Hamar rájöttünk, hogy érdemes volt korábbra időzíteni a feljutást, mert 2000 méter fölött túra előtt szükség van egy kávéra. Én a Paradort (turistaszállót) ajánlottam, de Arnfinnt felvillanyozta az információ, hogy korábban is vannak vendéglátóhelyek.
- Most hagytunk el egyet - tájékoztattam. - Nem is tudom, van-e még a Paradorig - ám ekkor az út mindkét oldalán "Étterem" feliratot pillantottunk meg, és Arnfinn rögtön leparkolt. Dana kiszállt és a jobb oldali, lepusztult házra nézett.
- Erre az van írva, hogy eladó.
- Már legalább nyolc éve eladó - tájékoztattam. - A szemben levőre gondoltam.
A szemben levő a Papillon nevet viselte, és szimpatikus kerthelyisége is volt, külön kis sziklakerttel a gyíkok számára, akiknek védett voltát tábla hirdette. Dana bement, először azt hittem, rendelni, de mint kiderült, vécére. Mivel a sok vendég között elfoglaltan sürögtek-forogtak a pincérek, a pultnál próbáltam rendelni, de a pultos rögtön közölte, hogy itt nem lehet, majd kijönnek. Visszaültem az asztalunkhoz és vártuk, hogy kijöjjenek.
- Ha 10 perc alatt kihozzák a kávét és 10 perc alatt megisszuk, még pont odaérünk a találkozóra - számította ki Arnfinn skandinávhoz méltó pontossággal.
- Amúgy a pultnál ki van írva, hogy nem lehet számlát megosztani, minden asztalt egybe kell számolni. De semmi gond, meg vagytok híva - mondtam. Arnfinn rögtön lecsapott a lehetőségre.
- Ja, akkor vacsorát is rendelek.
- Hát, ha 10 percen belül kihozzák és utána 10 percen belül meg tudod enni, hajrá.
Egyelőre a kávé 10 percen belüli megérkezése is erősen kérdéses volt, ugyanis valahányszor odaszóltunk egy elhaladó pincérnek, ő nyugtázta a jelenlétünket, de aztán nem vette fel a rendelést. Az idő meg közben egyre fogyott.
- A Paradorban mondjuk gyorsabban megkapnánk a kávét, mert az önkiszolgáló - jegyeztem meg.
- Akkor menjünk a Paradorba - határozott Arnfinn, felálltunk és kisétáltunk (én még kerestem egy kicsit a gyíkokat, de láthatóan ők se kívántak velünk foglalkozni). Jó időt futva, húsz perccel a találkozó előtt a Paradornál voltunk (ami a képen is látszik balra a Guajara alatt).
- Akkor szép lassan átsétálhatunk a kilátóhoz - mondta Arnfinn.
- Kávézni nem akartunk? - kérdeztem, mert én mondjuk akartam.
- Hú, basszus, azt majdnem elfelejtettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése