Jól elhelyezett reklám

A nudista.lap.hu-t megnyitva az alsó sarokban rögtön egy reklám vonta magára a figyelmemet: "Fürdőruhák fantasztikus árengedménnyel!"

Ezeknek is okos marketingesük lehet...

Cumimatrac

A strandon letáborozott közelünkben egy kis társaság - 2 fiú, 1 lány - akik igen felkészültnek mutatkoztak. Hoztak többek közt hűtőládát az italoknak, napernyőt (amelyet alacsonyra is tudtak állítani, hogy csak a hűtőládát árnyékolja, őket ne) és gumimatracot. Ez utóbbinak, mint felfújás után kiderült, a szokásos fejrészéhez átlátszó párnaszerű képződmény csatlakozott. A fiatalok láthatóan maguk sem tudták, hogy ezt a fajta matracot hogy kell vízre tenni: párnával lefelé vagy fölfelé. A srácok egyike, akinek rövid raszta haja volt, az előbbivel próbálkozott, de valahányszor rá akart ülni a vízre fektetett matracra, belefordult a tóba. Próbálta azt a változatot is, hogy a matracra merőlegesen feküdt a vízre és csak a kezével kapaszkodott belé, de a matrac így is átfordult. Logikusan gondolkodó személynek hamar világos lett volna, hogy a párnarészt a víz fölött kell tartani, de ő tovább próbálkozott. Az egyik vízbefordulása után egyszercsak új szereplő jelent meg a színen: egy kacsa, aki a közeli nádasból úszott elő. Rasztahajú eltökélte, hogy elkapja a kacsát, és ezt nem kívánta a matrac kénye-kedvére bízni; ehelyett hóna alá kapta a matracot, és úgy próbált meg a kacsa után úszni. Persze így, hogy csak az egyik kezét használhatta, nem haladt túl gyorsan, de a hajsza egyébként is esélytelen volt. A kacsa egy darabig normál tempóban úszott a mögötte teperő srác elől, majd elunta a dolgot, szárnyra kapott és hangos hápogással odébbállt.

Kindle kölcsönzés

Régóta szerettem volna elolvasni egy tanulmánykötetet, ami azonban az egyetemi könyvtárban a katalógus szerint csak elektronikus formában volt meg. Még tavasszal megkérdeztem, ez mit jelent a gyakorlatban: azt mondták, adnak majd egy kindle-t, amelyre ez az egy fájl lesz rátöltve, azt ugyanúgy kölcsönözhetem, mintha könyv volna. Annyira nem tetszett ez a megoldás, mert konzervatív vagyok, jobb szeretem a papír alapú könyveket. Ezért úgy döntöttem, előbb körbenézek, hátha valamelyik másik könyvtárban megvan nyomtatott formában. Minthogy nem volt, pár hete visszatértem a könyvtárba, és annak rendje és módja szerint kitöltöttem az internetes kérőlapot. Leadnom azonban nem sikerült: a képernyőn egyszerre jelent meg az, hogy a kért könyv nem elérhető, és hogy az elérhető példány nem kérhető ki. Az ellentmondástól megzavarodva a könyvtároshoz fordultam, aki közölte, hogy most már nem kölcsönöznek kindle-t, helyben olvasásra sem. Óvatosan megtudakoltam, mi értelme a könyvtárban egy olyan könyvnek, amit az olvasók nem olvashatnak. A könyvtáros gyorsan konzultált a főnökével, aztán megkérdezte, van-e jogosultságom kölcsönözni. Mondtam, hogy van; erre ő megígérte, hogy felteszik nekem a könyvet egy kindle-re és majd írnak, ha kikölcsönözhetem.

Pár nap múlva, szerdán, valóban meg is érkezett az email. Örömmel mentem be, hogy kikölcsönözzem a kindle-t (direkt kinyomtattam hozzá a használati útmutatót, bár felesleges volt, mert mind kiderült, ők is megtették ezt). Amikor azonban lehúzták az olvasójegyem vonalkódját, a könyvtáros lány közölte, hogy csak keddig adhatja ki a könyvet a szokásos két hét helyett. Az ok: akkor lejár a diákigazolványom, ami egyben olvasójegyül is szolgál.

