2026. július 30., csütörtök

Asztalfoglalók és szoknyavadászok

 Először fordult elő, hogy már nyitás előtt odaértem a Cat Café elé; igazság szerint talán még az is belefért volna, hogy elmenjek szivárványos Budapest-pólót venni (ez volt a másik tennivalóm hétfő délelőttre), de aztán inkább úgy voltam vele, nem akarom Ritát megvárakoztatni. Így az ablakon keresztül figyeltem Moát, aki odabent a legszélső asztalra telepedett. Megbeszéltük, hogy azt nekem foglalja, bár egy rövid időre átült a fűtőtestre. Miután azonban bementem és leültem az asztalhoz, Moa visszajött, és asztaltársaságom volt, míg Rita meg nem érkezett.


Jozkónak így nem maradt hely az asztalon, ezért illemtudóan a mellettem levő széken foglalt helyet.


Sárika eleinte a fűtőtesten ülve csatlakozott a társasághoz.


Miután azonban Rita megérkezett, kiderült, hogy tulajdonképpen őt várta, tőle akart simogatást.

Más macskák kevésbé jártak jól az asztalfoglalással, mivel a látogatók egy része, a Cat Caféban megszokott módon, rendszeresen felállt az asztalától, hogy a kávézó különböző pontjain található cicákat babusgassa. Következő képünkön Leya látható, amint épp arra készül, hogy telefonon felhívja az asztal vendégeit: jöjjenek szépen vissza és játsszanak vele, vagy legalább kínálják meg limonádéval.


Persze igazság szerint olykor mi is magára hagytuk Moát és alkalmi asztaltársait, hogy megvalósítsuk látogatásunk elsődleges célját, ami a kávézó két új lakójának megismerése volt. Muffin helyes kis ragdoll, de az új sztár mindenképpen a vörös cirmos Churros cica. Ez az állatka az én Foltim lelki rokona, amennyiben úgy véli, az egész világ egy hatalmas játszótér, ahol minden tárgynak az a fő funkciója, hogy ő játszhasson vele. Mint a következő videóból látható, még Muffinnak se könnyű hozzáférnie egy játékhoz, ha azt Churros kiszemelte magának.


A tollas bottal próbáltam meg felhívni magamra Churros figyelmét, és ez sikerült is, de a végeredmény nem az volt, mint vártam. Az állatka ugyanis megszokott játékánál sokkal érdekesebbnek találta a hosszú szoknyámat, amit szándékosan vettem fel (a cat cafékban javasolt női viseletről bővebben itt: https://macskamedve.blogspot.com/2021/07/szoknyak-es-nyelvecskek.html). Bebújt a szoknyám alá, onnan nézett ki a nagyvilágba.


Persze nem sokáig bírta ki játék nélkül: a hátára hengeredett, és a szoknyám alól kinyúlkálva játszott.


- Bebújt a szoknyám alá! - jelentettem nevetve az ügyeletes önkéntesnek, aki bólintott.
- Igen, ő egy szoknyavadász.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése