Cumimatrac

A strandon letáborozott közelünkben egy kis társaság - 2 fiú, 1 lány - akik igen felkészültnek mutatkoztak. Hoztak többek közt hűtőládát az italoknak, napernyőt (amelyet alacsonyra is tudtak állítani, hogy csak a hűtőládát árnyékolja, őket ne) és gumimatracot. Ez utóbbinak, mint felfújás után kiderült, a szokásos fejrészéhez átlátszó párnaszerű képződmény csatlakozott. A fiatalok láthatóan maguk sem tudták, hogy ezt a fajta matracot hogy kell vízre tenni: párnával lefelé vagy fölfelé. A srácok egyike, akinek rövid raszta haja volt, az előbbivel próbálkozott, de valahányszor rá akart ülni a vízre fektetett matracra, belefordult a tóba. Próbálta azt a változatot is, hogy a matracra merőlegesen feküdt a vízre és csak a kezével kapaszkodott belé, de a matrac így is átfordult. Logikusan gondolkodó személynek hamar világos lett volna, hogy a párnarészt a víz fölött kell tartani, de ő tovább próbálkozott. Az egyik vízbefordulása után egyszercsak új szereplő jelent meg a színen: egy kacsa, aki a közeli nádasból úszott elő. Rasztahajú eltökélte, hogy elkapja a kacsát, és ezt nem kívánta a matrac kénye-kedvére bízni; ehelyett hóna alá kapta a matracot, és úgy próbált meg a kacsa után úszni. Persze így, hogy csak az egyik kezét használhatta, nem haladt túl gyorsan, de a hajsza egyébként is esélytelen volt. A kacsa egy darabig normál tempóban úszott a mögötte teperő srác elől, majd elunta a dolgot, szárnyra kapott és hangos hápogással odébbállt.