Fél 12 környékén megjelentek azok a hangok a csapatban, amelyek az ebéd időpontját tudakolták. (E hangok főleg Terézhez és Péterhez tartoztak, akik 1-1 nagy termosznyi forralt bort cipeltek a hátukon, és már nagyon szerettek volna megszabadulni tőle.)
-Várjatok még-mondta Tóni.-Nemsokára felérünk egy fennsíkra, ahonnét gyönyörűen látni Tést a szélmalmokkal.
El is indultunk felfelé, rátértünk a pirosról a piros háromszög jelzésre, amely egy legelőerdőn vágott keresztül. Hamarosan tűzrakóhelyhez érkeztünk, és Tóni bejelentette, hogy itt ebédelünk (kivéve Attilát, aki elment geoládát keresni). Csakhogy Tésből semmit sem láttunk: a völgyet sűrű köd ülte meg.
-De már tisztul!-jelentették be az optimistábbak, egy olyan foltra mutatva, ahol halványzöld mező képe bontakozott ki a felhő mögül. Ottlétünk alatt azonban ez a folt se tisztább, se nagyobb nem lett.
A forralt bor elosztogatása után Péter kiterítette a térképét a földre, majd iránytű segítségével megállapította, hogy köd nélkül se látnánk rá Tésre. Ugyanis az észak felé terült el, míg a hegyről mi déli irányban láttunk ki (azaz nem láttunk ki). Tóni sokáig kötötte az ebet a karóhoz, aztán végül hajlandó volt megnézni a térképet. Kiderült: annak idején valóban nem innen látták Tést, hanem egy olyan pontról, amerre elterelték a turistautat vadászat miatt. Nem is kellett volna letérnünk a piros háromszögre, ami így még egy kilométert hozzáadott az amúgy se rövid távhoz.
De legalább Attila megtalálta a geoládát. Egy érme volt benne levélkével, amely elmondta: a kis tárgy Afrikából indult és Európába szeretne eljutni. Itt ismét bajban voltunk: nem tudtuk megállapítani, elérte-e úticélját...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése