Tea nagyon kedvesen felajánlotta, hogy hármunkat elvisz kocsival. Abban a hitben mentünk ki a parkolóba, hogy az autó egy szép nagy fa árnyékában található. Reggel valóban oda parkolta le, ám a nap járásának köszönhetően az árnyék azóta elvonult, a kocsi szikrázott a napsütésben. Nem meglepő módon szauna jellegű éghajlat csapott meg, amikor kinyitottuk az ajtót.
-Kér valaki egy kis vizet?-vette föl Tea az anyósülés előtt heverő palackot. Belekortyolt, majd felszisszent: -Jaj, megégette a számat!
Nemcsak a víz bizonyult forrónak: átforrósodott a kormány, sőt a kocsiban felejtett napszemüveg is. Amikor a kihajtón egy keresztbe álló taxi merült fel forgalmi akadályként, majdnem belementünk, mert Tea kezét megégette a kézifék, ahogy be akarta húzni.
Egy ponton Tea hátraszólt:
-Valaki vegye le a mentőövet a kutya nyakából, mert nem látok tőle!
Először azt hittem, a hőség befolyásolta agyműködését, ám hátrapillantva kiderült, hogy Tea kislánya egy mentőövet akasztott a bólogató kutya nyakába. Biztos arra az esetre, ha gazdája, nem bírván a kocsiban uralkodó meleget, belehajtana valamely természetes vagy mesterséges állóvízbe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése