Dávid esete a kézipoggyásszal

Dávid némileg megütközött, hogy se Tamás, se én nem terveztünk csomagot feladni. Ő hozott egy oldaltáskát és egy sétáltatós „kutyát”, ami a szokásostól eltérően nem kemény oldalú bőrönd, hanem vázra erősített vászontáska volt.
-Mindenképpen fel kell adnom, mert van benne egy üveg pálinka. Gondoltam, ha lesz valami social event, megkínálhatjuk vele a többieket.

A becsekkolásnál azonban kiderült, hogy előre kellett volna a feladott csomagért fizetni. Minthogy ezt nem tettük meg, Dávidnak oda-vissza 70 euróba került volna a csomag feladása.
-Tedd bele a kisebbet és vidd fel kézipoggyászként-javasolta Tamás. Dávidnak tényleg sikerült belegyömöszölnie az oldaltáskát a nagyobbikba.
-De mi legyen a pálinkával?
Tamásnak két ötlete volt: igyuk meg, vagy próbáljuk meg felcsempészni a fedélzetre, hátha nem szúrják ki a biztonságiak. Mikor kiderült, hogy 7 decis az üveg, az első változatot irreálisként elvetettük. Beálltunk tehát a sorba a biztonsági ellenőrzéshez, a lehető leginkább faarcot vágva. Sőt, jó gyerek mivoltunkat bizonyítandó, Tamás átrakta fogkrémjét az én szabályos műanyag zacskómba. Dávid - bár büszke volt arra, hogy nem vörösödött el - egész sorban állás alatt azon stresszelt, hogy sikerül-e biztonságban átjutni az ellenőrzésen, és egyáltalán jó ötlet-e ez.
-Én simán megpróbálnám-mondta Tamás.-Csak hát most már késő, hogy a p betűs tárgyat áttegyük hozzám.

A táskák becsúsztak a gépbe; Tamásé és az enyém rendben kijött, viszont Dávid táskája és kabátja a biztonsági őr előtt landolt. (Utóbbit nem értettük, semmi gyanúsat nem tartalmazott.) A biztonsági őr - amúgy nagyon kedvesen - kiemelte a tusfürdőt és a borotvahabot és elmagyarázta, hogy ezek túl nagyok és nem vihetők fel a gépre. - És ez sem - tette hozzá a bebugyolált üveget kiemelve. Dávid minden ceremónia nélkül kidobta őket a szemétbe. Utána mondtuk, hogy ha már nem akarja ő meginni, felajánlhatta volna a biztonsági őrnek. Bár Tamás szerint a műszak végeztével úgyis átkutatják a szemeteseket...