Rejtélyes eltűnés a Mackó-barlangnál

Jégesőben, meredek, csúszós úton ereszkedtünk le a Kis-Kevélyről a Mackó-barlanghoz, mindenki a maga tempójában. Odaérve elolvastuk a tájékoztató táblát, lelkesen befotóztunk a járatba és Attila kiderítette az ott levő geoláda koordinátáit, mire észrevettük, hogy Tóni nincs sehol.
-Pedig a barlanghoz még láttuk leérni.
-Továbbment volna?
-Lehet, hogy csak elment pisilni.
Attila közben a GPS-szel szenvedett; bármerre indult, a gép az ellenkező irányba jelezte a geoládát.
-Akkor először keressük meg a geoládát, utána a Tónit-határozott. A geoláda-keresésbe mi annyiból kapcsolódtunk be, hogy lehetséges rejtekhelyeket dobtunk fel, majd mindegyiket gyorsan el is vetettük. Tíz perc eltelt, láda sehol.
-Módosítom a sorrendet-jelentette be Attila.-Előbb keressétek meg a Tónit.
Ezzel sem voltunk sikeresebbek, hiába meresztgettük a szemünket a fák között.
-Ennél a barlangnál 10 évente nyoma vész valakinek-jelentette be Feri drámai hangon.-Már 9 éve nem tűnt el senki.
Hangos hahózásba kezdtünk.
-Mintha onnan lentről jött volna válasz-mondta valaki. Én ugyan nem hallottam, de azért hahóztam újból. Ekkor jött elő Tóni - a barlang rejtekéből.
-Kíváncsi voltam, mennyire hiányzom nektek.
-És hallottad, hogy előbb a geoláda, aztán a Tóni?
-Hát persze. Elmentek ti a fenébe!