Mikor bementünk a boltba, Andrást figyelmeztettem, hogy kell vennünk macskaalmot - sajnos ezt kettőnk közül csak ő tudja felcipelni a hegyre. Mivel a kosárba is nehezen fér, a kezében vitte, miközben a kosarat a pénztárhoz toltuk. Már a sorban álltunk, mikor eszébe jutott, hogy nem vett a lecsóhoz tojást (ez egyébként a jobbik eset, volt, hogy ugyanez csak lecsófőzés közben tudatosult benne). Sarkon fordult hát, és a macskaalommal együtt elment a tojásért.
- A macskaalmot itthagyhattad volna - jegyeztem meg, mikor visszajött.
- Erre rá van írva, hogy kétóránként levegőztetni kell. Gondoltam, megyek vele sétálni.
Ekkor még nem gondolta, hogy sokkal többet megy majd vele sétálni, kedvenc cukrászdánk ugyanis, ahol kávét terveztünk inni, még nem nyitott ki. Ez amúgy előfordul velük szombaton; egy korábbi alkalommal a boltban 9-kor találkoztunk a pultoslánnyal, aki közölte, hogy negyedóra múlva nyitnak, de még 10-kor is le volt húzva a redőny. Ilyenkor tudunk a Relieve pékségben kávézni - ha épp nincs tele, most azonban minden asztal foglalt volt (nyilván a cukrászda potenciális vendégei is mind ide tömörültek). Jobb híján a főtér felé vettük utunkat, ahol a szivárványszínű padon kívül egy kioszk is található, benne kellemes kávézóval.
Pont útba esett az optikus, így András bement, hogy számlát kérjen a szemüvegéről, hátha az egészségbiztosítása kifizeti. Miután az ott dolgozó lányka rájött, hogy kell számlát nyomtatni és meg is tette, felajánlottam, hogy visszamegyek megnézni, kinyitott-e már a cukrászda.
- Mehetek én is.
- De minek sétáltatnád a macskaalmot fölöslegesen?
András beleegyezett, hogy megvár az optika előtt, de a cukrászda zárva volt, így tovább kellett mennünk a kioszkhoz, ahol a városi szimfonikus zenekar tagjai kávézgattak fellépés előtt. Kicsit aggódtam, nehogy a szék alatt felejtsük a macskaalmot, de ez szerencsére nem történt meg. Viszont gondolom, a zenekarban azóta is megy a pletyka, hogy van két őrült, akik macskaalommal mászkálnak fel-alá a városban...
