Kisinóc

Az előttünk érkező túracsapat naivan megkérdezte, árulnak-e vajas kenyeret vagy hasonlót. A néni közölte, hogy nem, még nem indult be a szezon, ma még csak 3 vendége volt (mondjuk fél 12-kor annyira nem meglepő). Ezért csak levest tud adni (a logikát ne keressük). Vettünk innivalókat és kitelepedtünk a kerthelyiségbe, hogy saját szendvicseinket fogyasszuk el. Illetve Hörbi csak egy szendvicset fogyasztott, utána a mobiltelefonjával volt elfoglalva. A túra során ugyanis a régi mobiljával fotózott, de annak betelt a tárhelye, igy most megpróbálta ezeket a képeket átküldeni az új telefonjára.
-Siess, mert mindjárt indulnunk kell - figyelmeztette Tóni. Attila a pultosnőtől visszakapott ezrest vizsgálgatta.
- Szerintetek bankban beváltanak szakadt ezrest?
- Nekem is azt akarta adni, de én szóltam - demonstrálta Tóni az asszertivitás fontosságát. - Hörbi, mindjárt indulunk!
A többiek se fejezték még be az evést, ezért nyugodtan elmentem kéktúra-pecsétet szerezni. Mikor visszaértem, Hörbinek még mindig nem sikerült átküldenie a képeket.
- Kértek kávét? - kérdezte Sanyi. -A Tóni fizeti - mire Tóni enyhén szólva meglepődött. Attila azonban nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot.
- Én adok egy ezrest - a pénztárosnő már ismeri...
Sanyi hamarosan visszaérkezett a kávékkal.
- Mit szólt az ezreshez?
- Fel se tűnt neki.
- Hörbi, mindjárt indulunk - figyelmeztette Tóni a kávéját kavargatva.
- Végre sikerült! - jelentette be büszkén Hörbi.-Akkor most erről a telefonról kitöröljük őket... - Megdöbbenve nézte a képernyőt. -Mind az 525 kép törlése? Ennyit azért nem fotóztam ma!
- Hörbi, szerintem most sikerült egy csomó olyan képet is kitörölnöd, amit át se küldtél a másikra...