Bakelit

A googlemaps azt mondta, a Fegyvergyár utcánál szálljak le a villamosról. Leszállva kivilágítatlan, üres gyártelepek fogadtak. Velem együtt egy négytagú társaság szállt még le, és telefonjaikat nézve elindultak. Egy ponton megálltak, tanakodni kezdtek, majd egyikük visszafordult felém:
- Jó irányba megyünk?
- Attól függ, ugyanoda megyünk-e –feleltem.
- Te is a Bakelitbe, nem?
- De igen – feleltem, és innentől csatlakoztam hozzájuk. A srác, aki megszólított, megmagyarázta:
- Itt ezen a környéken este nyolckor jólöltözött, kulturált fiatalok csak oda mehetnek.
- És látsz itt rajtatok kívül jólöltözött, kulturált fiatalokat?
A telefon azt mutatta, a Bakelit valahol a gyártelepen van, ezért bementünk. Én azt jósoltam, hogy hamarosan egy őr fog megjelenni rendkívül mérges kutyával és tőle útmutatást kérhetünk, de semmi ilyesmi nem történt. Csak egy biciklista alakja bukkant fel a raktárépületek között: mint kiderült, Miki volt az, és ő is a Bakelitbe igyekezett.
- Arrafelé nincs semmi – mutatott abba az irányba, amerre mi automatikusan mentünk volna. Az a srác, aki a telefonján a googlemapset nézte, tett pár lépést az ellenkező irányba.
- Igen, ez a jó… Ja, nem! – pillantott ismét a képernyőre. – Az agyamra megy ez a szar!
Azon az úton, amit a végén választottunk, átvágtunk a gyártelepen és megláttuk a Soroksári utat. Mint megjegyeztem, ez jó jel volt, mert a Bakelit hivatalos címében a Soroksári út szerepel. A körülöttünk köröző Miki azt mondta, ki kell mennünk a gyártelepről és továbbmenni dél felé, majd elkarikázott. Kimentünk és továbbmentünk dél felé, de ott csak pár autóplázát láttunk. Itt merült fel először a társaság egyik tagjában, hogy útbaigazítást kér egy biztonsági őrtől. Ez sikerrel zárult: kiderült, hogy a következő gyártelepre kell bemennünk. Itt egy újabb biztonsági őr útmutatása alapján elindultunk, és hamarosan meg is láttuk a Bakelit logóját – egy düledező kerítés fölött.
- Oké, most már megvan a Bakelit, de hol az épület? – jegyeztem meg, de közelebb érve megláttuk a kerítésre festett nyilakat. Ezeket követve végre bejutottunk a helyre (Miki már jól megérdemelt borát szürcsölte a bárpultnál).
- Nem is emlékeztem, hogy ez ilyen bonyolult – jegyezte meg társaságunkból az egyik srác.
- Én se –kontrázott egy másik.
- Basszus, ti már jártatok itt? Akkor hogyhogy húsz percet tévelyegtünk?

Kiderült, hogy Tami és Eszti más útvonalat választottak: leparkolták a kocsit egy Lidl előtt, és az első párhuzamos utcán sétáltak le. Mint elmondták, ennek hátulütője az volt, hogy szóban forgó utca a környékbeli szexmunkások munkahelyének bizonyult. Egy megtévesztett kuncsaft Esztinek is ajánlatot tett.
- Igen, azt hiszem, kicsit túlöltöztem – vallotta be Eszti testhezálló fekete nadrágjára és pulóverére pillantva.

Mivel a lányok felajánlották, hogy elvisznek a körútig, velük együtt sétáltam vissza a placcon keresztül. Egyszer csak egy autó húzódott le a járda szélére.
- Igazoltatás van – vélte Tami. – Eszti, van nálad személyi?
Az autó sofőrje rövid párbeszédet folytatott néhány lánnyal, majd elhúzott.
- Asszem, mégis inkább kuncsaft volt.
Továbbmentünk a szexmunkások mellett, akik nem sok figyelemre méltattak.
- Te foglalkoztál prostitúcióval? – kérdezte tőlem hirtelen Tami. Engem némileg meglepett a kérdés, de hát Tamival nincsenek tabuk köztünk.
- Nem, de egy időszakban elég promiszkuis életet éltem.
- Ja, nem úgy értem, genderkutatóként.

Doña Filoména Andalúziában

Doña Filoména egész úton velünk volt, minden kirándulásra elkísért minket, de szerencsére szállásról nem kellett neki gondoskodnunk. Ő ugyanis András tabletjének GPS-hangja.

