:
- Hát ez mindenféleképpen egy katasztrófa. De de nagyon-nagyon jó. És legyen így mindig.

A magyar jog álneves apukáknak is ad lehetőséget:
- ha egyedülálló nő nevel gyereket, kérheti, hogy ne tüntessék fel az apa valódi nevét

Egyes családtagok több példányban mennek nyaralni:
- De akkor ott volt a Fanni meg ott volt az Emma meg ott volt az Emma.

Képzeljünk el másmilyet…
- ilyen status quo kapcsolatunk van.

Van, akit csak távoli rokonként lehet elviselni:
- Hát a nagynénikém nagyon aranyos, de ha az anyám lenne, akkor fölkötném magam.

Akik át tudnak alakulni nemlétező személlyé:
- a bátyáim egyes párkapcsolatai, amelyekben anyukám mint létező személy benne volt

Hasadt személyiség:
- elsőre egy kicsit úgy éreztem, hogy most kihasználnak, de aztán így lelőttem magamban a dráma queent


Rongálással kombinált szakítás:
- akkor mondtam neki, hogy lehet, hogy összecsomagolsz holnap és szétszedjük a babaruhát

Félresikerült égetés:
- volt egy film, az volt a címe, hogy Kakukkfióka; amíg élek, nem fogom ezt a filmet elfelejteni. (…)ez a film, aminek a mintha belém égették volna még a címét is.
(a film valódi címe Kakukktojás)


Jó keresztény – rossz keresztény:
- Anyósom meg rettenetesen katolikus. Nem jó értelemben.

Az antropológus értelmes kérdése, avagy egy elvont fogalom is lehet kirekesztő emberekkel szemben:
- Tehát ezek szerint egy olyanfajta közegből jöttél, ahol így ezt, ahol nagyon nem vállalt föl maga a szexualitás?

Hullák adakoznak a spermabankba?
- lánypárok esetén mesterséges megtermékenyítés se, vagy akár élő igazi, akár egy meleg pasi donor segítségével

Gyerekek tervei a jövőre:
- Valahogy szóba került, ültünk, és akkor na, majd mi lesz, hogyha nagyok lesztek, meg minden. És akkor a Csaba azt mondta, hogy „én majd nemet merek mondani az anyósomnak!”

Azúr játszik

Azúr érkezésünkkor még egyáltalán nem játszott, hanem felmászott a lépcsőnél található cicakosárba aludni. Sejtettem, hogy ennek Mirtill nem fog örülni, lévén ez az ő bérelt helye. Hamarosan meg is jelent, aggódva nézegetett fölfelé, de mivel azúr kb. háromszor akkora, mint ő, inkább nem szívózott, hanem bement a belső szobába és ott keresett alvóhelyet.

Egy idő után azonban Azúr felébredt, kinyújtózott és leugrott (amitől némileg megremegett a cicabútor). Ezt az inspirálta, hogy a másik asztalnál ülő társaság férfitagja egy vékony lila zsinórt húzott végig a padlón. Pongót és a közben felébredt Mirtillt is érdekelne volna a dolog, de Azúr mellett esélyük se volt labdába rúgni (azaz zsinórba fogni). Inkább leheveredtek kétoldalt, míg Azúr a most már levegőben mozgatott zsinór után ugrált. Ekkora macskánál ez okozhat nehézségeket: egyik visszaérkezésekor elvesztette az egyensúlyát és majdnem ráesett Pongóra, egy másik alkalommal pedig Mirtill farka került komoly veszélybe.

Ahogy azonban Azúr figyelme lankadt, esély támadt a közbelépésre. Egyszer csak azt láttam, hogy Pongó kilő és még Azúr előtt elkapja a zsinórt. Innentől kezdve Azúr a néző szerepére volt kárhoztatva egész addig, míg Pongó abba nem hagyta a játékot. Ennek oka volt: a sarokban ülő pár ugyanis csokitortát rendelt, aminek hatására hirtelen az összes foltos macska az ő asztalukra telepedett...

