2023. november 21., kedd

Menyétke vásárol

 Az Alcampóba (a.k.a. Auchan) beérve én először is a péksüteményeket néztem meg, Andrásra bízva a kenyér kiválasztását. Ő rögtön le is vett egy bagettet a polcról, aztán megkereste a paradicsomot és válogatni kezdett közte.

- Addig megnézzem az akciós vegán dobozt? - kérdeztem, ugyanis a vegán szekció mellett van egy kosár, amelyben mindig találhatók közeli lejáratú akciós termékek.

- Nem kell, már végeztem - felelte Menyétke, felmutatva a paradicsomokkal teli zacskót.

- És paprikát nem veszel?

- Ja tényleg, paprika is kell!

- Paprika nélkül elég formabontó lecsó lenne - jegyeztem meg, miközben odaértünk a paprikákhoz, amelyek valamiért a zöldségsor túlsó végén voltak.

- Ezt ugye nem kell lemérni? - kérdezte Menyétke.

- De igen. Itt van a kód. Mérd le, addig én megnézem a paradicsom mérlegkódját.

Visszamentem, megnéztem.

- A paradicsom 142 - közöltem, mire András rátette a zacskót a mérlegre, beírt egy számot, és méltatlankodni kezdett.

- Valami nem jó, a 352-re nem jön ki semmi.

- Mert nem azt a számot mondtam. Az a busznak a száma, amivel hazamegyünk. A paradicsom 142.

Végre eljutottunk az akciós vegán termékekig. Burgerek ezúttal nem voltak, de találtunk két adag vegán csirkés tésztát, és reméltem, András nem veszi észre, hogy currys szósz van rajtuk. Még pár dolgot vásároltunk, aztán odamentünk az automata pénztárhoz.

- Mindenhol vannak - állapította meg András csalódottan, mire rámutattam egy fiatal párra a közelünkben,

- Ők mindjárt elmennek.

- Ugyan már, még ott fognak vergődni egy évig.

- Nem hiszem, most fizettek.

A páros valóban megkapta a blokkját és elment. Menyétke elkezdte lehúzni az árucikkeket, és csak akkor kaptam észbe, mikor megláttam a kijelzőn a currys vegáncsirke árát.

- Te, az akciós terméknél nem az eredeti árat kell lehúzni, hanem az akciósat! Így most az eredeti árat kéne fizetnünk!

- Tessék, lehet sztornózni - mondta ő, és megnyomta a sztornó gombot. A gép kiírta, hogy várjuk meg az eladót.

- Nyilván nem engedik, hogy mindenki mindenfélét sztornózhasson, aztán kisétáljon a ki nem fizetett cuccal.

- De látod, engedi - mondta Menyétke, sztornózta a másik adag tésztát is, mire a gép ismét kiírta, hogy eladóra van szükség, és most már nem lépett tovább. Megkerestem az eladót, megmagyaráztam neki a helyzetet, ő pedig beolvasta az ételek akciós árát.

Csak este, vacsoránál szembesültünk vele, hogy András 25 dekás helyett 20 dekás bagettet vett, így nem maradt másnapra, ahogy terveztük.

2023. november 3., péntek

Amparo feledékeny napja

 A spanyolokról gyakori sztereotípia, hogy nem túl pontosak, de a helyi túracsoportokban ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Sőt volt, hogy valaki csak öt percet késett, máris megjegyzéseket tettek rá. Így meg sem lepődtem, hogy nyolc óra előtt két perccel már az egész társaság ott ácsorgott a körforgalom melletti parkolóban, ahonnét a terv szerint néhány autót hátrahagyva telekocsikkal vesszük célba az Icod el Alto fölötti hegyet és az azon levő kilátót:


Jó sokan voltunk, annyira, hogy el se fért az összes autó a parkolóban. Antonio ezért elegánsan beállt az egyik tanyáról levezető bekötőút elejére. Csak reménykedtem, hogy a gazda egy borús vasárnapon nem tervez kihajtani.

- Mind megvagyunk? - kérdeztem nyolc után öt perccel, mert a társaság láthatóan útra készen állt.

- Még a túravezető hiányzik - tájékoztatott Pili. További pár perc múlva befutott még egy autó, és kiszállt belőle egy rendkívül zilált Amparo, aki kapkodta a levegőt, valamint a férje, Fran.

- Elaludtam! Tizenöt éve vezetek túrákat, és még sose történt velem ilyen! Felkeltem, kimentem a fürdőszobába, ránézek az órára, hát látom, hogy tíz perc múlva nyolc!

- Tíz perc múlva nyolc? - csodálkoztam. - Akkor nagyon rohanhattál.

- Rohantam bizony! Mondtam Frannak, hogy taposson a gázba.

- Kéne neked egy macska - vetettem fel. - Engem olyan kötelességtudóan felébresztett fél hétkor!

- Hát az enyém kint aludt a nappaliban és esze ágában sem volt ébreszteni.

Amparo ezek után beosztotta az autókat.

- Pili, jössz velünk? Hagyd itt a kocsit.

Pili elment, hogy beparkoljon egy végleges helyre, Amparo pedig intett Antoniónak, hogy szálljon be. Antonio és én beültünk a hátsó ülésre, Fran beindította a motort, Amparo pedig hosszas bocsánatkérésekbe fogott, amiért első velük töltött túrámon máris ilyen rossz benyomást keltett bennem. Ekkor megcsördült a telefonja.

- Pili az - mondta, mikor rápillantott a kijelzőre, aztán észbekapott: - Basszuskulcs, otthagytuk Pilit!

Visszafordultunk és leszáguldottunk a körforgalomig, ahonnét a többi túratárs már mind eljött, csak Pili ácsorgott magányosan a buszmegállóban.

- Kezdem azt hinni, hogy nem szeretsz engem - mondta Amparónak. - A múltkor, amikor La Palmára mentünk, akkor is otthagytál.

- Basszus, tényleg!

- Te egyébként végül elmentél La Palmára? - kérdezte Pili.

- El hát, a te jegyeddel!