Ennek ellenére azért ő sem tökéletes. Granadai sétánk után, mikor megpróbáltunk visszajutni az autópályára, meglepő módon nem arra irányított minket, ahonnan jöttünk.
- A másik út vezetett a körgyűrűre – jegyeztem meg, de András Doña Filoménára hallgatott. Bennem felrémlett az az eset, amikor még Lengyelországban a Mala GPS-éből beszélő „női hang” (ahogy Sanyi nevezte) Kisárva helyett majdnem elvitt Krakkóba. Doña Filoména ennyire azért nem volt elvetemült, viszont keresztülvezetett minket Granada belvárosán, ahol már kezdett felgyűlni a délutáni forgalom. Tény, hogy így sokkal többet láttunk a város modern részéből, viszont több mint félórába telt kikeverednünk.

Doña Filoména az autópályákon viszonylag ritkán szólalt meg, a városokban viszont annál gyakrabban, ugyanis az andalúzoknak van egy szenvedélye: a körforgalom. (Torremolinosban konkrétan még gyalogos körforgalmat is láttam: egy kilátóteraszt kétoldalról került meg egy-egy lépcső, és a helyiek kötelességtudóan a jobboldalin mentek le, a baloldalin fel.) Így a parti úton hajtva folyamatosan ezt hallgattuk:
„100 méter múlva hajtson be a körforgalomba, majd hajtson ki a második kijáraton. Hajtson ki a körforgalomból, majd hajtson be a körforgalomba. Hajtson ki a második kijáraton.”
András is unhatta már ezt, mert egyik nap a kocsiba beszállva megjegyezte:
- Azért Doña Filoména nélkül is kitalálunk az autópályára, ugye?
Elindultunk; csakhogy András nem kanyarodott fel a jól ismert utcán az autópálya felé, hanem maradt a városokat átszelő parti úton, ahol egymást követték a körforgalmak. Csak két településsel arrébb kapott észbe:
- Tulajdonképpen miért erre jöttem?
- Nem tudom, de valahogy föl kéne kavarni az autópályára.
- Bekapcsolom Doña Filoménát – döntötte el András, pont amikor felhívtam a figyelmet az autópálya felé vezető nyílra.
- És akkor Granada belvárosán keresztül fog elvezetni minket Gibraltárba?

Veszélyes állatok Gibraltáron és környékén

Mindannyian ismerjük a "szarvasveszély" táblát; gyerekkoromban mindig ezzel ijesztgettük nagyanyámat, aki minden állattól félt, amik szaladnak, attól meg pláne. Apukám meg elmagyarázta, hogy a szarvas azért veszély,mert rondán összetöri az autót, ha találkoznak (amellett,hogy ő maga se fog örülni). Az is közismert, hogy más országokban hasonlóan autókra (is) veszélyes állatokat jeleznek a táblák, így van Norvégiában Rénszarvasveszély, Afrikában pedig Elefántveszély és Vízilóveszély.

Ennek fényében nem lepődtem meg, mikor Gibraltáron Majomveszély táblával találkoztam. Hiszen a felső sziklán bármikor megtörténhet, hogy egy makákó keresztezi a gyalogos vagy autós útját:


Ráadásul aki elüt egy ilyen majmot, az nemcsak az állatka életét és saját autóját veszélyezteti, hanem az Egyesült Királyság jövőjét is. Hiszen tudjuk: Gibraltár csak addig marad brit kézen, amíg a szikláin majmok élnek. Nem csoda, hogy egész csapatot foglalkoztatnak kizárólag a majmok ellátására. A képen látható példányt először egy ösvényen pillantottuk meg, mellette a felirat: "Vigyázat, a majmok agresszívakká válhatnak, ha el akarnak menni mellettük az ösvényen." Egyszóval kerülnünk kellett, hiszen a majmoknak van elsőbbségük.

Úgy tűnik azonban, Gibraltár más állatainak a biztonságáról is gondoskodik. Továbbmenve ugyanis meglepve tapasztaltunk Lepkeveszély, Gyíkveszély és Fürjveszély táblákat. Mivel nem valószínű, hogy egy lepke elütése komoly kárt okozna az autóban, arra jutottunk, hogy ezeknek az állatoknak is elsőbbségük van.

A legfurcsább tábla azonban már hazafelé menet, Benálmadera külvárosában jött szembe velünk: egy teljesen beépített területen tűnt fel a Pávaveszély tábla. Konkrétan az egész andalúz partvidéken nem láttunk pávát, így abban a minimális méretű parkban sem, amelynek közelsége esetleg okot adhatott volna a táblára. Miközben a rejtélyen törtük a fejünket, egyszer csak három csirke rohant ki az útra. Tehát a potenciális magyarázatok:
1. Benálmadera lakói nem túl jók biológiából.
2. A pávák átalakultak.
3. A helyiek úgy gondolták, az autósok motiváltabbak lesznek a pávák megőrzésére, ezért kicsit szépítettek a táblán...