A Teno-hegység Tenerife egyik legszebb túraterülete, nem véletlenül járunk oda olyan gyakran. A táj élményét ráadásul jelentősen feldobja egyik legviccesebb túratársunk, Delia.
Carlos, a túravezető tudta, hogy a Barranco de los Cochinos nevű völgy elég nehezen járható, és sejtette, hogy Delia itt nem fog tudni gyorsan haladni. Ezért őt tette meg sereghajtónak, és rábízta azt a CB-rádiót, aminek a párját magánál tartotta.
- Ez jó ötlet, mert nem tudok gyorsan menni - ismerte be Delia. - De most már fogyókúrázom, még ha nem is látszik!
- Ne haragudj, tényleg nem vettük észre. Mióta fogyózol?
- Hétfőn kezdem...
Carlos még úgy sem volt nyugodt, hogy rádiót hagyott Deliánál, és többször is hátraszólt neki, hogy biztos nem tévedt-e el. Ezt én azért is meglepőnek találtam, mert a szurdokot olyan sűrűn benőtte a növényzet, hogy az ösvényről való letérés épeszű embernek nem jutott volna eszébe.
Amikor Carlos már harmadszor kérdezte meg Deliát, hogy jó úton van-e, ő besokallt.
- Az ég áldjon meg, Carlos, hát látlak, ha előre nézek!
- Tényleg? - Carlos megállt, megfordult és konstatálta, hogy ő is lát minket. - Ja, akkor jó.
Továbbmentünk, ám nemsokára pittyegést hallottunk.
- Valaki elhagyott egy okoseszközt - mondta Delia, és vadul keresgélni kezdett az aljnövényzetben, de nem talált semmit. A pittyegés ismét elkezdődött, ezúttal egyértelműen a hátizsákjából. - Ja, ez az én telefonom! Ki az a hülye, aki ilyenkor hív?
Egy másik túra a Teno világítótornyához vezetett. Tenerife legnyugatibb építménye egy kicsike félszigeten helyezkedik el, amelynek nyelénél egy védett öbölben kellemes strand található.
Mások is kihasználták, hogy ebben az öbölben már a melegebb (és a képen jól láthatóan világosabb) déli vizekben fürödhetnek, ráadásul pár méterre van a buszmegálló, mert mikor a túra végeztével megérkeztünk, már jónéhányan lubickoltak a vízben. Csapatunk legtöbb tagját ez nem zavarta, de Jonayt igen.
- Itt millióan vannak. A világítótorony alatt is van egy kis strand, menjünk át inkább oda! - javasolta. Csatlakoztam hozzá. Ez a strand egy mólón helyezkedett el, amelynek csaknem minden négyzetméterét elborították a strandtörülközők.
- Ha a másikon millióan vannak, akkor itt hányan? - kérdeztem.
- Ezer millióan. Megmártózom itt, aztán átmegyek a másik strandra a többiekhez.
Megbeszéltük, hogy én viszont rögtön visszafordulok és csatlakozom a csapathoz a másik strandon. Delia kérésre szinkronúszás-figurákat mutatott be a vízben, aztán kijött a partra és letelepedett Elena mellé.
- Hihetetlen, mekkora gyíkok vannak itt - jegyezte meg. Elena rémült arcot vágott.
- Remélem, nem a törülközőmön!
Delia nem hagyta ki a ziccert.
- De igen, ott van mögötted - vigyorgott. Bea is csatlakozott a szívatáshoz.
- Mindjárt rád mászik!
Elena rémülten ugrott fel, a két tréfamester meg jót nevetett rajta.
