Erőséta

A kilátó-kápolnához vezető utat erőséta formájában tervezték az alkalom vezetői. Ez azt jelenti, hogy séta közben befogadjuk a minket tápláló energiákat az univerzumból, és erre koncentrálunk. Ja, és persze nem beszélünk. Ez utóbbi okozhat nehézséget viszont, ha nem jelzett úton haladunk. Sára többször is teljesen más irányba indult, egy árokhoz érve pedig Hajni átugrott rajta abban a hiszemben, hogy a túloldalon megyünk tovább. Ugrása túl rövidre sikerült és belecsúszott a sárba, majd konstatálnia kellett, hogy az átkelésre nem is lett volna szükség.



Vezetőnknek, Évának persze volt kulcsa a kápolnához, de nem boldogult vele. Társaságunk egyetlen férfitagja veselkedett neki a zárnak, de nem tudta benne a kulcsot elfordítani. Valaki hátulról poénból benyögte, hogy talán nincs is bezárva. Megnéztük. Persze, hogy nyitva volt.



Lefelé menet újabb feladatot kaptunk: növényeket gyűjteni a mandalához. "Amelyik növény megszólít benneteket, azt tépjétek le és hozzátok magatokkal"-szólt az instrukció. Ez viszont lelassította a leérkezés folyamatát. Katherine növénykeresési projektje során áttévedt a szomszéd veteményesébe. Irma és Ági viszont egy meggyfánál maradtak le (szintén a szomszédé), és elfogyasztották a termés egy jelentős részét.
Mikor Sára szemrehányást tett nekik, Irma így védekezett:
"Azt mondtátok, szedjük le azt a növényt, amelyik megszólít minket. Hát engem megszólítottak a meggyek. Olyan hangzavart csináltak, muszáj volt megennem őket."

Próbáltam értelmezni a válaszát. "Ezek szerint azért etted meg őket, hogy végre csöndben maradjanak?"
"Hát persze."
Ezen ismét elgondolkodtam, majd kissé bizonytalanul kérdeztem meg: "Emberekkel is szoktál ilyet csinálni?"