Csikóvár nagyon alja

András Lajosforrásnál döbbent rá, hogy az ebédre vett croissant-jait ottfelejtette az autóban. Ez elég rossz hír volt, lévén Lajosforrásnál már hosszú évek óta nem üzemel a turistaház (ki van rá írva, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezeli, amivel, tekintettel az épület állapotára, én a helyükben nem dicsekednék). Azzal biztattam, hogy esetleg a csikóváraljai turistaházban szerezhet kaját, bár az még odébb volt. Ráadásul a sors (és a turistajelzések felfestői) akadályokat gördítettek elénk. Rögtön az út kezdetén elvesztettük a piros négyzet jelzést, pontosabban az letért a széles földútról anélkül, hogy ezt bármivel jelezték volna. Szerencsére a térképről kiderült, hogy a két út párhuzamosan fut, csak épp a miénkre jobban tűz a nap. Az első adandó alkalommal le is tértem a jelzés felé, de közben majdnem ráléptem a leghosszabb kígyóra, akit életemben vadon láttam (viperának gondoltuk, de a neten való nyomozás után inkább erdei siklóra tippelnék).

Az útelágazásnál előkerült pár másik turista és néhány hangos fiatalember quadon, akik a Kő-hegyi turistaházat keresték. A másik turistacsoport útbaigazította őket egy nyilvánvalóan rossz irányba, amin jót derültem, míg nem tudatosult bennem, hogy mi is arra tartunk. Ráadásul a quad ötven méter után megrekedt egy pocsolyába, így ha nem akartuk, hogy ismét elhúzzon mellettünk, kénytelenek voltunk megvárni, míg előássák.

Csikóváralja előtt természetesen a Csikóvár következik, ami önmagában még nem lenne baj, sőt kellemes emlékeim vannak róla Gazsi tavalyi éjszakai túrájáról (vaddisznócsörtetés és társai). Azóta viszont nem sokan járhattak erre, mert embermagasságúra nőtt az ösvény mentén a csalán. A 35 fokos meleg ellenére fölvettük összes hosszú ruhadarabunkat (esőkabátot beleértve), de ez sem védett meg teljesen.

Azt hihettük volna, kiérdemeltük a turistaházat, de az akadályversenynek nem volt vége. A Gyopár-forrástól az én (kissé régi) térképem szerint a zöld kereszten kellett volna továbbmennünk, viszont felfedeztünk egy zöld négyzet jelzést is. A négyzet ugye házhoz vezet, tehát felmerült a gyanú, hogy azon gyorsabban célhoz érünk. Mégis a zöld keresztet választottuk, de ez hibás döntésnek bizonyult, mikor valamivel később Pomáz külső házait pillantottuk meg. Fordulhattunk vissza.

A zöld négyzet valóban egy házhoz vezetett. Jókora fehér épület, bejáratán a négy táblából három "belépni tilos" és a ki mindenki által őrzött terület jellegű infókat hordozta, csak a negyedikből derült ki, mi is ez tulajdonképpen: a Magyar Parasport Egyesület tulajdona. Én még reménykedtem, hátha ezt a térképem megjelenése óta építették ide, de ahogy továbbmentünk, szembesülnöm kellett vele, hogy nem így van. Sajnos ez volt (valaha) a turistaház.

Fülhallgató

- Találkozol ma Andrással?-kérdezte Ráhel.
- Persze - feleltem.
- Akkor add oda neki a fülhallgatóját, ottfelejtette a kávéházban.
Mint kiderült, a történet úgy zajlott le, hogy az Európa Kávéházban András hamarabb otthagyta a társaságot (miután nem kis erőfeszítés árán meggyőzte Ráhelt, hogy ne igya meg a németek által otthagyott fél pohár jegeskávét). Távozása után találtak egy fülhallgatót a kanapén. Ráhel felhívta Andrást, és jó hangosan - hogy a hangátviteli problémákkal küzdő okos(?)telón is hallani lehessen - ezt kiabálta bele: "András, találtunk egy fülhallgatót, amit egy ilyen punci alakú műanyagra lehet feltekerni, nem a tiéd véletlenül?"

András megnézte, megvan-e a fülhallgatója, nem volt meg, ezért igenlő választ adott és megbeszélték, hogy majd én átadom neki. Így is történt, de távozása után meglepve láttam, hogy a fülhallgatót nálam hagyta. Rá is kérdeztem.
- Ja, az nem az enyém - felelte. -Az enyémben nem is volt olyan műanyag.
- És nem rakod el a tiéd helyett?
- Ja, az enyém azóta meglett...