- E-e! - mondta Kristóf alig hallhatóan. Mivel ez macskául annyit tesz, hogy "ott a zsákmány", kinéztem, hogy mit szemelt ki magának. A galamb a körfolyosó korlátján ült, és noha felénk volt a szeme, semmit nem reagált se az ajtófélfa mögött félig elrejtőző Kristófra, se rám, aki kiléptem a gangra. Sőt, némi várakozás után leszállt ő is a körfolyosó kövére és elkezdett csipegetni valamit Réka ajtaja előtt (csak reméltem, hogy nem a cigihamut). Kristóf egyre izgatottabb lett, és hiába magyaráztam neki, hogy a városi galambok agyhártyagyulladást terjesztenek. Közben kimentem teregetni, de a galamb továbbra se foglalkozott velem. Ráérősen indult el a sarok felé. Miután befordult, Kristóf kilőtt az ajtón és a filmekben látható detektivekhez hasonlóan a következő sarokig futott, ahol ismét elrejtőzött, épp csak annyira dugva ki a fejét, hogy szemmel tartsa a zsákmányt. Én is odamentem. A galamb, várakozásom ellenére, nem repült el, hanem most ott csipegetett. Úgy éreztem, ideje közbelépnem, és elindultam feléje. Már majdnem a farkára léptem, mikor végre felrepült.
Visszamentünk a lakásba, de Kristóf aztán ismét kiszaladt ellenőrizni a terepet. Ilyenkor szoktam kiröhögni a macskákat, de ezúttal nem tettem. Amilyen hülye ez a galamb, kinéztem volna belőle, hogy visszajön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése