2023. november 3., péntek

Amparo feledékeny napja

 A spanyolokról gyakori sztereotípia, hogy nem túl pontosak, de a helyi túracsoportokban ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Sőt volt, hogy valaki csak öt percet késett, máris megjegyzéseket tettek rá. Így meg sem lepődtem, hogy nyolc óra előtt két perccel már az egész társaság ott ácsorgott a körforgalom melletti parkolóban, ahonnét a terv szerint néhány autót hátrahagyva telekocsikkal vesszük célba az Icod el Alto fölötti hegyet és az azon levő kilátót:


Jó sokan voltunk, annyira, hogy el se fért az összes autó a parkolóban. Antonio ezért elegánsan beállt az egyik tanyáról levezető bekötőút elejére. Csak reménykedtem, hogy a gazda egy borús vasárnapon nem tervez kihajtani.

- Mind megvagyunk? - kérdeztem nyolc után öt perccel, mert a társaság láthatóan útra készen állt.

- Még a túravezető hiányzik - tájékoztatott Pili. További pár perc múlva befutott még egy autó, és kiszállt belőle egy rendkívül zilált Amparo, aki kapkodta a levegőt, valamint a férje, Fran.

- Elaludtam! Tizenöt éve vezetek túrákat, és még sose történt velem ilyen! Felkeltem, kimentem a fürdőszobába, ránézek az órára, hát látom, hogy tíz perc múlva nyolc!

- Tíz perc múlva nyolc? - csodálkoztam. - Akkor nagyon rohanhattál.

- Rohantam bizony! Mondtam Frannak, hogy taposson a gázba.

- Kéne neked egy macska - vetettem fel. - Engem olyan kötelességtudóan felébresztett fél hétkor!

- Hát az enyém kint aludt a nappaliban és esze ágában sem volt ébreszteni.

Amparo ezek után beosztotta az autókat.

- Pili, jössz velünk? Hagyd itt a kocsit.

Pili elment, hogy beparkoljon egy végleges helyre, Amparo pedig intett Antoniónak, hogy szálljon be. Antonio és én beültünk a hátsó ülésre, Fran beindította a motort, Amparo pedig hosszas bocsánatkérésekbe fogott, amiért első velük töltött túrámon máris ilyen rossz benyomást keltett bennem. Ekkor megcsördült a telefonja.

- Pili az - mondta, mikor rápillantott a kijelzőre, aztán észbekapott: - Basszuskulcs, otthagytuk Pilit!

Visszafordultunk és leszáguldottunk a körforgalomig, ahonnét a többi túratárs már mind eljött, csak Pili ácsorgott magányosan a buszmegállóban.

- Kezdem azt hinni, hogy nem szeretsz engem - mondta Amparónak. - A múltkor, amikor La Palmára mentünk, akkor is otthagytál.

- Basszus, tényleg!

- Te egyébként végül elmentél La Palmára? - kérdezte Pili.

- El hát, a te jegyeddel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése