Az önállósult szatyor

A NANÉ-s szatyromat (ami igazából Andrásé, mert neki adtam, de apróságokon nem kell fennakadni) szépen visszatettem a helyére, a tároló alsó rekeszébe. Ehhez képest mikor legközelebb odanéztem, a földön volt. Persze az ilyen felakasztós tárolókból könnyen kiesnek a dolgok, nem foglalkoztam vele különösebben. Mikor viszont legközelebb odanéztem, már jó fél méterre volt előző helyétől. Ekkor kezdtem figyelni az eseményeket, és ezt láttam:

A macskaszív - karácsonyi történet

A Ladánybene 27 "Kell egy ház" című dalának (https://www.youtube.com/watch?v=Vdqs94UoutI) van egy része, hogy "a rasztaszív örökké dobog". Ezt én úgy szoktam énekelni, hogy "a macskaszív örökké dobog." De hogy mekkora szíve van egy macskának, azt illusztrálja ez a kedves történet. 

Hajlamos vagyok Andrásnak nagyméretű ajándékokat venni, amiket nem praktikus becsomagolni. Ezért az ajándékozáshoz a színes ágytetőmet szoktam használni, miszerint ezzel terítem le az ajándékokat. Ezt már megpróbáltam aznap, hogy hazahoztam András ajándékát, a fehér szintetizátort. Reménytelen volt, ugyanis Folti azonnal megtámadta az ágyterítőt (ezzel szoktunk torreádorost játszani) és lerántotta a dobozról. Jobb híján elpakoltam a szintetizátort a ruhafogasok mögé, és csak ma délelőtt húztam elő. Rátettem a további ajándékokat (Andrásnak és Foltinak), rá az ágyterítőt. Folti persze kilőtt és azonnal bemászott az ágyterítő alá, viszont kellemes meglepetésemre nem rántotta le. Az igazi meglepetés azonban csak akkor ért, amikor lelepleztük az ajándékokat. - Itt az ajándékod az ágyterítő alatt - mondtam Andrásnak, aki felemelte az anyagot és alóla kigurult - Folti játékegérkéje. A jószívű cica nemcsak hogy nem szabotálta az ajándékozási szertartást, de még saját egerét is odaadta ajándékba! Meg kell a szívnek szakadni.

Lángoló aszfalt

Anyukámnak az ételfutár Gundel palacsintát hozott desszertnek. - Ez az, amit meg szoktak gyújtani, nem? - kérdezte anyám reménykedve. - Igen, de ahhoz előbb leöntik alkohollal - magyarázta apám. - Az, hogy a töltelékben alkohol van, nem elég - tettem hozzá. - Mármint valószínűleg meggyulladna, csak el is égne rögtön és nem lenne mit megenni. Ezután apukámmal tovább beszélgettünk arról, hogy a ház melletti járda, amin a garázsokhoz kell lemenni, nincs kivilágítva. - Kiégett mindkét izzó. Már hetekkel ezelőtt szóltam a közös képviselőnek, de nem történt semmi. - Kurva jó lesz, ha még jeges is lesz majd a járda, tuti eltaknyol majd valaki - jósoltam. Anyukám vélhetően még mindig a palacsinta-kérdésnél tartott, mert közbevetette: - Megpróbálhatnánk rummal leönteni és meggyújtani. - Hát tény, hogy akkor látnánk, de a közlekedés nem lenne sokkal könnyebb...

Csak áll és ácsorog

Patri töredelmesen bevallotta, hogy az első előadást elfelejtette fölvenni, de cserébe a második előtt benyomta a "felvétel" gombot. Az előadás vége után átmentünk laza beszélgetésbe, az alábbi módon: Alex: Hogy tetszik az új frizurám? 

Patri: kapcsold ki a hátteredet, mert így olyan furán néz ki. 

(Alex kikapcsolta a hátterét, és kiderült, hogy nem amiatt nézett ki furán.) 

Alex: Ez ilyen aszimmetrikus. 

Patri: Az egyik oldalon így feláll. 

Guszti: Még jó, ha csak ez áll fel. 

Alex: Hát az én koromban már örül az ember, ha feláll valami... 

Csaba: Itt szeretném jelezni, hogy Patri nem állította le a felvételt, az még mindig megy...