Rák and roll party

 A Playa de San Telmónál szalagokkal volt lezárva a parti út egy része. Először azt gondoltam, az erős hullámzás az oka, ami miatt egész héten több strand víz felé eső része használhatatlan volt, és ami továbbra is vadul kicsapott a strand szikláira:

Ez ellen szólt az, hogy valamivel lejjebb egy chiringuito láthatóan nyitva volt és az 50-es évek legpörgősebb slágereit játszotta. Amikor futókat fedeztünk fel valamivel távolabb, rájöttünk, hogy egy Spartan-verseny vége zajlik éppen. A szervezők arra azonban nem számítottak, hogy a rendezvényen nemcsak gerinces résztvevők indulnak.

Amikor a kordonok alatt átbújva lementünk a chiringuito melletti platformra, meglepetten láttuk, hogy a sziklák mozognak. Kicsi tarisznyarákok masíroztak rajtuk hosszú sorokban, időnként szedegetve a szikláról egy-egy morzsányi planktont. Nagy részük oldalazva mozgott, de volt, aki identitászavarban szenvedve előrefele ment. 

A hullámok át-átcsaptak rajtuk, de ők erősen megkapaszkodtak a sziklában; a lustábbak a platformon maradtak, a túrázó kedvűek megmászták a lávasziklákat. Egyszer csak azt vettük észre, hogy két rákocska egymással szemben hadonászik az ollójával. Nem tudtuk, hogy veszekednek vagy csak ők is gesztikulálnak (elvégre Spanyolországban vagyunk), de az előbbiről lehetett szó, mert a végén az egyikük menekülőre fogta. Erősen frusztrált lehetett a veresége miatt, mert mikor a platform szélén egy kisebb szürke rák megjelent, úgy felé iramodott, hogy a kis jószág riadtan menekült vissza a vízbe.

Az igazi meglepetés azonban akkor ért minket, amikor kisütött a nap: ekkor derült ki, hogy a nagyobb rákok gyönyörű színesek, a testük zöldesen csillog, ollójuk pedig élénkpiros (sajnos a kép nem adja eléggé vissza).

Kicsit odébb, a bástyán az önkormányzat játéknapot szervezett: ugrálóvártól a sakkig számos lehetőség várta a fiatalokat. A várfalon túl a sziklák közt egy fehér színű gém keresgélt.

- Tudod, miért voltak ott a rákok, itt meg a gém? - kérdeztem Dórit.

- Na miért?

- Hát mert ott ment a rák and roll, itt meg a game party.

Népszámlálatlanul

 András a múlt héten figyelmeztetett, hogy e hét szerdán különleges munkaszüneti nap lesz a népszámlálás miatt. Ugyanis kötelező lesz mindenkinek otthon maradni addig, amíg a számlálóbiztosok meg nem jelentek nála és nyilvántartásba nem vették, ellenkező esetben bírsággal sújtható.

- És akkor nem tudunk elmenni kávézni? - láttam meg rögtön a fő problémát.

- De igen, miután már járt itt a kérdezőbiztos.

- Na de honnan tudhatjuk, hogy a kávézókban dolgozóknál is járt-e? Addig nem fognak tudni kinyitni! És a kedvenc kávézónkban a venezuelai lány nem tudja megvenni a zsemléket a szendvicsekhez a közértben, ahol a hivatalos nyitása után 20 perccel találkozni szoktunk vele! És mi lesz a közlekedéssel, nem fog járni a busz? Ki fog dolgozni az orvosi ügyeleten? És este 6-tól van a szabadegyetem!

- Addigra már elvileg lemegy a népszámlálás.

- És ha az előadó másik városban lakik és nem ér időben ide?

- Lehet, hogy online is ki lehet tölteni, mint a magyart. Majd átküldöm neked és nézd meg.

De nem küldte át, és nekem egyre gyanúsabb lett, hogy nem kaptam értesítést a szabadegyetemtől a szerdai órákat illetően. Ráadásul a helyi újság sem említett semmit a népszámlálással kapcsolatban. Megkértem Andrást, küldje el a linket, ahol az infó volt, de persze nem találta. Így beírtuk a google keresőbe, és sokadik találatként valóban kijött egy olyan infó, hogy november 9-én népszámlálás lesz.

- Na végre, ez az.

- Várj, ez nem jó - jött rá András. - Ennek nem .es a kiterjesztése, hanem .py.

Szóval szerdán Paraguayban lesz népszámlálás, nem itt.

Pillangó, hatás nélkül

 Hamar rájöttünk, hogy érdemes volt korábbra időzíteni a feljutást, mert 2000 méter fölött túra előtt szükség van egy kávéra. Én a Paradort (turistaszállót) ajánlottam, de Arnfinnt felvillanyozta az információ, hogy korábban is vannak vendéglátóhelyek.

- Most hagytunk el egyet - tájékoztattam. - Nem is tudom, van-e még a Paradorig - ám ekkor az út mindkét oldalán "Étterem" feliratot pillantottunk meg, és Arnfinn rögtön leparkolt. Dana kiszállt és a jobb oldali, lepusztult házra nézett.

- Erre az van írva, hogy eladó.

- Már legalább nyolc éve eladó - tájékoztattam. - A szemben levőre gondoltam.

A szemben levő a Papillon nevet viselte, és szimpatikus kerthelyisége is volt, külön kis sziklakerttel a gyíkok számára, akiknek védett voltát tábla hirdette. Dana bement, először azt hittem, rendelni, de mint kiderült, vécére. Mivel a sok vendég között elfoglaltan sürögtek-forogtak a pincérek, a pultnál próbáltam rendelni, de a pultos rögtön közölte, hogy itt nem lehet, majd kijönnek. Visszaültem az asztalunkhoz és vártuk, hogy kijöjjenek.

- Ha 10 perc alatt kihozzák a kávét és 10 perc alatt megisszuk, még pont odaérünk a találkozóra - számította ki Arnfinn skandinávhoz méltó pontossággal.

- Amúgy a pultnál ki van írva, hogy nem lehet számlát megosztani, minden asztalt egybe kell számolni. De semmi gond, meg vagytok híva - mondtam. Arnfinn rögtön lecsapott a lehetőségre.

- Ja, akkor vacsorát is rendelek.

- Hát, ha 10 percen belül kihozzák és utána 10 percen belül meg tudod enni, hajrá.

Egyelőre a kávé 10 percen belüli megérkezése is erősen kérdéses volt, ugyanis valahányszor odaszóltunk egy elhaladó pincérnek, ő nyugtázta a jelenlétünket, de aztán nem vette fel a rendelést. Az idő meg közben egyre fogyott.

- A Paradorban mondjuk gyorsabban megkapnánk a kávét, mert az önkiszolgáló - jegyeztem meg.

- Akkor menjünk a Paradorba - határozott Arnfinn, felálltunk és kisétáltunk (én még kerestem egy kicsit a gyíkokat, de láthatóan ők se kívántak velünk foglalkozni). Jó időt futva, húsz perccel a találkozó előtt a Paradornál voltunk (ami a képen is látszik balra a Guajara alatt).

- Akkor szép lassan átsétálhatunk a kilátóhoz - mondta Arnfinn.

- Kávézni nem akartunk? - kérdeztem, mert én mondjuk akartam.

- Hú, basszus, azt majdnem elfelejtettem!