A diákigazolvány persze egyéb szempontból is fontos lett volna, ezért gyorsan elkezdtem szervezni a megújítását. Mivel nem tudtam, aktuálisan ki foglalkozik ezzel, írtam az összes tanszéki adminisztrátornak (a könyvtáros azt mondta, őket is bele kell keverni). Egytől kaptam egy olyan választ, hogy nyaralni ment, a többiektől semmit. Kétségbeesetten írtam azoknak a megfelelő osztályon dolgozó adminisztrátorok közül mindegyiknek, akinek tudtam a nevét. Így derült ki, hogy a kedvencem már nem dolgozik nálunk, a többiek viszont válaszra se méltattak péntek reggelig. Ekkor kezdtem kétségbeesni és arra gondoltam, bemegyek az egyetemre és személyesen veszem kézbe az ügyet. Ekkor érkezett a tanszéki adminisztrátortól egy email, benne csatolva a központi adminisztrátorokkal folytatott teljes levelezés, amiből kiderült, hogy a diákigazolványom készen vár az irodán. Vagyis ők végig szervezkedtek, csak engem felejtettek el csatolni a levelezéshez.

A helyzet tehát megoldódni látszott, de csak addig, míg péntek délelőtt be nem mentem az egyetemre. A diákigazolványokat kiadó iroda ugyan hivatalosan csak egykor nyitott, de mivel akkor már más dolgom volt és láttam, hogy vannak odabent emberek, benyitottam. Az egyik asztalon meg is találtam a kész diákigazolványokat, köztük az enyémet, de abban a helyiségben nem volt senki. A szomszédos irodából összevadásztam egy idős titkárnőt, aki szívesen kiadta volna a kártyámat, csak nem tudta, mit hol kell aláíratni. Közben ránéztem a kártyára: a lejárat dátumaként 2015. július 15 szerepelt.

Ezen a ponton kezdtem kicsit bepánikolni. Lehet, hogy a PhD utolsó évében nem automatikus a diákigazolvány meghosszabbítása, hanem kérvényezni kellett volna valamikor valakinél? Ha igen, akkor rendesen lejár a régi kártyám, mielőtt megkapom az újat. Visszanéztem a levelezést: abban is ezt a dátumot adta meg a tanszéki adminisztrátor. Szóval egyre esélytelenebb volt a helyzet, de azért gyorsan írtam az összes érintettnek és megkérdeztem, mi okozta az ilyen közeli dátumot.

Hétfő reggel újabb több darabos levelezést csatoltak. A tanszéki adminisztrátor közölte, hogy elírta a dátumot, 2016-ig kéne kiadni a kártyát. A kártyakiadók meg közölték, hogy elkészült a kártya, amit hétfő délután fel is vettem (és semmit nem kellett aláírnom hozzá). Viszont ha szabályosan, ügyfélfogadási időben megyek csak be az irodába (amit ugye hétfő előtt nem tudtam volna megtenni), biztosan nem készül el keddig az új igazolványom...

Ezeknek semmi se jó

Mikor kiléptem az udvarra, azt láttam, hogy Judit és Kitka két különböző asztalnál ücsörög. Ez nem volt annyira meglepő, mivel még sosem találkoztak személyesen. Gyorsan bemutattam őket egymásnak, és Kitka átült Judit mellé. Hamarosan megérkezett Szil, aki hozott nasit is: valami csipszet Angliából és egy fémdobozban Cadbury csokit. Ez utóbbit az asztalra tette, de a lányok udvariasságból nem vetették rá magukat rögtön. Egy ponton Szil észbekapott és odébb tolta a dobozt a napról, de már késő volt:mikor belenyúltam a dobozba és megfogtam az egyik csokikockát, az kifolyt a kezem közül. Felmerült, hogy kérjünk egy kiskanalat a kávézóban, lévén ilyen helyen szokott lenni, de aztán mégse tettük, lévén ilyen helyen az kevésbé szokott lenni, hogy a vendégek hozott nasit eszegessenek.

Közben ment tovább a nap, és hamarosan már nemcsak az asztal teljes területére tűzött, hanem mindannyiunkra is. Felmerült, hogy menjünk át másik asztalhoz. Az az asztal, ahol Kitka eredetileg ült, még árnyékban volt,ráadásul a székek is valamivel kényelmesebbek voltak, átköltöztünk hát oda. Hamarosan azonban néhányan leültek a közelünkben és rágyújtottak, aminek mi nagyon nem örültünk. Mit volt mit tenni: bementünk a belső helyiségbe.