Sokszor láttam már kispandákat enni, de mindig úgy, mint a cicák: a szájukba vették a falatot, aztán fölegyenesedtek, emelt fejjel megrágták és lenyelték. Auróra azonban ma más módszert mutatott be: mancsával lapátolta a szájába a gyümölcsöt (így az is kiderült, hogy jobbkezes). Közben a kifutó mellett egy csapat óvodás gyülekezett. A bambuszok szerencsére még eltakarták tőlük az állatkákat, de Auróra nem várta meg, míg valamelyikük észreveszi, és „juj, maci!” visítással lerohanják: kézbe vett egy almaszeletet és csak úgy menet közben tömte a szájába, mielőtt fára mászott volna.
Az egyik manguszta másképpen használta a mancsát: a vizestálka mellett ült és időnként belemártotta. Ismét a cicákból kiindulva először azt hittem, játszik, de aztán kiderült, hogy a műveletnek fontos funkciója volt. Ugyanis minden bemártás után lenyalogatta ujjairól a vizet: így ivott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése