Nem könnyű feladat egy zenekari találkozó házigazdájának lenni, hiszen szórakoztatni kell a közönséget, míg az egyik zenekar levonul a színpadról, a következő pedig elfoglalja a helyét. A zenei tavasz műsorvezetőjét, Albertót (akiről ígérete ellenére nem találtam képet a honlapon, ezért a plakátot tettem ide) azonban nem kellett félteni: megragadta az alkalmat, hogy kiélhesse showmani hajlamait. A férfiegészség hetének apropóján a zene áldásos mentálhigiénés hatásairól elmélkedett, majd felszólította a közönséget: osszák meg, milyen zene segít nekik átlendülni a negatív lelkiállapotokon. Egy hölgy a második sorból Alberto ösztönzésére felment a színpadra, és elmondta: élete nehéz perceiben "Barriguar" zenéje mindig örömet okozott neki. Alberto lelkesen bólogatott, hogy Barriguar erre kiválóan alkalmas.
- Ki szereti még Barriguart? - fordult ismét a nézőkhöz. Sok kéz emelkedett a magasba. Nekem fogalmam se volt, kiről van szó, de már megszoktam, hogy a kulturális különbségeknek fontos eleme az, hol milyen zenét hallgatnak, és különösen igaz ez egy olyan gazdag zenei kultúrájú országban, mint Spanyolország (mikor annak idején társastáncoltam, meg voltam győződve róla, hogy a világon maximum 2-3 paso doble szám létezik, itt meg egyetlen koncerten ennél többet adnak elő).
- Mi lenne, ha betennék egy kis Barriguart, és egy fél percre táncra perdülnénk? - vetette fel Alberto, és már kezdett is keresgélni a telefonján. Örültem, hogy végre megismerek egy új zeneszerzőt, de ennél nagyobb meglepetés ért. Ugyanis mikor Alberto a telefonját a mikrofonhoz tartotta, a teremben felcsendült - Barry White.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése